Hirdetés

Egy a zene iránt valóban érdeklődő közösségnek a hitelesség a fontos – Interjú a KOBUCI Kert két vezetőjével

Elindult a KOBUCI Kert 14. évada! A népzene, a világzene és az underground egyik legfontosabb fővárosi otthonaként emlegetett koncerthelyszín menedzsmentjének két tagját, Kaszap Atilla programigazgatót és Nagy Krisztián marketing – és kommunikációs vezetőt kérdeztük az új szezon terveiről és kihívásairól.

Már javában pörögnek a koncertek a Kobuciban. Hogy sikerült a nyitás?

K.A.: Nincs panaszra okunk. A nyitóeste pazarul sikerült, Ágoston Béláék nagyon nagy formában játszottak egy majdnem teltházas közönség előtt. A Parno Graszt koncertet bár a rossz idő miatt egy másik estére kellett halasztanunk, a közönség nagyon együttműködő volt, és később meg tudtuk tartani a bulit. Szóval hetek óta tavasz van, teljes kapacitással és reklámokba illő hangulatban zajlik a szezon.

Mit tapasztaltok, a Covid után rögtön elkezdtek az emberek ugyanolyan intenzitással koncertre járni?

N.K.: Barátoktoktól, beszélgetésekből egyértelműnek kitűnik, hogy változtak a kultúrafogyasztási szokások, de szerencsére ennek a negatív hatásait mi kevésbé érzékeljük. Tavaly a „nagy” leállás után mi indultunk először teltházzal a fővárosban, és egy pillanatra úgy tűnhetett, hogy semmi nem változott. Ez persze így nem teljesen igaz, mert a szektorban az a koncertlátogatási intenzitás valóban csökkent, de az élő zene vonzereje és helyettesíthetetlensége biztosan nem. Mi ebből indulunk ki.

Kifejezetten nagy fókusz van nálatok a világzenén. Ez szándékos, vagy menet közben alakult így?

K.A.: Nem is tudom másként elképzelni. Világzenei helyszín vagyunk, ez az identitásunk magja, így tekintünk magunkra a kezdetektől fogva. Pontosabban: a népzenétől a világzene felé vezető út az, ami mindig is meghatározta és formálta a Kert történetét. Ezeknek a műfajoknak a nyitottsága és ízlése engedte meg, hogy később elkezdjük „megtanulni” vagy befogadni az underground műfajokat is. Ugyanúgy szeretjük, becsüljük ezeket is, de talán érthető okokból kicsit elfogultak vagyunk a kezdetek iránt, aminek ma is van folytonossága.

Amúgy ha ránézel a műsorkínálatotokra, melyikre mondanád azt, hogy na, ez a miénk, ez igazi kobucis?

N.K.: Szerencsére még csapaton belül is mindenkinek más és más. Vagyis nincs olyan fellépő, akit ki tudnék, vagy ki akarnék hagyni egy ilyen felsorolásból. De való igaz, hogy vannak olyan műfajok, adott esetben ügyek, amik mellé jobban odaállunk, amikkel kiemelten foglalkozunk. Tulajdonképp ezekről az eseményekről, koncertsorozatokról szól ez a beszélgetés is. Ezzel együtt, a helynek sok arca van, a nagy zenekarok nagy közönséget vonzó és mégis személyes koncertjei, vagy a mainstreamtől távolabbi, de olykor kivételes kvalitásokkal játszó rétegzenék egyaránt otthon vannak a Kertben. Egyszerre vagyunk nagy koncerthelyszín és egy intimebb, személyesebb közösségi tér. Ez a kettősség az, ami igazán „kobucis”.

Nem csak világzene van, hanem jazz is. Ezen belül a jazzmaraton miért fontos számotokra?

K.A.: Minden évben új kihívásokat keresünk magunknak. A jazz rétegműfaj, és van olyan vélekedés, hogy nehezebb megszólítani vele a közönséget. Mi régóta próbálkoztunk ilyesmivel, de mintha ez lett volna (a maraton) az első olyan formátum, ami legitimálta ezt a törekvést. A tavalyi első maratonnak jó visszhangja volt a sajtóban, a szakmában, és a jazz-szeretők is mintha befogadták volna a Kertet. Az idén a Nyitó Hét vasárnapján Tóth Viktor Arura Triója játszott nálunk, Borbély Mihály régi vendégünk, Dresch Mihály pedig óriási formában muzsikált, és tényleg ünnepi lett az este. Azokban a pillanatokban evidens volt, hogy a számunkra mindez miért fontos.

És ha már a mainstreamből kilógó műfajok: peremműfajoknak is helyt adtok. Ezeket hogyan fogadja a közönség?

