Hirdetés

Egy hallásplasztikai sebész naplója – Ilyen volt a Swansról szóló dokumentumfilm

Ha már dokumentumfilmről van szó, hadd kezdjem két személyes élménnyel. 1986-87 körül találkoztam először a Swans-szal, egy agyonmásolt kazettán, amit egy régi cimborám mutatott meg először a mono táskamagnóján, “ezt hallgasd!” felkiáltással. Ez volt a Filth, az első lemez, a címét tudtuk, meg a zenekar nevét, de hogy ez most stúdiófelvétel vagy egy koszos pincében felvett koncert, fogalmunk sem volt róla. De megjegyeztem.

Hirdetés

Egy-két évvel később, Göczey Zsuzsa, a legendás Lemezbörze helyett c. vasárnapi műsorában  – a mai 50-es korosztály emlékszik rá, milyen izgalommal vártuk vasárnaponként a 13 órát! – , ami tetejében a Bartók Rádión, azaz a komolyzenei adón ment (gondolom azon megfontolásból, hogy azt úgyis kevesen hallgatják…) műsorra tűzte, egy másik barátomat kértem meg, hogy vegye fel jó minőségben, mert ebédre vagyok hivatalos.
Egy operaházi karmesterhez, – 90 éves öregúr, már az 1930-as évektől vezényelt ott, a 70-es évek végéig – volt a vendéglátóm és a család, szokásához híven vasárnap, pláne ebéd közben, a komolyzenének kijelölt Bartókot hallgatta. Az öregúr megtörten, csendben ebédelt, majd a vége felé, mikor elindult a bevezető után a Filth kompromiszum mentes zúzása, hátradőlt és azt mondta:

Hát mégis születik új zene!

Azóta a Swans foglya vagyok.

A Swans zenéjének történetét, azt a töretlen ívet, csak a teljes egészében lehet értékelni, érezni, megélni – persze ez csak egy jó tanács annak a filmben megszólaló 13 éves fiúnak, akinek a To Be Kind volt az első lemeze, amit hallott tőlük. És a Where does the body end? szinte teljes egészében hozta azt, amit lassan 35 éve tudtam, megtámogatott abban, hogy már akkor, itt Kelet-Európában, éreztem mit akar, mi történik látatlanul azon a kazettán. Korszakváltásaik ugyanúgy beleillettek a folyamatosan követett képbe, totálisan elragadott magával a Children of God, de még az itt erősen negatív kritikával illetett Burning World is néha napján felbukkan a lemezjátszómon.

A Where does the body end?  – és ezt a filmben megszólaló partnerek egyértelműen megerősítik – Michael Gira története. Mert a Swans – Gira és Gira – a Swans. De ez egy, a zeneművészetben ismeretlen szimbiózis, vagy legalábbis ritka. Ő teremti meg a Swans-t és pusztítja el időről időre ha úgy érzi. Majd a Swans teremti újra Gira-t, mert hívja, újra és újra, ahogy most is történt. Valójában erről szól a film.

Ez egy valóban dokumentumfilm, ahol – bár úgy tűnik – a főszerep mégsem Giráé, egyensúlyt teremtenek a történetben életének azon szereplői – zenekari tagok, barátok, Jarboe, Thurston Moore, Blixa Bargeld, producerek, kiadók és a kezdetektől és természetesen  a Swans zenészei minden időszakból – , akik nem feltétlen a “nagyszerűségét” emelik ki.

Elképesztő korai videoanyagok, fényképek, plakátok, fanzinek bukkannak fel a filmben, főleg a korai korszakból, Gira mindenféle allűrt nélkülöző, mosolygós-elgondolkodós történetei fiatalkora európai utazásairól/börtönben töltött időkről Amszterdamtól Jeruzsálemig, szüleivel való kapcsolatáról, 30 évig tartó alkoholizmusáról, szerelméről, képzőművészeti tanulmányáról, a Swans-lemezek egyszerű grafikájáról … mindez visszafogottan, szinte tárgyszerűen, sokszor viccesen megmutatva mai hétköznapjainak egy-egy pillanatát vagy a zenekar próbáit.

Gira nem könnyű ember ha a zenéről van szó, ennek ellenére a Swans egykori és jelenlegi tagjai felemelően nyilatkoznak róla, de ez nem egyfajta ajnározás, tudják, hogy a végeredmény őt igazolja. Az ismert, hogy a Swans védjegye az elképesztő, sokaknál fizikai fájdalmat, rosszullétet  is okozó hangerő, de hogy mégis mi a valódi titka, például, hogy egy eredetileg 25 perces számot (Cloud of Unknowing), hogy lehet 54 percig nyújtani, nos azt nem ő mondja el. Ő csak annyit mond el, hogy talált rá erre a kompromisszumok mentes alkotási folyamatra, legyen az üvöltés, vallásokból eredő extázis vagy gyomorból jövő üres révület vagy szépség, milyen gondolatok, filozófia mentén teremt összhangot zene és szöveg közt (Sex, God, Sex).

Azt a vallások, kor, világnézet feletti elementáris extázist, amit létrehoz, mások mondják el, de ő nem is mondaná, csak teremt és megköszöni akár személyesen is bárkinek aki átélte azt, amikor a koncertek, 2 óra eszement zúzás/vezénylés/mosolygás után, 65 évesen előbb kiér a pulthoz, hogy megöleljen usankájában, texasi kalapjában, minthogy én kitántorognék magamhoz térve az őrületből.

