Bevallom, hogy egy ideje elveszítettem a fonalat ha a Huawei óráiról van szó. Az első GT vonalat még tudtam hova helyezni, de mióta van GT, e meg Pro, meg sima számos változat is, azóta annak ellenére se tudom követni, hogy kifejezetten érdekel a dolog.
Most teszten járt nálunk a Huawei Watch GT 3, ami nem összekeverendő a Huawei Watch 3, és a Huawei Watch 3 Pro-val, és talán majd érkezik egy Huawei Watch GT 3e is, legalábbis az előző szériánál nagyjából ekkor engedtem el, hogy kérés esetén el tudjam bárkinek magyarázni, hogy melyik mit jelent, és miben különbözik a többitől.
De egyszerűsítsük le a kérdést, és mondjuk csak azt, hogy a Huawei kínálatában nagy a választék az órákból!
Kompatibilitási kérdések
Az okosóráknál az első és legfontosabb kérdés általában az, hogy milyen telefonnal lehet használni, és mennyire átjárható egymás közt az Android, iOS és HMS szentháromság. Valószínűleg sokan tartanak attól, hogy a Huawei lesz az, akinél a legkevesebb az átjárhatóság, de pont az ellenkezője igaz. Nyilván a saját rendszerrel működik a legösszehangoltabban, de ez nem jelenti azt, hogy androidos vagy iOS eszközökkel nem működne. Ráadásul a legösszehangoltabb alatt sem azt érdemes érteni, hogy a többivel döcögősen menne a dolog, szimplán a beüzemelés vagy néhány funkció gördülékenyebb.
Ami pedig még mindig kiemeli a versenytársak közül az az üzemideje. Ahogyan a telefonoknál, úgy itt is sok függ attól, hogy ki mire használja és milyen intenzitással, de átlagos felhasználás mellett, ha nem szabadítjuk magunkra a létező összes értesítést, és ha nem az órán futó térképpel tájékozódunk a lakásban, akkor legrosszabb esetben is egy hetet kibír, és ebbe már néhány edzést is beleszámoltunk. Az akkumulátorideje pedig olyan gigantikus nagy érv a Huawei órái mellett, ami mellett nem érdemes elmenni szó nélkül, és talán még mindig ez az, amivel a többi gyártónak is a leginkább feladták a leckét.
Elegáns megjelenés, sportolásra optimalizálva
Nálunk a kisebb, nőiesebb verzió járt, a 42 mm-es verzió a gyakorlatban 1,43 colos AMOLED kijelzőt jelent, és nagyjából 1 centis vastagságot. Ennek is köszönhető, hogy látszatra és érzésre is inkább divatórának tűnik, amihez elég sok olyan számlapot lehet választani, hogy elsőre ne is nagyon lehessen eldönteni, hogy okosóráról vagy hagyományosról van szó, vagyis azoknak jó választás, akik inkább hagyományosabb óramegjelenésben gondolkoznak, de nem szeretnének lemaradni az okosóra funkcióiról sem.
Örök kérdés, hogy kinek milyen okoseszköz a jó választás. Itt egy óra, ami első ránézésre nem az edzőterembe illik, mégis a legizzasztóbb edzést is végig tudja monitorozni. Persze lehet azt mondani, hogy majd ha futni megyek benne, akkor átcserélem a szíjat, de azért lássuk be, ez azért nem annyira életszerű. Nem mondom, hogy nincs olyan sport, amit a fém szíj, vagy a férfi modell bőr szíja miatt ne lehetne kivitelezni, de sportoláshoz ez a konstrukció egyszerűen kényelmetlen. Ugyanakkor az is életszerűtlen, hogy összeülnek a Huaweinél, hogy akkor az előre betáplált száznál is több sport közül kitalálják, hogy melyiket vegyék ki, és hagyják benne, miközben vérremenő vitába torkol a megbeszélés, hogy a hullahopp maradhat-e. Szóval maradtak a sportfunkciók teljes egészében, vagyis személyi edzőstől, edzésmonitorozásostól és az összes többi, egyébként sportolás közben valóban hasznos funkcióval. Vagyis egészen biztosak lehetünk benne, hogy a busz után futást, a felesleges rohangálásokat, sőt akár egy váratlan úszást is rendesen naplózni fog az óra.
Gyakorlatban inkább annyi a haszna ennek, hogy a felhasználó sokkal egyszerűbben szembesülhet az egész napos tétlenségével vagy éppen azzal, milyen sportnak azonosítja az óra a porszívózást vagy a hagymapucolást.
Mindennapok órája
A sport funkcióknál ennél a típusnál valószínűleg izgalmasabbak az egészségügyi- és a produktivitást segítő funkciók, amiből mindkettő a még nem teljesen beteges szintet képviseli. Az egyébként akkor jött el nálam, mikor más gyártó órájával napi három EKG-t csináltam csak úgy, megy miért ne.
