Hirdetés

Dolgom volt – Dalról dalra Barkóczi Noémi új nagylemeze

„Jó érzés hátrahagyni a melankóliát és nyitni a világ felé”

– így mesél Barkóczi Noémi dalszerző-énekes legújabb lemezéről. A pár éves kihagyás után megjelent album annak a sztoriját foglalja össze, milyen is felnőtté válni 30 évesen annak minden szépségével és szomorúságával. Párkapcsolati zűrök, tinder, párkeresés, gyógyulás, mindennapok egy nagyvárosban, költözések, kiégés, anyaság gondolata, kutyával az élet – a Dolgom volt című nagylemezen minden előkerül, ami egy mai harmincas mindennapjait elkísérheti.

Egyik ismerősöm azt mondta, hogy neki ez egy coming of age album. Tetszik ez a gondolat. Egyáltalán nem tökéletes, de élvezetes volt rajta dolgozni. Olyan dalokat akartam csinálni, amiket hallgatok, ahelyett, hogy azon agyaltam volna, hogy mi önazonos és mi nem. Akkor találtam vissza a dalíráshoz, amikor már tényleg semmi kényszert nem éreztem. Újra felfedeztem magamnak az egészet, főleg amikor betegség miatt két hétig otthon voltam, és nem kellett mással foglalkoznom. Annyira élveztem az írást, mint utoljára tinédzserkoromban. Jó volt kicsit másra koncentrálni és rájönni, hogy hiányzik a zene”

– idézi fel Barkóczi Noémi.

Barkóczi az utóbbi időben saját bevallása szerint kicsit eltávolodott a folkzenétől és a finger-picking stílustól, inkább egyszerűbb, nyersebb zenekaros lemezeket hallgatott, és újra feléledt benne a vágy, hogy elektromos gitáron játsszon. A Dolgom volt dalai így sokkal minimálabb verziókban születtek, amelyekhez kellett a többi hangszer is.  

„Az utóbbi években rájöttem, hogy jó egyedül alkotni, de nem egyedül még jobb. Szóval megkerestem Szőke Barnát (The Qualitons, MYGL) és Gulyás Kristófot (mius, Jazzékiel), akik szerencsére nagyon lelkesek voltak. Barna rengeteget tett hozzá a dalok szerkezetéhez, és szerintem sokkal hamarabb érezte, hogy milyen jellegű lesz ez a lemez, Kristóf pedig mindig pont annyi és olyan dobot tett a dalokba, amikre szükség volt, és amire sokszor én nem is számítottam. Az is egy tök jó dolog volt, hogy ők már sokat zenéltek együtt, és nagyon összeszokott páros, így le tudtuk rövidíteni a kezdeti fázist. Ehhez a csapathoz csatlakozott Dorozsmai Gergő mint producer és hangmérnök, aki szintén beletette a dalokba a saját elképzeléseit, ami nagyon működött”

– így foglalta össze Noémi a lemezkészítés folyamatát.

„Iszonyú jó érzés, hogy valami olyat sikerült létrehoznunk, ami közelít ahhoz, amiről korábban álmodoztam. Ehhez az kellett, hogy egy ponton kiengedjem a kezemből a dalokat és átadjam nálam ügyesebb embereknek. Nagyon megható nekem, hogy ennyien hittek ebben a lemezben, ennyien segítettek és áldoztak értékes órákat rá az életükből. Sok olyan pillanat volt, amikor úgy gondoltam, nem lesz meg, de mindig jött valaki, aki azt mondta: hé, csináljuk! Örülök, hogy ennek az egésznek van egy kézzelfogható produktuma, ami, bízom benne, hogy másnak is fog tudni adni, mert nekem sok örömöt okozott már most.”

Dalról dalra a nagylemez Barkóczi Noémi tolmácsolásában:

  • Annyi vér

Azt hiszem, a legtöbb nő ült már így egyedül egy tesztre várva, akár úgy is, hogy valószínű volt, nem lesz baba, mégis lepergett előtte az élete. Megütött, hogy ez a jelenet egyszerre nagyon triviális és valahol talán tragikus, de mindenképpen meghatározó esemény. A dal második felében a nagyszüleimről írok, mert az utóbbi időben elkezdtem őket a múltjukról kérdezni, és számomra is nagyon meglepő dolgok derültek ki. Ahogy hallgattam őket, végig arra gondoltam, honnan volt ennyi erő és bátorság bennük, és bennem hol van? Jó érzés azt képzelni, hogy a dal végén kicsit adnak nekem a “szupervumenségből”.

  • Zugló

Sosem voltam egy nagy lokálpatrióta, de a karantén alatt nagyon a szívemhez nőtt ez a városrész. Valahogy itt érzem magam igazán itthon Budapesten: amikor a legmagányosabb voltam, Zugló tárt karokkal várt, na.