A film ugyanakkor a személyes történeteken túl egy korrekt zenei kronológia is, amely végigvezet a kezdetektől a 2016-os The Glowing Man turné utolsó állomásáig. Bár – hogy valami hiátust én azért ideszúrjak – a független korszak pár nem említett projektjét, a World of Skins-t vagy a The Body Lovers/The Body Haters-t én hiányoltam.

A filmet világszerte egyedi eseményként szervezik és tűzik műsorra, Budapesten március 8-án teltház előtt vetítették a Bem Moziban, köszönet Blindblindblind szervezésének.

A Swans új felállásával és új lemezének magyarországi bemutatójával augusztus 16-án találkozhatunk az A38 hajón. Füldugókat beszerezni!

Szöveg: Kalóczkai Attila

Swans – Where does the body end?
Dokumentumfilm.
R.: Merco Porsia
A magyar feliratot Blindblindblind és Memento Mori készítette.

Kommentek

Vannak problémák, de kis odafigyeléssel többet kereshetnének a magyar zenészek

A magyar zenepiac eleve torz helyzetből indul, de a szakemberek szerint a digitális piac megmutatja a valós érdeklődést. Viszont szükség lenne arra, hogy a zenekarok tudatosabban használják ki a lehetőségeiket.
35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
724FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

A Trottel kétharmada mesél az új lemezről – Videópremier

A riporter/operatőr Kovács Tamáson kívül Rupaszov Tamás zenekarvezető, a házigazda Csabi, és az ő két kutyája volt jelen.

Élőben a törökfürdőből – Premieren a Kerekes koncertfilmjének egyik dala

A 200 000 darab aranyozott mozaikkal burkolt kupola alatt, a medencében épített színpadon rögzítették a Live: Water címre hallgató koncertfilmjüket.

A Tudósok operát ír Kim Dzsong Un felkérésére

A Phenjani Operaház különös felkéréssel kereste meg az ideológiailag radikális, elkötelezetten el nem kötelezett Tudósok összművészeti művészegyüttest.

Az élesre késelt ellenfénytől a medveszakállcibálásig – Telódemóval jelentkezett az Unholy Sativa

Underground premierünk mondhatni jutalom az év végén az ilyesmire fogékonyaknak. Egy telefon, egy mikrofon, meg egy pár rakéta, de ezt már csak mi tesszük hozzá.
00:29:57

STEREOCHROME Episode 03 // Jónás Vera – Itt a Lángoló és a Compact Tv közös sorozatának harmadik része

A harmadik részben Jónás Vera mondja el, mire is kellett vécépapír-guriga az oviban, hogy már gyerekkorában előadásokat tartott, hogy miért zavarja a exhibicionizmus és még sok másról beszél.
Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Westernnel tért vissza a Middlemist Red, de hogyan? – lemezkritika

Előrelépést is jelent a Middlemist Red történetében, vagy csak egy új fejezetet? Megpróbáljuk megfejteni.

Minden meghallgatással egyre jobb – Az új Trottel LP-ről

Oké, ez már nyilván nem az, amit a rock és punk puristák elbírnak, de attól még jó és úttörő.

Sziporkázó mesétől az etno-remixig – Három lemez terítéken

Odaadó igyekezet a művészi magas fok megvalósítására.

Már majdnem igaz zenekar – Meghallgattuk az új Killer Be Killed-lemezt

Kezdenek összeérni Max Cavalerával a mastodonos, Dillinger Escape Plan-es, converge-es tagok.

Az élet kiteljesedése – Meghallgattuk a Makám, a Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák és Guessous Mesi új albumát

Olyan lemezekkel rukkoltak elő, amik önnön létükkel húzzák alá, hogy az élet a költészet tükrében tud igazán kiteljesedni.

Beszámolók

Zenés tábor a hegyen – Ilyen volt a vírus szülte Fekete Zaj Fesztivál

  Baromi jól indult ez az év vagy legalábbis elég jónak nézett ki koncertfelhozatalban. Még februárban is azon lamentáltunk Fekő kollégával, hogy milyen durva lesz...

Egy hallásplasztikai sebész naplója – Ilyen volt a Swansról szóló dokumentumfilm

Ha már dokumentumfilmről van szó, hadd kezdjem két személyes élménnyel. 1986-87 körül találkoztam először a Swans-szal, egy agyonmásolt kazettán, amit egy régi cimborám mutatott meg...

Mély férfibánat a magas elefántcsonttoronyból – Leprous, Klone @ Dürer Kert, 2020.II.19.

A Leprous-szel a tavalyi Pitfalls lemez miatt ismerkedtem meg közelebbről. Tudtam róluk azelőtt is persze, de a kiállás, a műfajmegjelölés, a kritikai visszhang és...

Ria-Ria-Eufória – Five Finger Death Punch, Megadeth @ Papp László Sportaréna

  Az avokádó (Persea americana) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10–20 méter magas fa. Fehérjében és olajokban dús termése 2016-ban a Kárpát-medencében önkéntelenül...
Audiópartnerünk

Vannak problémák, de kis odafigyeléssel többet kereshetnének a magyar zenészek

A magyar zenepiac eleve torz helyzetből indul, de a szakemberek szerint a digitális piac megmutatja a valós érdeklődést. Viszont szükség lenne arra, hogy a zenekarok tudatosabban használják ki a lehetőségeiket.

A magyar könnyűzene megbecsültsége megfelelő szintre juthat

A Magyar Kultúra Napja alkalmából, hatodik alkalommal rendezett könnyűzenei eseményt az NKA Hangfoglaló Program és a Könnyűzenei Szolgáltató Iroda.