Sorozatunkban a ’80-as, ’90-es évek magyar újhullámos zenekarairól mutatunk be dokumentumokat, ezúttal Kálmándy Ferenc fotóit az Európa Kiadó és a Balaton együttesekről. Ez a Kálmándy Ferenc fotóinak harmadik, befejező része a Trabantot és a Biztottságot bemutató cikkek után.
Mikor volt Pécsen először Európa Kiadó koncert?
Az első pécsi koncertjük 1983. március 11-én volt a Nevelési Központ Művelődési Házában, ahol a technika nagyon kezdetleges volt, nem tetszett a Jenőnek hangzás. Ő nagyon akkurátus, precíz ember és mondta, hogy oké, akkor nem lesz koncert, de végül hoztak a szervezők egy jobb keverőt valahonnan és megtartották a fellépést. Én ottmaradtam végig, az elpakolás alatt is, szóbaelegyedtünk – innen az ismeretség, de a májusi, Balokány-ligetben tartott Rock Kupán ismerkedtünk össze igazán, már délután ott üldögéltek. Mondtam Jenőnek, hogy majd küldök képeket a koncertről, amik tetszettek neki, azóta sokat ki is tett a zenekar oldalára.
A Balokány-ligetben tartott koncertről mire emlékszel?
A Kiadó kicsit a Talking Headsre hajazott, szerintem nagyobb sikerük volt, mint az este zárószámának, a Beatricének. Ez a hely régen fürdő volt, aztán meg ifjúsági szórakozóhely, most a Kodály Központ van ott. A színpad a víz fölött volt. 1983. május 21-én Újhullámos Rock Kupa néven futott a program, volt karatebemutató, a szegedi Tepertő zenekar, Jenőék és az estét a Beatrice zárta.
Pécsen mennyire voltak ismertek ezek a fővárosi, hivatalos kiadvánnyal nem rendelkező zenekarok?
Eléggé, márcsak azért is, mert például a Beatrice Pesten akkoriban nem léphetett fel. A vidéki városok sokszor előbb kapják meg egy zenekar új műsorát, mint a főváros, mert eljönnek bejáratni, kipróbálni az új koncertprogramot – amolyan főpróbákra. Lejött anno például a ferós Bikini bejáratni az új műsort. Itt nagyon befogadó közeg volt, suttogó propaganda, de a legtöbb ki volt plakátolva. A Jelenkor is fontos közösségformáló kiadvány volt, nem egy olyan iró, költő volt akkor, aki Pesten nem publikálhatott. Egyébként a pécsi újhullámos megmozdulások Koszits Attila barátom könyvében (Pécs Underground ’80) nagyon pontosan dokumentálva vannak.
Ki szervezte a pécsi Európa Kiadó koncerteket?
A ’83 márciusi, Nevelési Központ-beli Kiadó koncertet például én. Az igazgató nem nagyon ismerte ezeket a zenekarokat, és szólt nekem, hogy kellene valami jó kis koncert, tudok-e valakit. Az Európa Kiadót ajánlottam és szerveztem be neki.
Az kiderült, hogy befogadó, nyitott közeg volt Pécsen, de van-e tudomásod olyanokról, akik megfigyelési szándékkal jártak koncertre?
A koncerteken voltak olyan emberek, akik valahogy másképp voltak öltözve, és nem ez a korosztály volt, egész biztos, hogy nem oda tartoztak. Volt, hogy a szervező is mondta, hogy ne legyen semmi vadulás, mert jönnek ketten a rendőrégtől. Amúgy nem volt soha semmi retorzió vagy probléma.
Nagyon sok zenekart fotóztál, kivételes minőségben. Miért épp az újhullámos bandák fogtak meg leginkább?
Nekem ebben a dologban összekapcsolódik a zenészek személye, a zene és a szöveg. Ebben az egészben a zene számomra nem volt annyira meghatározó, viszont a szövegek nagyrészének volt egy áthallása, amiben olyat mondtak ki, amit én is mondtam volna, de nem mertem. Ezek a zenészek meg tudtak mutatni egy alternatív valóságot, ami külföldön létezett már, de nálunk csak egy szűk réteg tudott róla. Az volt a szimpatikus, hogy másképp gondolkodtak, hogy bemutatták, hogy az élet nem csak az akkori, hivatalos keretek között volt elképzelhető. A szabadság fogalmazódott meg a szövegeikben.
A képeket csak Kálmándy Ferenc engedélyével lehet használni.
