Ott tartottunk Azahriah-nál, hogy az exites fellépése alapján nehéz eldönteni, tényleg akar-e külföldi karriert vagy nem. Ahogy ugye az újvidéki fesztivál, úgy a Sziget is egy nagy nemzetközi buli, így a szerb fiaskót simán lehetősége lett volna javítani itt. Fiaskó ugyan nem volt, de továbbra sem érezni rajta, hogy külföldre készülne. Felróhatnám neki, hogy itt sem szólalt meg a konferálásokban angolul, de miután megkérdezte, mennyi magyar van az amúgy szép számú, tízezres közönségben, és szinte mindenki feltette a kezét, így lehet úgy gondolta, akkor nem is kell a külföldiekhez beszélni. És ugye kiemelt sávot kapott a Nagyszínpadon, olyat, amit magyar előadó hosszú évek óta nem, de láthatóan semmit nem használt ki ebből.
A legkiemeltebb magyar fellépőként hetven percet kapott, aminek az egyik része a lötyögős mulatós volt, másik része full reggae, a harmadik része meg a Desh-sel közös trapes szórakoztatás. Most is az volt, mint az Exiten, hogy rettenetesen leült a buli a lassú daloktól, majd jött Desh, és életre kelt a színpad és a nézőtér is. A Szigeten persze több ideje volt az ültetésre, meg is tette (meg volt guggoltatás is, de az már a buli hevében). A közönség meg közben csak álldogált, nézelődött, majd elkezdett ugrálni a hiphoposabb dalokra. Itt egyébként az arra járó külföldiek is megmozdultak, de rövid idő múlva mentek is tovább. Semmi nem volt, ami marasztalta volna őket.
És látványban sem tolta túl a dolgot Azahriah. Jó, nem az a minimál volt, mint Exiten, mert itt voltak lángok, volt konfetti, szerpentin, volt a dizájnolt mikrofonállvány, ő is többet gesztikulált, de ez is a minimum volt a helyszínhez képest. Lehet amúgy, hogy ez a koncepció, hogy a mindent bele arénák után csak az elvárt alap szintet hozza. Az Exiten ez nem sikerült, a Szigeten igen, de mégis kevésnek tűnt. Mintha nem is akarna többet.
