Nem zárjuk ki, hogy a nemrég indított dalmegosztás rovatunkba később esetleg kerülhet majd külföldi zenekar is, de azt sem, hogy nem szólunk, csak hazai anyagokról. Most is az a helyzet, hogy csak honfitársaink zenéi kerültek a válogatásba, amiben van grindcore, glitch hop, cigány punk, kelta punk, hálószobapop, electropop és indie folk is. Tessék hallgatni! (A képen a Fran Palermo szerepel.)
Mivel ezen a héten úgyis a Rotten Sound volt a kedvenc zenekarom, így nagyjából betalált a Jack új nagylemeze, az Inhumanus is. Az 1996 óta létező, eleinte csak punk feldolgozásokat játszó magyar zenekar keveri a grindcore-t, a hardcore-t és a punkot, így a műfaji sajátosságoknak megfelelően az első lemez húsz dalának is elég volt bő harminc perc. Talán ez még kicsit sok is, de mivel néha visszavesznek a grind csépelésből, így nem esik szét fél óra alatt a az ember feje. A Jack magyar nyelven szóló, extrém zene rajongóknak nyugodtan ajánlható lemezét az amerikai Give Praise Records adja majd ki márciusban, addig pedig itt is meg lehet hallgatni. (dg)
Hó Márton – Figyelj, öcsi!
Hó Márton fogta magát és egy hirtelen ötlettől vezérelve dalba foglalta az Educatio köznevelési konferencián történteket, ahol a Hallgatói Hálózat tagjai kértek szót Hoffman Rózsa és Balog Zoltán beszéde közben, amire aztán olyan együtt érző válaszokat kaptak a délutáni szunyókálást ülős, csendes pihenőre cserélő ötvenesektől, hogy „nagyon éretlen vagy ezekhez a feladatokhoz, és még nem tettél le annyit az asztalra” illetve „nem azért jöttünk ide, hogy titeket hallgassunk”. Órákig lehetne ecsetelni az ilyen megnyilvánulások miért annyira elszomorítóak a fiatalokra nézve, de Hó Márton inkább dalszöveget és egy cinikus hálószoba szerzeményt kreált ezekből az annyira szépen csilingelő posztkommunista aranyköpésekből. A dal mondjuk zeneileg egyáltalán nem váltja meg a világot, de az ilyesfajta társadalmi érzékenységre nagyobb szükség lenne a hazai zenei életben, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a Figyelj, öcsi! nem csak az online sajtó, de még az RTL Klub híradójának érdeklődését is felkeltette. (sd)
Polar Dear – Wish Me Luck
A két fős electropop formáció új dallal jelentkezik, amelynek hallatán azt hihetnénk, hogy a Foals a második lemeze után végleg otthagyta volna a gitárokat, hogy álomszerű dermedt szintetizátorokba és sejtelmes pittyegésekbe burkolózzon. A Wish Me Lucknak van valami elragadó újkori eurodance monumentalitása és kíváncsian várjuk a páros további szerzeményeit. (sd)
Fran Palermo – Natural Cash
A pofátlanul fiatal tagokból álló Fran Palermo most egy új arcát mutatja a Natural Cash-ben, amely a Mumford & Sons vagy az Arcade Fire indie folkja után egy sokkal dögösebb, néhol már olcsó whisky áztatta vadnyugati hangulatot árasztó dal, ahol a fúvósok becsatlakozásával látjuk magunk előtt a zenekart, ahogy talpig poncsóban bandukolnak a mexikói határ felé, mert a rekedtes hangú énekes megdöngette a seriff lányát. Ráadásul erre a linkre kattintva teljesen ingyen le is tölthető. (sd)
A magyar glitch hop színtér él és virul, ennek örömére most mutatunk három számot hazai producerektől, akik mind Mr. Bill Cheyah című számának remixversenyére készültek. Ha esetleg elkerülte volna a figyelmünket más itthoni producer nevezése is, akkor azt nyugodtan szabad jelezni a kommentekben!
iamyank
Yankkal kapcsolatban írtunk már korábban a Bx2-val közös exkluzív amerikai mixükről illetve még az egyik klipmegosztásunkban is szerepelt. Ő Mr. Bill a dal közepe felé beinduló pörgős pattogását egy valamivel old schoolabb kontextusba helyezte és kicsit nagyobb teret adott az eredeti dal szédületes funky leadjének. (sd)
DNte
A Berlinben élő magyar producer, DNte már ez valamivel mizantrópabb irányt vette fel a maga remixében, sokat játszadozik egy apró vokálmintával és van egy kicsit billegős wonky hatása az egész ritmusszekciónak. (sd)
One Hand Clap
A kétségkívül nagyon jópofa nevet választó One Hand Clap Soundcloudján mindössze annyi leírást találtunk, hogy ez az első szerzeménye eme alkotói név alatt, de reméljük ezt még több másik is követi, hiszen az ő remixe nyerte el a négy közül leginkább a tetszésünket. A bájos csilingeléssel kezdődő dal egy óriási átverés, hiszen egy perc múlva az egész átmegy egy grandiózus dubstep absztrakcióba, hogy aztán egy kisebb hatásszünet duplájára pörgesse a dobokat, majd stílszerűen ugyanazzal gyermekded csilingeléssel zárjon, amivel nyitott. (sd)
Blade & Mornin*
A két producer közös remixe mindeképpen a legsúlyosabb a négy szerzemény közül, de szerencsére a gyakran borzalmasan ostoba, brostep elemekre épülő drumstep műfajból egy hallhatóan gondosan összerakott energiabombát kreáltak, amihez nekik is sikerült egy kifejezetten álomszerű felvezetést írni, ráadásul ügyesen vegyítették a glitch hop asszimetriáját a drumstep tolakodó pofabamászásával. (sd)
Gypo Circus – Szabad-e a Szerelem
Nehéz fejtörő: milyen zenét játszhat a Gypo Circus nevű zenekar? Igen, olyat. „2011 őszén öt, gyökeresen eltérő zenei és társadalmi háttérrel rendelkező muzsikus létrehozta a Gypo Circust. A tagok régi álma volt egy olyan zenekar létrehozása, ahol az ethno ( balkáni, klezmer, gypsy ) és az indie (bármit is jelentsen ez) műfajok találkoznak, ezzel bár stílust nem teremtve, Magyarországon eddig nem hallott hangzást felépítve.” – mondja a sajtóanyag. A küldetés végül is sikerült, mert bár igaz, hogy itthon sem ritkaság már abszolút az általuk játszott mulatós rockzene, de legalább azt úgy csinálják, hogy a stílus picit is szeretőket azonnal levehetik a lábukról. Más kérdés, hogy mi szükség van az ezredik ilyen folk punknak mondott cigánynótás rockra, de amíg a részeg emberekből ezzel a csujjogatással elő lehet csalni a lakodalmas Fred Astaire-t, addig simán lesz rájuk igény. (dg)
LochNesz – Never Say Goodbye
A LochNeszről itt már írtunk. Többet nem is tudunk mondani, csak annyit, hogy itt egy új dal a kelta punkot játszó zenekartól, ami se nem jó, se nem rossz, olyan kb. mint a többi kelta punkot játszó zenekar összes száma. Igen, ez a műfaj is olyan, mint a cigány punk, amíg az emberek részegen szeretnek mulatni, addig blah, blah, blah (lásd egyel fentebb). (dg)