N.K.: A peremműfajoknak, rétegzenéknek megvan a maga helye a könnyűzenében, és olykor ez a szerep fontosabb, mint elsőre gondolnánk. Hiszen az igazán újító formák itt keletkeznek, ez az a tartomány, ami a leginkább „kilóg” a kultúriparból, ami ugyanakkor merít belőle.  Számunkra nagyon fontos az a közönség, aki szereti a finomabb zenéket, és megvan benne a nyitottság a nehezebben befogadható zenei világok iránt is. A Kert elmúlt tizennégy éve a bizonyíték rá, hogy van igény az emberekben az ilyen zenékre, csak meg kell mutatni őket!

A feltörekvő zenekarok mire számíthatnak tőletek?

K.A.: Talán a népzenei indíttatás miatt nem felejtjük el, hogy milyen az, ha valamilyen műfaj mindig feltörekvő marad. Ezért is fontosak számunkra azok a zenekarok, akik még csak indulnak. Ha jól számolom, hetedik évada tart a zeneiskolák tehetségeit bemutató sorozatunk, még remélem fogunk róla az idén is beszélni. Szintén régi az együttműködés a Fülesbagoly Tehetségkutatóval, illetve minden nagy „missziós” koncertsorozatunkba meghívunk egy-két kevésbé ismert fellépőt is. Sokan keresnek meg bennünket, nyilván nem tudunk mindenkinek lehetőséget adni, de figyelünk, amennyire csak lehet.

Idén lesznek tematikus estek?

N.K.: Hagyományosan igen. Ezek azok a bizonyos missziós célok és az azokhoz tartozó koncertsorozatok, amiket nem engedünk el. A Világzenei Koncertsorozat jövő héten kezdődik Lukács Miklós estjével, kéthetente nálunk van a főváros legrégebben működő szabadtéri táncháza, ami most csütörtökön indul az Erdőfővel, és a blues-ról még nem beszéltünk, pedig ez a peremműfaj is ott van a kínálatunk alapműfajai között. Az idei évben egy kiváló előadókból alakuló, hosszú sorozattal tiszteljük meg a blues szerelmeseit is. Az Iskolateremtők sorozatunk, amit a zenesulik kapcsán imént Atilla említett, szintén néhány hét múlva kezdődik. A felületeinken hozzáfértek a részletekhez már a napokban.

Kik a meglepetésfellépői az idei évadnak?

K.A.: Alapvetően nem a meglepetésekre apellálunk. A közönség ismer bennünket, tudja kikre számíthat, ha a zenei kínálatunkat figyeli. Persze, járt már Womex-életműdíjas is a színpadon, vagy olyan énekesnő, aki Nick Cave-vel duettezett. A tavalyi évben a rendhagyó táncházsorozatunkban még élő erdélyi ‘adatközlők’, vagyis jelenleg is falun élő, évszázados zenészdinasztiák leszármazottai is játszottak nálunk. Idén a Világzenei Hét Fesztiválunkra készülünk egy külföldi meglepetésvendég meghívásával, de erre térjünk vissza ősszel.

Hangsúlyozni szoktátok a közösség jelentőségét. Mit jelent ez a gyakorlatban? Már azon kívül, hogy bevételek is ebből vannak.

N.K.: Ha már ezt az összefüggést hoztad szóba, a közösség, ha nem egy szlogen csak, hanem realitás, akkor komoly tőkét is jelent, igen. Egy a zene iránt valóban érdeklődő közösség például nem a direkt marketinget igényli, hanem hitelességet. De ez csak következmény. A számunkra a közösség első körben a csapatot jelenti. Ahhoz, hogy ilyen zenei kínálattal, ilyen minőségű vendéglátással tudjunk odafordulni a közönséghez, kulcsfontosságú a stáb szerepe. Ennek az erejét, hangulatát megérzi a közönség. Másodsorban, azt szoktuk mondani, hogy jó kommunikációval ideális esetben a különböző szubkultúrák zenéit be tudjuk mutatni egymásnak, és ez egy integratív modell. Olykor csak a hely miatt jön le valaki, és megismer, megszeret egy olyan formációt, műfajt, amit addig nem is hallott. De a legfontosabb, hogy a minőségi élő zene iránt elkötelezett közönség otthon van nálunk, ismer bennünket. Ez nem mérhető, nem kalkulálható, hanem egy érzés, hogy van olyan, hogy közös. A sikernek is ez az egyik titka. Ilyesmi lassan épül fel, nüanszokból alakul ki, és a hitelesség a közvetítő közege.

Szó volt arról, hogy a Hajógyárba is betagozódtok, sőt, akár hídon lehetne az Óbudai szigetre átmenni tőletek. Ez a projekt hol tart?

K.A.: Tizennégy éve vagyunk itt Óbudán, a Zichy-kastélyban. Építjük ezt a közösséget, hiszünk ezekben a zenékben. Ebben a szellemben szeretnénk a jövőben is dolgozni, és hűségesek maradni a törekvéseinkhez. A híd ötlete, ha jól tudom, nem teljesen új keletű, és örülnénk egy ilyen átjárónak.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,020FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk