Hirdetés
Hirdetés

Darkmind – Itt az Angertea új albuma dalról dalra

Ma jelenik meg az Angertea hatodik lemeze, a Darkmind, ami hosszú, 7 évnyi várakozás után követi a legutóbbi Snakes in Blossom című albumot. A Genocide? című dalt már hallhatták az olvasók, most viszont itt a teljes anyag, amit a teljes zenekar – Mihály Gergő énekes-gitáros, Peralta Miquel basszusgitáros és Bárkai László dobos – mutat be nektek dalról dalra.

Hirdetés

Labyrinth

Gergő: Az intro és az outro alapján egy ilyen durva rémálom jut eszembe a dalról. Meg talán pár fantasy-horrorfilm a nyolcvanas évekből, vagy érdekes módon az új Sandman sorozat… Pedig azt csak a dal megírása után láttam. Amikor elkészült a nóta, egyből éreztem, hogy ennek kell lennie a lemez kezdődalának. Egy kemény kifakadás az egész, ami a fenyegető nyugalomból egy nagyon beteg kiakadásig vezet, aztán vissza a nyugalomba. A szöveg egy elég elterjedt betegségről, a depresszióról szól, ami sajnos a Covid lezárások alatt elkapott engem is. Jó fél éven át tartott, soha előtte nem voltam úgy megborulva, mint akkor, és aztán ahogy jött, egyik napról a másikra el is múlt. A dal megírása segített megszabadulni ettől a démontól.

Laci: Nem egy tipikus lemezkezdés részünkről, meglepően sok benne a szellős rész és ez igazán rendes tőlünk.

Migi: Miután összeállt a lemez teljes dalkészlete, számomra nem volt kérdés, hogy ezzel a dallal kezdjük az új lemezt. Érdekes egy öszvér ez. Van egy intro jellegű eleje, egy egészen dalszerű közepe és egy outro vége. Szétszórva a lemez megfelelő helyeire, ezek a részek önállóan is életképesek lennének, de így együtt is egy kerek egységet tudnak alkotni. Ez a kellemes ebben a dalban. A nóta zakatolós, málházós elejével jól megszenvedtünk. Rengeteg torzított hangszínt és számos basszusgitárt kipróbáltunk, mire megkaptuk a megfelelő eredményt.

Embrace of Lizards

Migi: Jó húzós tétel.  Nagyon könnyen megírtuk, szerintem ez a lazaság hallatszik is az egész dalban. A végén az agyatlanul arcba mászós, wah pedálos hápogtatást várom mindig a próbákon.

Gergő: Talán a lemez egyik slágere lehet. Lesz rá egy nagyon látványos klip is. Egészen vidám hangulatú hozzánk képest. A szöveg a kedvenc sportomról, a hegymászásról szól. Imádok a csúcsra járni, és magaslatokat döngetni. Aki elolvassa, és értelmezi a szöveget, érteni fogja szerintem…

Laci: A dal elég fogós annak ellenére, hogy az alapja egy 11/8-os dobtéma, ami azért nem annyira közérthető. Valószínűleg tartósan a koncertprogram része lesz, jó játszani.

Gain Overdose

Laci: Végig egy ritmusra épül, de az nagyon húzós. Azok közül, akik már hallották, többen azon a véleményen voltak, hogy ez az új slágerünk. Hát nem is tudom…

Gergő: A gitártéma egy hangolási kísérlet eredménye volt. Próbálgattam az egyik gitáromat, hogy hogyan szólna ilyen iszonyat mély hangolásban, aztán a nóta alaptémája jött ki. Számomra ez egy laza rockandroll dal. Szövegileg egy „elképzelt” valóságról szól egy olyan világban, ahol nincs fűtőanyag, és mindenki megfagy, kivéve a hájas királyt, aki a palotájában szűköl, és képzeletbeli ellenségekkel hadakozik. A tavalyi gázár para eléggé megihletett… Szerencsére a valóságban ilyen soha nem fordulhat elő, hehe…

Migi: Na itt megszenvedtem a basszustémákkal. Ugyanis annyira nyílegyenes a gitár riff, annyira karakán, hogy nekem nehéz volt basszusgitáron valami pluszt nyújtani, szóval ment az agyalás rendesen, de aztán összeállt a bass metódus, mint az a bizonyos bugyi… A hangszerválasztás sem volt egyértelmű először, végül a jól bevált Ibanez ATK 300 helyett Spector NS-4CR-t használtunk. A dal végén pedig a Tom Morello féle Ibanez DFL Flanger szétszedi az egész zenekari hangképet, imádom azt a pedált, egyszerűen gyilkos.

