A Dead Can Dance ötödik stúdióalbuma, az Aion 1990. június 11-én jelent meg. A lemez sok szempontból új fejezetet jelentett a Lisa Gerrard és Brendan Perry alkotta duó számára, hiszen ez volt az első lemez, amit már „csak” alkotótársakként készítettek, ráadásul középkori és reneszánsz zenei hatásaival hangulatilag kicsit más világot képvisel, mint két elődje. És bár talán nem számít akkora klasszikusnak, mint a Within The Realm of a Dying Sun, vagy a The Serpent’s Egg, attól még nagyon jó.
A felvételek Perry birtokán, az írországi Cavan városától néhány kilométerre található Quivvy Churchben készültek. Nem egy átlagos hangstúdióról beszélünk, hiszen a hely valójában egy 1855-ben épült, felújított, stúdióval kombinált lakóházzá alakított templom, ami a helyi protestáns gyülekezet megfogyatkozása miatt vált eladóvá a kilencvenes évek elején. Perry ekkortájt vásárolta meg, így vált aztán több évtizedre a Dead Can Dance legfőbb alkotóműhelyévé. A 2012-ben kiadott Anastasisig minden lemezük itt készült, de természetesen Perry más stúdiómunkái mellett itt dolgozott saját albumain is, egészen úgy 2018-ig, amikor családjával együtt Franciaországba költözött. Természetesen itt is szükség volt egy felvételi helyszínre, ez lett Ker Landelle stúdió, amit egy régi kőpajtából alakítottak ki – a Dionysus, és Perry tavalyi szólólemeze, a Songs of Disenchantment: Music from the Greek Underground már itt készült.
De vissza az Aionhoz! Már a Hieronymus Bosch A földi örömök kertje című triptichonjának egy részletét felhasználó borító is sokat elárul a lemezről, hiszen a Dead Can Dance itt tényleg úgy emelt be új elemeket zenéjébe, hogy azok valójában évszázadokkal korábbról származnak. Jó példa erre az instrumentális Saltarello, ami egy 14. századi olasz táncdarab, vagy a The Song of the Sybil, ami egy 16. századi katalán ballada. A hangszerelésben is nagy szerepet kaptak az olyan autentikus hangszerek, mint a tekerőlant, vagy a viola da gamba, a jellemzően középkorban használt térdhegedű.
Mai füllel hallgatva ez az album sok szempontból annak az atmoszférának a kiteljesedése, ami a Serpent’s Egg olyan, egyházi zenével rokon darabjait jellemezte, mint az Orbis de Ignis, vagy a Chant of the Paladin. Egyben elő is vetíti azt a féle, sok hatásból táplálkozó alkotói hozzáállást, ami az azóta született Dead Can Dance albumok mindegyikére jellemző, legyen szó az Into The Labyrinth, vagy akár a Dionysus anyagáról. Ezeken a lemezeken a tradicionális, vagy épp népzenei elemek mindig magától értetődő természetességgel integrálódnak az összképbe, így létrehozva egy folyamatosan változó, de alapvető lényegét mindig megőrző zenei világot.
Az Aion alig több mint harminchat percnyi anyaga összesen tizenkét dalra oszlik, melyek között a korábbi albumokhoz képest több a Lisa Gerrard – illetve a lemezt nyitó The Arrival and the Reunion, és a hetedikként érkező The End of Words tételekben egy vendégénekes,
David Navarro Sust – hangszeres kíséret nélküli énekét középpontba állító, vokális szerzemény. A szólóénekesként Perry által előadott dalok, mint a Fortune Presents Gifts Not According to the Book vagy a Black Sun képviselik inkább a korábbi lemezek világát, ezek szintén a lemez legjobb pillanatai közé tartoznak, akárcsak a már említett Song of the Sybil, vagy a kifejezetten mediterrán, vagy ha úgy tetszik, arab zenei hangulatokat idéző zárótétel, a Radharc.
Ahogy az elején is szóba került, az Aion kicsit más világ, és lemez turnéi után igazán csak három dal, a Black Sun, a The Song of the Sybil és a legutóbbi turnén is felbukkanó The Promised Womb maradt meg stabilan a koncertek repertoárjában. Nem jut olyan magasságokba és mélységekbe, mint két elődje, ettől függetlenül rendkívül szép, kortalan zene, amit bármikor érdemes meghallgatni. Én mindenesetre bízom abban, hogy a jövő májusi koncerten elővesznek majd róla néhány dalt, hiszen például a Fortune Presents Gifts Not According to the Book biztosan kellemes meglepetés lenne élőben.
A Showtime Budapest jóvoltából karácsonyig két páros belépőt nyerhet a koncertre az, aki részt jelenleg is zajló nyereményjátékunkban, és segít nekünk egy kicsit a rendezvény promóciójában. Összesen két dolgot kérünk: válaszoljatok a játékban feltett kérdésekre, és osszátok meg ezt a cikket vagy a koncerthez kapcsolódó eseményt a Facebook-idővonalatokon! A játék december 22.-én éjfélig tart, a nyerteseket e-mailben értesítjük. A sorsolás után a beérkezett e-maileket, és a kapcsolódó adatokat töröljük az adatbázisból.
A Dead Can Dance legutóbbi budapesti koncertjéről itt írtunk. További cikkeink a zenekarról, illetve a sorozat korábbi részei ide kattintva olvashatók!
További információk a koncerthez kapcsolódó internetes felületeken! A koncertre jegyek kaphatók az Eventim.hu oldalon és országszerte a Ticket Express jegyirodákban, valamint a zenekar hivatalos oldalán keresztül.
Szöveg: Kovács Attila
