Ahogy korábban már írtunk róla, november első hétvégéjén ismét Telekom Electronic Beats Budapesten. Mai ajánlónkban néhány olyan előadóra hívjuk fel a figyelmeteket, akiknek a fellépését mi magunk is szívesen megnéznénk. Elsőként a külföldiekre koncentrálunk, a hamarosan érkező második részben hazánk fiai következnek.
Az idei Electronic Beats kétségkívül legnagyobb neve a Bat For Lashes, amely voltaképpen Natasha Khan színpadi alteregója. A multihangszeres énekesnő, akit neveztek már Kate Bush vagy Enya legjobb jelenkori tanítványának, 2013-ban már fellépett a Szigeten, jövő pénteken azonban egy jóval intimebb környezetben, az Akváriumban Kluban találkozhat vele a közönség.
A párhuzamok egyáltalán nem túlzók ebben az esetben, hiszen az idén 37 éves, angol és pakisztáni felmenőkkel bíró Natasha Khan ugyanazt az underground és a mainstream határvonalán egyensúlyozó önmegvalósítást műveli, mint a korábban említettek, vagy épp Björk, ha szeretnénk még egy cimkét ragasztani rá a könnyebb beazonosításhoz. Eddig megjelent négy stúdióalbumán egy-két társszerzőtől eltekintve száz százalékban ő látta el a dalírási feladatokat, és az éneken kívül egy hadseregnyi hangszeren is játszik a lemezeken, a billentyűsöktől kezdve basszusgitáron, gitáron át a harmóniumig, beleértve egy csomó olyan zeneszerzámot, amelyről sokan nem is tudjuk, hogy egyáltalán léteznek. Legutóbbi konceptalbuma, a The Bride, melyben a menyasszony vőlegénye halála után egyedül indul el nászútra, az énekesnő szerint egy metafóra, mely nagy általánosságban a szeretet témakörével foglalkozik, melynek része a halál is.
A lemezhez kapcsolódó videóklipeket John DeMenil, és maga Khan rendezte, így az album szinte már összművészeti projektté nőtte ki magát. Élőben viszont a korábbi albumokat sem hanyagolja el a művésznő, úgyhogy az sem fog csalódni, aki az olyan, líraibb dalokra kíváncsi, mint a Laura vagy a Daniel.
A Brandt Bauer Frick név hallatán a laikusok elsőként akár egy nyugatnémet sorozat kultikus forgatókönyvírójára is asszociálhatnának, aki tíznél is több Derrick-epizód szerzője volt, de csak te, meg a retrofetisiszta haverjaid emlékeznek rá. Valójában nem egy személyről van szó, hanem egy háromtagú berlini projektről, melynek tagjai Daniel Brandt, Jan Brauer, és Paul Frick. A csapat 2008-ban alakult, és azóta egyéni house/techno zenéjükkel váltak ismertté, ugyanis nem hétköznapi módon közelítenek a stílushoz: az elektronikus hangzást klasszikus hangszerek hangmintáival vegyítik, ezeket nem egyszer élőben is megszólaltatják szimfonikus zenekar és kórus bevonásával. Ez elsőre akár szörnyű ötletnek is tűnhet, de német barátaink sikeresen elkerülik azokat a csapdákat, melyek az ilyen kollaborációkat jellemzik olykor. Ezek az előadások akár kortárs, minimalista komolyzeneként is értékelhetők. Nem csoda, hogy olyan rendezvényekre is meghívták őket az elmúlt években, mint a Montreaux Jazz Festival, a Glastonbury, vagy a Coachella. A szombat esti koncert mindenkinek ajánlott, aki kedveli az egyedi törekvéseket és az eredeti hangzásokat.
Hasonló elvet követve dolgozik a Floating Points is, mely név mögött egy manchesteri úriember, Sam Sheperd rejtőzik. Ő a house elemeket ötvözi jazz, kamarazenei, vagy akár posztrock elemekkel. 2008 óta számos EP-t és kislemezt jelentetett meg, míg tavaly napvilágott látott első teljes albuma Elaenia címmel, melyet széles körű kritikai elismerés fogadott, több magazinban az év legjobb albumai közé került. Nem is csoda, hiszen a hétszámos lemez számos olyan dalszerzési és hangszerelési megoldást rejt, amely bőven túlmutat a közmondásos lakossági house horizontján. Sheperd, aki egyébként végzett neurológus, több alkalommal is fellépett már Floating Points Ensemble néven egy tizenhat tagot számláló live acttel zenekarral, Budapestre viszont DJ Settel érkezik pénteken este. Hangolódásként érdemes belehallgatni a tavalyi lemezbe, amely első találkozásként többeknek garantáltan nagyon kellemes meglepetés lesz, műfaji beállítottságra való tekintet nélkül.
További információk a rendezvény Facebook-oldalán!