Hirdetés

Egyrészt, másrészt – Meghallgattuk az új Volbeat-lemezt

Nem biztos, hogy dolgoznék a Volbeat menedzsmentjében vagy a kiadójánál. Ember legyen a talpán, aki ezt a produkciót ki tudja egyensúlyozni két nagyon erős piac között. Az van ugyanis, hogy Volbeat dallamos rockos, rockabilly oldala inkább Amerikában vonzó a közönségnek, a karcos, metálos oldala meg az európai közönségnek. És persze ha valamelyik irányba elbillen a mérleg, akkor abból csak a baj van.

A zenekar utolsó lemezein, de főleg a 2019-es Rewind, Replay, Rebound dalain kifejezetten érezhető, hogy áttörtek a tengerentúlon, az európai kontinensen meg inkább fanyalogtak a habkönnyű zenétől. Nem tudom elképzelni, hogy ez ne befolyásolta volna a zenekarfőnök, fő dalszerző Michael Poulsen frontembert, amikor megírta a Servant Of The Mind keményebb dalait. Ennek ellenére persze a lemezről még a nyáron két olyan szám jött ki, amelyik egyáltalán nem véletlenül ért el listás helyezéseket Amerikában, hiszen az egyikben (Dagen Før) torzított gitár csak éppenhogy zsizseg, a másik meg egy könnyed rockabilly cucc (Wait a Minute My Girl). Aztán a lemez lendületesebb promójaként kihoztak két keménykötésű dalt, ami meg már majdnem úgy szólt, mint a korai lemezek, sőt a Becoming vérbeli Entombed-riffekkel tisztelgett L.G. Petrov előtt, aki a skandináv death metal tavaly elhunyt ikonikus alakja.

Ezek a számok jobban megmutatták, hogy milyen is a Servants Of The Mind. A korán kidobott két dalon kívül szinte mindben metálriffek vannak, valamelyik teljes hosszában viszi ezt a vonalat, de többségében azt csinálták, hogy a riffelések közé mézédes, sőt popos refréneket illesztettek, magyarán összekeverték a két sikerirányt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy valami matekos számítás áll a dolog mögött, mert ez egyáltalán nem jön át a lemezen, az viszont igen, hogy egyik világtól sem akarnak elszakadni, mindkettőt maguknak érzik. Illetve az is biztos, hogy ez a lemez a mostanában rájuk jellemző hangulattól eltérően borongós, sőt igazi északi melankólia jellemzi. Poulsen nagyon karakteres riffeket írt, még akkor is, ha a legfőbb hatásai (Sabbath, Metallica) még mindig nyilvánvalóak, de az sem csak promóduma, hogy korai Amorphist hallgatott a lemez készítése közben/előtt, mert a Lasse’s Brigitta több szakasza is megidézi a finneket.

Én még ennél is több koszt elviseltem volna ezen a lemezen, mert ahogy a bónuszok között lemezre pakolt Wolfbrigade-feldolgozás szól, az igencsak kedvemre való, de azért ilyen bátrak nem voltak. De nincs baj, az egy éve megírt és felvett, de csak most megjelent Servants Of The Mind egy szórakoztató, magas színvonalú lemez, ami egy kicsit most jobban kedvez a korai éra rajongóinak, és az különösen szimpatikus, hogy hangulatban is el tudott szakadni az utóbbi albumok kissé mesterkélt mosolygásától.

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
912FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk