Victoria svéd és énekel, Jean belga és gitározik. Ha ez alapján valami blues-os zenére gondolunk, nem járunk messze az igazságtól. Annyira. Mert van ilyen is, de szinte ahány dal, annyi stílus. Többségükben füstösek vagy ködösek, szomorkásak vagy megkeseredettek. Tehát nem a Divine Love fogja feldobni a napunkat, de ha izgalmasan hangszerelt, különleges dalokra vágyunk, akkor mégsem árt számításba venni.
Főleg, ha szép emlékeket ébreszt bennünk PJ Harvey ifjonti vadóckodása, vagy esetleg a Portishead nevének említésére önkéntelenül a padlón érezzük magunkat. Jó, a Firecrackerről a Daft Punk is beugrik, de aztán az is tisztességgel megőrül. Szóval van itt electro poptól grunge nyersességű indie rockon át ambient áriázásig mindenféle. Victoria hangja nagyon kifejező, a nótaíráshoz is nagyon ért a duó, és igazán semmiből sem áll megismerkedni velük, pláne, hogy a klipjeik sem egyszerűek.