  • Dolgom volt

Azt hiszem, ez volt az első dal, amit írtam az új lemezre, amikor újra tudtam picit egyedül lenni. Sokszor hanyagolom el magam hülyeségek miatt, és erre időről időre ráébredek, aztán csinálom újra. Az egyik ilyen ráeszmélésnél született a dal.

  • Szópárbaj

Egy barátnőmmel beszélgettünk róla, hogy amikor már megromlik egy kapcsolat, gyakran van az, hogy az ember várja, hogy találkozzon a másikkal, de valahogy nyugi és egymás felé fordulás helyett csak feszkó van. Igazából nem is tudjátok, mi a baj, csak mindenki mindenre “pöccen”. Hát ezt próbáltam meg megfogni itt.

  • Halott szobanövények

Ültem a kis zsúfolt lakásban, és néztem a mosogatóban a mosatlant és az elefántormányszerű csapot. A terapeutám mesélt egy kísérletről, ahol a patkányok kis folyosóját egyre szűkítik, és szimplán attól, hogy nem férnek el egymás mellett kényelmesen, agresszívvá válnak. A refrénben pedig a “szargyártógép” egy volt tanáromtól származik, aki mesélt egy művészről, aki készített egy ilyen gépet, mert hát igazából ennyi, amit az ember létrehoz a testével. Sajnos azóta a klímakatasztrófa kapcsán ez egyre nyilvánvalóbb. 

  • Belső udvar

Hát vágták a fákat a belső udvaron. Ennyi volt a kiindulás. Mindig nagyon rosszul élem meg, amikor kevesebb lesz a zöld körülöttem (meglepő, tudom). Valószínűleg itt sem voltam boldog, aztán elkezdtem ezzel a képpel játszadozni. Jó érzés volt kicsit megidézni Bereményit ezekkel a sorokkal: nem Éva áll az abortusz bizottság előtt (bár lassan megint állhatna), hanem Zsófiát vizsgálják a szomszédok. Valahogy mintha megállna az idő a lépcsőházakban. A végén a Kékszakállas rész nekem megtestesíti a férfit, akinek tele van a múltja “csontvázakkal”, de rejtélyességbe burkolózik ahelyett, hogy igyekezne feldolgozni a traumákat és bevonná a párját is ebbe a folyamatba. Azt éreztem, ilyen folyamatokban már nem szeretnék részt venni.

  • Öblögető

Volt egy fiú, akivel a tinderen beszélgettem, és mivel sokáig nem tudtunk találkozni, akaratlanul is kialakult bennem egy kép, ami végül nagyon nem egyezett a valósággal. Utána jöttem rá, hogy amikor rá emlékeztem, 2 kép maradt a fejemben, tulajdonképpen 2 ember. Azt meg mondanom sem kell, hogy elég könnyű úgy érezni ezeken az appokon, hogy csak annak nem kellesz, aki neked és fordítva. 

  • Miló álma

A dal egy óda a kutyámnak, aki tényleg a szeretet egy új formájával ismertetett meg. Jeffrey Moussaieff Dogs Never Lie About Love című könyvében van egy rész, ahol arról ír, hogy nem is olyan rég még mi emberek is kint töltöttük a napjaink nagy részét a természetben és hogy a kutyák még legalább emlékeztetnek minket erre. Hogy nekünk is szükségünk van nézni az eget meg a hegyeket, csak már ügyesen elnyomjuk magunkban ezt a vágyat így vagy úgy.

  • Nagyvillanyok

Volt egy olyan megfigyelésem, hogy vannak a nagyvillanyos meg a kisvillanyos emberek. Én nagyon rosszul tudom érezni magam éjszaka erős fénynél, és ezzel a gondolattal kezdtem el játszani. Az utolsó sorok pedig Anne Lamott-tól származnak (eredetileg: ‘Never compare your insides to everyone else’s outsides.’), akit a Midnight Gospel című sorozatból ismertem meg, és van egy nagyon felemelő Ted Talkja. Szerettem volna, hogy mutasson valami kiutat is a dal az önsajnálatból.

  • Szombat

Ezt a dalt jó pár éve írtam a nagymamámnál töltött emlékeimről. Majdnem felkerült a Nem vagyok itt-re is, de oda akkor valahogy túl cukinak tűnt, ide meg úgy éreztem, elkél. Gyerekként mintha jobban megnéznénk a dolgokat és így beégnek az agyunkba. Ilyen képek nekem ezek.

A nagylemez bemutatója 2021. október 7-én lesz az A38 hajón a Mayberian Sanskülotts társaságában, ahol Noémi teljes zenekaros felállásban játssza el a Dolgom volt dalait, és még az is lehet, hogy régebbi számok is felbukkannak majd a szetben.
Event: https://www.facebook.com/events/1050683635720008

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
845FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk