Tegye fel a kezét az a Depeche Mode rajongó, aki úgy mellékesen lelkesedik még a 80-as évek olyan poszt-punk, új hullámos bandáiért is, mint a The Cure, a Joy Division, a (korai) New Order, vagy éppen a Sisters Of Mercy. Azt hiszem, vagyunk egy páran. Pont emiatt volt nagy hír, amikor bejelentették, hogy mely zenekarok lépnek fel a Depeche Mode előtt Európában. A „Memento Mori” turné első szakaszában ugyanis a Wesley Eisold nevével fémjelzett Cold Cave melegíti be a közönséget a főműsor előtt.
A Cold Cave április végén lezavart két fellépést Nagy Britanniában, pár nappal ezelőtt pedig a Placebóval álltak színpadra Los Angelesben. A Depeche Mode-dal közös turnéjuk május 16-án startol Amszterdamban, de a nagyüzem előtt még sikerült elcsípni Wesley Eisoldot egy rövid online beszélgetésre. A saját zenéjét „darkwave, noise és szintipop kollázsaként” aposztrofáló zenész, költő és író egyszerű, közvetlen stílusban válaszolt a kérdésekre.
Nemrég fejeztétek be élő fellépéseiteket Whitbyben és Londonban. Hogy sikerültek ezek a koncertek?
Londonban volt az utolsó koncertünk, és mindkét angliai buli remekül sikerült. Igen erős volt a kapcsolat.
A dark wave nagy előadói, akik téged is inspiráltak, főként Angliából jöttek, gondoljunk csak olyan zenekarokra, mint a Joy Division, a The Cure, a Siouxsie and the Banshees, a The Cult vagy a Sisters of Mercy, akik aztán mind saját zenei műfajt is teremtettek. Érezhető volt ez a brit közönség reakcióján?
Ez valóban a vonzerőnk egy része, de a másik oldalt, a lírai és szentimentális aspektust is kiemelném. Néha úgy érzem, hogy a műfaj igazából nem számít. Én a 80-as évek gyermeke vagyok, szóval ezt a zenét szeretem. És ez LA-ben is ugyanilyen jól működik.
Az USA-ból származol, a zenéd azonban inkább európai. Látsz nagy különbségeket a rajongótábor tekintetében az Atlanti-óceán két partján?
A zene transzcendál, határokat lép át. Úgy vélem, hogy a koncertjeinken világszerte hasonló a közönség. Számomra ez egy tényleg nagyon nemzetközi dolog. Az, hogy mondjuk a Depeche Mode-nak sikerült a világ nagy részét leigáznia, számomra így nyer értelmet. Ők a legjobbak abban, amit csinálnak. De magam sem panaszkodhatok. A saját zenémet adom ki. Nincs menedzsment, vagy kiadói beleszólás. Nincs sok sajtózás sem. Nem követem a szabályokat. És lám, még mindig itt vagyok.
Los Angelesből jössz, sokaknak először a végtelen tengerpart és a szörfözés ugrik be erről a városról. Persze ott van Jim Morrison is, aki pszichedelikus rockzenekarával, a The Doorsszal nagy hatással volt a dark wave zenészekre. Te hogyan fedezted fel ezt a zenei stílust? Kik a nagy kedvenceid? Hogyan kerültél kapcsolatba a Los Angeles-i zenei színtérrel?
Igazából én egy „sehonnai ember” vagyok. Úgy nőttem fel, hogy minden évben költöztem, és csak egy évtizede élek Los Angelesben, ami persze ötször hosszabb idő, mint amennyi ideig bárhol másutt éltem. Ennek ellenére a Doors volt az első szerelmem, még akkor is, ha az ország másik felén éltem. Amikor úgy nősz fel, hogy egy végtelen űrt próbálsz betömni, egyszerűen megtalálod ezt a zenét, vagy ez talál meg téged. Nem vagyok benne a Los Angeles-i szcénában. Én nem így gondolkodom. A punk és hardcore zenén nőttem fel, és a húszas éveim elején már nem foglalkoztam a színterekkel. A saját szcénámat szeretem. Ez egy sziget, amit magamnak építettem, és bárkit szívesen fogadok, aki meg akar rajta látogatni.
Ha már Jim Morrisont említettük, te magad is írsz. Hogyan döntöd el, hogy a fejedben összeálló sorokból vers vagy pedig dalszöveg lesz?
Jó kérdés. Tényleg csak az aktuális érdeklődésemen múlik, amikor végül megjelenik egy írásom. Néha mindkét célra felhasználom őket.
Te magad is nagy Depeche Mode-rajongó vagy? Ha igen, mikor hallottad őket először? Van kedvenc dalod vagy albumod tőlük? Láttad már őket élőben?
Hát persze! Nehéz egy dalt választani, de talán az It’s No Good. Amy, az élet- és zenésztársam szerintem majdnem hússzor látta őket a 80-as évek közepétől kezdve. Ezért is egy igazi álom a Depeche Mode előtt fellépni.
A Cold Cave-vel öt európai városban fogsz fellépni a Depeche Mode előtt, mégpedig nagy stadionokban. A németeknél is koncertezel Lipcsében, a legendás Festwiesén. Mikor turnéztatok utoljára Németországban? Milyen emlékeid vannak azokról a koncertekről?
Eltelt egy kis idő az utolsó turnénk óta. Stuttgartban jártam középiskolába, és mindig is szerettem ott élni. Az egyik legnagyszerűbb ország. Mindenképpen várom a lipcsei koncertet. Legutóbb 2019-ben jártunk ott, és az azt megelőző évben a Jesus and Mary Chainnel.
Van egy nyolcéves fiad. Ő érdeklődik már a zene iránt? Mit gondol a zenei munkáidról?
Eddig úgy tűnik, hogy együtt él és lélegzik a muzsikával. Gyakran csatlakozik hozzánk élőben is egy-egy dal erejéig. Ő egy nagyszerű előszűrője annak, hogy egy dal jó-e vagy sem.
A Cold Cave melyik dalát vagy albumát ajánlanád azoknak, akik még nem ismerik a munkásságodat?
Nehéz választani. A zeném tényleg a pillanatnyi hangulatomat tükrözi, így minden attól függ. Most talán a Glory-t.
A Cold Cave a következő dátumokon és helyszíneken lép fel a Depeche Mode-dal: Amszterdam (május 16./18.), Antwerpen (május 20.), Stockholm (május 23.), Lipcse (május 26.) és Pozsony (május 28.)
Aki pedig a Cold Cave diszkográfiájával ismerkedne, itt találja meg őket: https://coldcave.bandcamp.com/