The Unexpected Gift

Migi: Nos, ez egy tipikus régi vágású Angertea nóta. Szinte ordít róla. Jól tele van pakolva témákkal és dalrészletekkel. Talán a legprogosabb darab a lemezen.  Jó nehéz is játszani, nem hinném, hogy valaha is bekerül a setlist-be. És az egyetlen dal, ahol a moddolt Ibanez ATK 500-as szól, ezért szinte tökéletesen visszaköszön a Nr.4 lemezünk basszusgitárhangzása.

Laci: Már kb. 4 éve íródott, de utána még sokat formálódott és végül ez lett belőle. Egyszerre intenzív és lassú, ezért dob szempontjából a legnehezebb téma az albumon.

Gergő: Ez a dal volt kész legelőször. Nekem ilyen stoneres, de más tutira mást mondana rá. Még gitárszóló is van benne, ami nem annyira jellemző rám. Persze egy kifacsart hülye gitárszóló. Az olyan emberekről szól, akik másokra akarják erőltetni az akaratukat.

Sacred Garden

Gergő: Talán a másik nagy slágeresélyes dal a lemezen. Legalábbis ami az énektémákat illeti. A kisfiammal együtt imádjuk a farkasembereket, én főleg a 80-as, 90-es évek horrorfilmjeiben szereplőket, de Gergellyel együtt sok olyan mesét nézünk, amiben farkas van, és azokat is farkasembereknek hívja… És persze megihletett a téma. Egy farkasember a visszaváltozása utáni lelki gyötrődéseit írja le a szöveg. Az egyik legnagyobb ihletettség az „Egy amerikai farkasember Londonban” című klasszikus volt, ami az egyik legnagyobb kedvenc filmem.

Migi: Azért itt is lefogtunk pár hangot. Számomra ez a dal a valaha írt egyik legjobb Angertea szerzemény. Minden benne van, amit elképzeltem anno a zeneírásról. Érdekes, hogy a slágeresebb részeknél én azt érzem, mintha az első nagylemezünk, a Lélekvágy angol nyelvű tételét hallgatnám. Sok a párhuzam a dallamvilágban mind az énekben, mind a húros hangszerek esetében.

Laci: „Tipikus” Angertea sláger, már ha létezik ilyesmi. Sok váltás, agyament bőgőtémák, fogós ének, zúzós dobolás, lovaglás, nyilazás, menekülés a kovbojok elől.

Genocide?

Gergő: Elég beteg dal, sok váltással és egy számomra King Crimsonos leállással a közepén. A kisfiam imád a stúdióban lenni, és a mikrofonokba kiabálni. Gondoltam beleteszem az egyik ilyen felvételt a dalba, hogy méginkább para legyen. A szöveg a mai hazug politikus majmokról szól, és az üres ígéreteikről.

Laci: Tovább feszegetjük a határokat, annyira extrém, hogy már nekünk is sok, így természetesen ez lett az első bemutatott dal az albumról, hehe.

Migi: Az új album legeszementebb dala, ez nem is kérdés.  Itt alapvetés volt, hogy a basszusgitár legyen egyszerre egy rohadt szemétláda, és ha kell, akkor egy szende kis álommanó. Erre tökéletesen megfelelt a Dean European Custom Select basszusgitár. Nagyon büszke vagyok erre a dalra, magunkhoz képest is újító és baromi nagy poén játszani.

Darkmind 

Migi: Ismét egy tipikus Angertea szisztéma szerint megalkotott dal. Először csak simogatja a mit sem sejtő nyájas hallgatót, majd ezt követi egy kis figyelemelterelő úsztatás, és a végén meg hirtelen felkerül a betoncsizma.

Gergő: Nyugisan indul a dal, de aztán a legsúlyosabb kiakadás, és legmélyebb gödör kerekedik a végére. Szerintem frappáns lezárás egy ilyen albumhoz… Az állam, a politikai hatalom iránti bizalmatlanság, illetve a teljes pesszimizmus a jövővel kapcsolatban… Ezen gondolatok körül forog a szöveg.

Laci: Igazi monstrum, igen szépen építkezik. Végig elég depressziós a hangulat, csak azért, hogy a kedves hallgató nehogy azt higgye, hogy jó neki.

További információk az Angertea közösségi felületein! A Darkmind elérhető a fontosabb streaming szolgáltatóknál, valamint megvásárolható a H-Music webáruházában és a jobb lemezboltokban.  

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,981KedvelőTetszik
3,058KövetőKövetés
3,800FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók