Az év egyik legkeményebb bulija lesz július 9-én a Dürer Kertben. Ekkor lép fel ugyanis együtt a Full Of Hell és a The Body, akik külön-külön is nagy nevek a undergroundban, de együtt mindent tarolnak. Hazai részről a post metalba oltott sludge/doom Oaken és a metálosabb, de szintén súlyos hardcore Wasted Struggle lép majd fel.
A 2009-ben alakult marylandi Full of Hell már nagyon fiatalon jelentős underground ismertségre tett szert. A kezdetben primitívebb d-beates hardcorepunkot játszó zenekar már akkor kísérletezett a noiseosabb világgal, ami eléggé meghatározta a hangzásukat. Már az eleve aktív zenekarnak a következő nagy húzása egy kétlemezes közös kollaboráció volt a japán noise legenda Merzbow-val, és ez az együttműködés robbantotta be őket igazán a köztudatba. Ezen az anyagon lehetett igazán érezni, hogy itt nincs már mellébeszélés, és kezdik megtalálni az igazi önmagukat. Grindcore-os felépítésű számok nem kevés death és black metál hatással fűszerezve, mindezt egy elektronikus zajspirállal körbevéve. A megszámlálhatatlan mennyiségű koncertek mellett 2016-ban kijött a The Bodyval közös lemez, ami remekül demonstrálta, hogy mennyire jól tudják kamatoztatni közösen az erejüket. Túl sok pihenőt nem adott magának a Full of Hell, mert 2017-ben már a soron következő (Trumpeting Ecstasy) anyaggal rukkoltak elő. Mindez, ha nem elég, ugyanebben az évben a második Bodyval közös anyag is kijött, és ilyenkor már nagyon prominens turnékon vehetett rész a zenekar. A Full of Hell és a The Body közös jellemzője, hogy mindketten a saját útjukat járva, a helyzetüket reálisan felmérve léteznek, és ez a mentalitás az, ami hosszabb távon életben tud tartani egy bandát. Viszont nemrég világra szabadította a Full of Hell a legújabb, Weeping Choir c. lemezét, ami minden metal / hardcore listán világszerte előkelő pozícióban kezdte a pályafutását. Stílusilag még jobban elmentek a szélsőségek felé, ami egy sötétebb, death metál orientált anyagot eredményezett.
A turné másik headlinere pedig nem más, mint a már fentebb is említett Body Oregonból. Ők is jártak nálunk korábban két éve a Uniform oldalán, és aki ott volt azon a koncerten, minden bizonnyal mély nyomokkal gazdagodva távozott. A noise/drone páros pályafutása sem ma kezdődött, de biztosak lehetünk benne. hogy az utóbbi idők egyik legnagyobb hatású nevéről beszélhetünk. Lemezről lemezre minden egyes anyaggal képesek a megújulásra mindezt úgy, hogy nem foglalkoznak a körülöttük lévő trendekkel és elvárásokkal. Ha olyan kedvük van, akkor egy full elektropop lemezt tesznek le az asztalra (No One Deserves Happiness), vagy egy szemét drone-os/sludge-os elborulást (I Shall Die Here). A zenekar 2016-os anyaga lehetett a vízválasztó, ami még több helyre eljuttatta az addig is közismert nevüket, hiszen rengeteg kortárs nemzetközi zenei fesztiválra kaptak meghívást, ahol egyáltalán nem underground bandákkal osztották meg a színpadot. A lemezeiken komoly témákat boncolgató duó ezen az estén sem teljes létszámban fog játszani, hiszen az egyik eredeti tag Lee Bufford annyira fél a repüléstől, hogy még sosem jött át Európába emiatt. Viszont a legutóbb is Chip Kinggel tartó Zac Jones (Braveyoung) fogja betölteni a dobosi teendőket. Ezúttal élő dobos-gitáros szettet nézhetünk majd meg tőlük.