Az egyik oldalon van Machine Gun Kelly, akit alapvetően rapperként aposztrofálnak, de újabban egyike azoknak a mainstream előadóknak, akik már mindent kevernek mindennel, és most éppen a pop-punk van náluk előtérben. Plusz színész is, ő formálta meg Tommy Lee-t a Mötley Crüe-ről szóló Dirt című netlfixes filmben, de játszott például a Bird Boxban is.
A másik oldalon ott van Corey Taylor, aki pedig a Slipknot és a Stone Sour énekese, de szólóban is tevékenykedik.
A balhé pedig a következő:
Taylor adott egy interjút, ahol MGK megnevezése nélkül kifejtette, hogy mennyire nem bírja, hogy a mai fiatal előadók újként tálalják azt, amit csinálnak, a fiatal rajongók pedig bezabálják, amiket mondanak, és elhiszik nekik, hogy valami forradalmi dologban van részük, és nem hajlandóak tudomást venni a régebbi zenékről, amik még tényleg jók voltak. Bónuszként hozzátette, hogy az is milyen béna már, amikor valaki csődöt mond az egyik stílusban, aztán gyorsan átnyergel a rockra, hátha ott jobb lesz. Majd megjegyezte, hogy mindenki tudja, kiről is beszél most. Taylor azt azért elismerte, hogy most úgy viselkedik, mint azok az öregek, akik gyűlölnek mindent és mindenkit, és rázzák fiatalok felé a botjukat, de vállalja.
MGK ezt magára vette, és szeptember 20-án, egy fesztivál színpadán beszólt Taylornak (miközben a Slipknot pont játszott a fesztivál másik színpadán), hogy mennyire örül, hogy ő nem egy ötvenéves ember, aki maszkban beszél hülyeségeket a színpadon, majd később egy Twitter-bejegyzésben nyilvánosságra hozta, hogy a Tickets to My Downfall című, pop-punk stílusban fogant lemezén úgy volt, hogy vendégszerepel Taylor, de a Slipknot frontembere olyan szart küldött neki, hogy inkább nem használta fel.
Taylor erre megosztotta a lemezen MGK-val dolgozó Blink-182-dobos Travis Barkerrel való levelezését, ami bizonyítja, hogy szó sem volt arról, hogy rossz lett volna, amit küldött, sőt, MGK odáig volt érte, még többet akart, de azt már elutasította, mondván, hogy igazából mással kellene ezt felvenni, aki jobban illik a stílusba. Meg különben sem szereti, ha más ír neki, utálja, ha a privát levelezéseit kiteregetik, és nem is akar erről többet beszélni, írta még a bejegyzésben.
Felmerül a kérdés persze, hogy ha a fenti Taylor-interjúból indulunk ki, akkor egyáltalán miért küldött bármit is egy olyan embernek, aki számára ellenszenves dolgot csinál?