Mi is írtunk már arról többször hogy az egészségügy afelé halad, hogy a viselhető eszközökből egyre több hasznos és releváns információt lehessen kinyerni. Elsősorban az orvosoknak lenne ez segítség, és a hangsúly még mindig a mért adatok megbízhatóságán van, különben nagyon gyorsan el lehet jutni a szorongásig.
Nekem elég volt annyi, hogy nem teljesen jól tettem fel az órám, így egy kisebb egészségválság-spirálba keveredtem úgy, hogy nem egészen addig nem is éreztem magam rosszul, míg fel nem vettem az órát. Mikor már egy ideje bőven az elfogadható érték alatt volt a vér oxigéntelítettsége, akkor az aggodalom miatt a pulzusom is megemelkedett, és a stressz-szintem se volt már jó. Normál esetben is lehetett azon aggódni, hogy mozgás közben meddig megy fel a pulzus, vagy este találgatni, a napi maximum pulzus nem túl magas-e, míg a minimum pulzus esetleg túl alacsony. Valószínűleg ez egyébként idővel beáll a normális szintre, ahogyan az időt se nézegeti állandóan az ember csak azért, mert ott van a képernyőn, úgy a pulzust se fogja, hogy ezt a hozzászokási időszakot túléli-e, az már más kérdés.
Aki hajlamos hipochonderkedésre, az vagy ne vegyen ilyen órát, vagy ne nézze az eredményeket, vagy folyamatosan ügyeljen, hogy ne mozduljon el az óra.
Ugyanez igaz az alvásmonitorozásra is. Hogy nagyjából mikor alszik el a felhasználó, azt elég jól eltalálja vagyis a mért adatai első ránézésre megbízhatónak tűnnek. De alapvetően nem tud túl sok mindent tud kezdeni az emberek többsége azzal az információval, hogy ha heti 1-1 alkalommal túl alacsony a mélyalvása, vagy a REM-fázis nem elég hosszú, akkor elkezdődött-e a világvége, vagy pont ugyanaz a helyzet mint mindenki másnál. A helyzet tehát itt is ugyanaz, mint az egészségmonitorozásnál: Aki tudja, hogy ráparázik, annak érdemes nem nézegetnie gyakran az eredményeket.
Viszont az Egészség alkalmazásában bárkinek lehet egy elég jó naplója a különféle értékeivel, ha pedig szerencséje van, akkor a kezelőorvosa egy rutin vizsgálat közben is megnézi ezeket az adatokat, amik ugyan nem váltják ki az orvosi eszközöket, de azért jelezhetik, ha szükséges jobban utánajárni valamilyen értéknek. És pont ez lenne a viselhető eszközök egyik nagy előnye, a Huawei pedig ehhez annyit tud hozzátenni, hogy kínál olyan számlapokat is, ami az egészségügyi adatokat nem tolja a mindenre rástresszelő felhasználó orra alá.
Pont annyi értesítés, ami még kezelhető
Ha az értesítéseket sikerül optimálisra belőni, akkor óra pont azt csinálja, amit elvárunk tőle, vagyis eléri, hogy kevesebbet nyomogassuk a telefont. Jelzi, hogy e-mail vagy üzenet érkezett, de csak akkor kell a telefonhoz nyúlni, ha fontosnak tűnik, lehet kezelni róla a zenehallgatást, és ha csatlakoztattuk hozzá a fülhallgatót, akkor telefonáláshoz se kell elővenni a készüléket. Bár egyénfüggő a dolog, de akinek ennél is több értesítésre van szüksége, az még arra is megkérheti az óráját, hogy szóljon neki, hogy naponta legalább egyszer mosolyogjon. Az asszisztens funkciót is rá lehet szabadítani az órára, vagyis az eszköz terhelhető, a viselőjétől függ, hogy mennyire érzi szükségesnek, hogy állandóan figyelmeztesse valamire, legyen az eső vagy hogy ideje lenne már mozogni, esetleg inni egy pohár vizet.
A Huawei Watch 3 Pro-nál némileg kevesebbet tud, de azok igazából olyan kényelmi funkciók, amik nem biztos, hogy igazán létfontosságúak. Vicces az, ha a saját rövid videónk fut az órán, de nem biztos, hogy sokaknak kifejezetten fontos. Ami elgondolkodtató különbség az az eSIM, ami ebben a modellben nincs, viszont kifejezetten hasznos lehet olyanoknak, akik sportoláshoz például nem vinnének magukkal telefont, mégsem szeretnének teljesen elszakadni a külvilágtól. A Huawei Watch GT3 ezzel az arany szíjjal olyan 120 ezer forint környékén szerezhető be, bőrszíjjal 100 ezer forint körül kapható a női és férfi változat is. Az meg, hogy szükség van-e az elegáns megjelenésre, vagy a jóval olcsóbb, de tudásban annyival azért mégsem kevesebb Watch Fitre, az meg megintcsak egyéni preferencia kérdése.
