Hirdetés
Hirdetés

Diszkószív és táncszóló – Dua Lipa királynőként tért vissza a Szigetre

Elstartolt a Sziget, és az első nap headlinere most is egy nagyon aktuális popsztár volt. Láttunk már ilyet többször, és elég sokszor lett belőle nagyon csúfos bukás, amit sokan magyaráztak mindig azzal, hogy hát pontosan emiatt nem való egy popsztár egy fesztivál színpadára, hanem tessék hívni egy tisztességes zenekart, azok majd megmutatják, hogyan is kell ezt csinálni. Aztán jött Dua Lipa, és megmutatta, miért hülyeség ez az egész.

Persze most lehet azzal kezdeni, hogy Dua Lipa koncertje azért volt jó, mert hozott maga mögé egy tisztességes zenekart, és hát Rihanna vagy Sia neve azért merül fel, mint emlékezetesen rossz koncert, meg ők meg nem, de hiba lenne Dua Lipát ennyivel lerendezni. 2018-ban a Sziget volt az egyik első olyan fesztivál, ami headliner sávot adott neki, akkor már voltak ugyan ismert dalai, és akkor még éppen lehetett kérdés, hogy valóban az-e a megfelelő időpont számára, mostanra viszont egyértelművé vált, hogy igen.

Dua Lipa nem egy headliner fellépő a sok közül, hanem ő a tökéletes headliner. 

Persze úgy nem nehéz, hogy gyakorlatilag minden dala világsláger, de erre még rátesz egy lapáttal, hogy baromi nehéz belekötni abba, amit a színpadon csinál. Ugyanis tökéletesen énekel, nem túl sok, de nem is túl kevés, és mikor nem énekel, hanem elmondja, hogy mennyire hálás azért, hogy 2018-ban a Sziget lehetőséget adott neki, és hogy idén ez a 74. koncertje, és azoknak is milyen hálás, akik ezt lehetővé teszik, akkor még ráadásként az az összkép is rajzolódik ki róla, hogy még szerethető is.

Nem sikerült unatkoznom

Van egy olyan szokásom, hogy a koncertek elején mindig megtervezem, hogy mi mindenen fogok gondolkozni, mikor éppen ellaposodik az egész, és elkezdem unni magam. Dua Lipa kapásból három slágerrel kezdett, így nagyjából a negyedik környékéig esélyem sem volt arra, hogy egyáltalán az unaloműző témáimat kitaláljam.

Itt jegyezném meg, hogy aki nem látta a Netflixen a Song Explodert, az nagyon gyorsan pótolja, én például azóta eléggé máshogy hallhatom többek között Dua Lipa Love Again című dalát is.

Szóval a negyedik dal tájékán gondoltam arra, hogy majd végiggondolom azt, hogy ez a krokodilbőrre hajazó dressz pont olyan, mintha lenyelte volna a főhőst egy példány, de utolsó erejéből kirúgta és kinyomta volna magát, miközben a krokodil többi része rajta maradt. Illetve azon is el akartam mélázni, hogy mennyi olyan gyerek volt kint, akinek ez volt az első koncertélménye, míg nekem a Dolly Roll, és vajon ki járt jobban? Amúgy erre hazafelé rájöttem, hogy valószínűleg én, mert egy ilyen fellépés után meglehetősen nehéz értékelni egy random klubkoncertet bármilyen előadótól, másrészt  hiába voltam 4-5 éves rajongó, engem megszánt Dolly, és végül feljutottam a színpad szélére táncikálni, aztán tessék, úgy megfogott az egész miliő, hogy itt zenei újságíróskodom. De az az igazság, hogy baromira nem tudtam ezen a koncerten rendesen elgondolkozni ezekről, mert nem volt egy olyan dal sem, amit untam volna.

A popzene nagyszínpadra való

Az viszont egyértelművé vált, hogy azok a hangok, amik szerint a pop nem való egy ilyen fesztiválra, és egy popelőadó színpadi jelenléte sosem lehet olyan, mint egy rockzenekaré, az hatalmas hülyeség. És nem csak amiatt mert volt gitárszóló, egy rakás háttérénekes meg táncos, hanem mert egy percig nem volt hiányérzete az embernek. Dua Lipa nagyjából akkor is uralta a színpadot, mikor csak a táncosai voltak fenn. És úgy adott egy másfél órás koncertet, hogy az is minden percét élvezhette, aki soha nem hallgatott meg egy lemezt sem tőle, csak hagyta, hogy szembe jöjjenek vele Dua Lipa dalai, mert azok meg ha akarja az ember, ha nem, szembe jönnek, és igazából egyértelművé vált, hogy ez egyáltalán nem baj.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,925KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,520FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók