Amikor Jula édesapja elhunyt, hatalmas lemezgyűjteményét hagyta rá örökségül – közel 10 ezer bakelitlemezt, az operától a 60-as évek pszichedelikus rockzenéjén át a progresszív rockig és az új hullámig – írta meg a The Guardian a 24 éves kanadai lány történetét. Jula először teljesen elképedt a rengeteg lemez láttán, de idén nyáron úgy döntött, hogy belehallgat néhányba. Egy barátja azt javasolta, hogy tegye közzé a folyamatot az Instagramon. „Azt mondta, hogy vannak emberek apám korosztályában, akik felismernék a lemezeket, és talán találhatok egy kis közösséget, akikkel kapcsolatba léphetek, hogy életben tartsam az emlékét” – mondta Jula.
Jula véletlenszerűen kezdett el lemezeket kihúzni, rögzítve reakcióit, gondolatait és kommentárjait olyanokról, mint Harry Nilsson, a Moody Blues, Santana vagy a Beach Boys. Szeptemberi első posztja óta Jula több mint 322 ezer követőre tett szert @soundwavesoffwax nevű fiókjával.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Amikor édesapja néhány évvel ezelőtt meghalt, ezek a lemezek maradtak Jula egyetlen fizikai emlékei az apjáról. „Ez az utolsó dolog, ami megmaradt tőle, szóval tudtam, hogy nem akarok megszabadulni egyetlen darabtól sem, még akkor sem, ha sok helyet foglalnak.” A gyűjtemény átnézése segített Julának számos albumot és előadót felfedezni, viszont soha nem néz utána az albumoknak, mielőtt lejátszaná őket, szeret a lehető legismeretlenebbül belevágni.
Az, hogy a néhai apjával való ismerkedés ilyen személyes pillanatait közösségimédia-projektjévé változtatta, segít Julának feldolgozni az érzéseit. Fiókját „zenehallgató partinak” nevezi, és szereti olvasni a bejegyzéseihez fűzött kommenteket. „Ezek az emberek tényleg életben tartják az apámat, mert ő mindig a zenéről beszélt” – mondta. „Megemlítek egy albumot, és valaki mond róla egy tényt, vagy egy apróságot, és ettől úgy érzem, mintha az apám lenne a szobában, mert ő is ezt csinálná.”
Jula, mint a Z generáció tagja, korábban szinte kizárólag online fogyasztott zenét. Most tanulja, hogyan kell gondozni a lemezeket, ABC sorrendbe rendezni a gyűjteményt, és végighallgatni egy albumot ahelyett, hogy egyből a slágerre ugrana. Megtanulta értékelni az analóg hangzást.
„Van valami igazán szép abban, hogy fizikai példányaim vannak a zenéről” – mondta Jula. „Nevethetünk, de amikor meghalok, ha lesznek gyerekeim, mi marad nekik – egy streaming könyvtár?”
Már az is jelentőségteljes Julának, hogy megfog egy lemezt, amelyet az apja valaha a kezében tartott, és közelebb hozza őt hozzá. „Ezt ő fogta a kezében, és a fülem ugyanazokat a hangokat hallja, mint ő” – mondta. „A karcok, amiket a lemezeken látok, az ő karcolásai. Ez érdekes, mert így az egész nem csak az apám, hanem a fizikai zene elvesztéséről is” – mondta ezt, és még többet is a The Guardiannek.
