Új EP-t adott ki a Neonhal, amit elsőnek a Lángoló olvasói hallhatnak. Illetve olvashatnak is, mert a zenekar bőven adott információt a négy számhoz. Általánosságban ezt mondták róla:
Mondhatjuk, hogy szinte véletlenül jött össze ez a négyszámos anyag. A rajta lévő, két éve íródott dalok tipikusan olyanok, melyek nem feltétlenül férnek be a Neonhal koncertrepertoárjába. Nem igazán tudtunk mit kezdeni velük. Aztán egy éve a debreceni önkormányzat kiírt egy Zenei Támogatási Program elnevezésű pályázatot, amin nyertünk némi pénzt. Ezt kihasználva hoztuk össze ezt a szűk tizenkét perces dalcsokrot a debreceni KÁ Stúdióban Kovács Károly – aki az Árnyéknyúl nevű csapat oszlopos tagja – irányításával. Szó szerint irányított, az ő meglátásai, véleménye és építő javaslatai alapvetően határozzák meg azt, ahogy ezek a számok megszólalnak. Szikár, akusztikus gitárokra kihegyezett szerzemények sorjáznak, alig akad olyan rész bennük, amikor a teljes zenekar egyszerre játszik. A borítóhoz Molnár Zoltán Szabadságvágy című fotóját használhattuk a szerző szíves engedélyével.
Ez amúgy az EP:
Ezeket pedig a dalokról mondták:
A férfi, aki a turnébuszban ragadt
Arra az időszakra reflektál ez a dal, amikor az első karantén időszak alatt hirtelen minden leállt és csak az volt biztos, hogy semmi se biztos. A főhős – talán egy zenekar vezetője? – igazi kapitányként a fedélzeten marad és várja, mikor kelhet útra megint. Ez a szám egyaránt szól a zenészpályát elhagyóknak és azoknak, akik kihúzták valahogy és folytatták, folytatják tovább az alkotást.
Uram, megyek, ha mennem kell, csak hadd nyomjak le még egy bluest!
Ha valaki akár már egy slágert jegyez a blues műfajában, az nem semmi. A debreceni bluesélet utánozhatatlan figurájaként ismert Boros György nevéhez fűződik a mindenki által ismert Pocsolyába léptem című dal. Sztrókja után visszavonult az aktív zenéléstől és feleségével, két gyerekével élt. Két éve, április 11-én elhunyt, s akkor született ez a szám. Gyuri kölyökkoromban sokat inspirált engem, sok apró fogást és trükköt lestem el tőle. Ez a szám minden, csak nem szirupos emlékdal, egy lüktető, vágtató dzsungelzene, a szövegben egyértelmű utalásokkal Gyuri életének egyes mozzanataira. Olyan ember volt, aki valahol örök gyerek maradt, erre utal a refrén is, sokszor, amikor már mindenki hazafelé készült egy buliból vagy már leereszteni akart inkább, ő még pörgette volna tovább a dolgokat.
Bent rekedve
A kényszerű bezártság dala. Helyenként szomorkás, de nem végletesen. Minden kellemetlen vagy rossz helyzetben ott a remény. A „Maradj otthon!” időszak számomra egy intenzív, kreatív „ámokfutás” volt, rengeteg pozitív hozadékkal és dallal. Ennek a szerzeménynek az első verziója a fiammal, Tamással készült, van is a neten egy verzió, amin ketten játsszuk a szobájában. Végül az ő játéka hallható a stúdióverzióban is. Mindig ösztönből írok, így utólag tudatosult bennem, hogy ez a szám zeneileg egyfajta tisztelgés az általam nagyra tartott Víg Mihály (Balaton) munkássága előtt is.
Szintén zenész
A dalainkon egyfajta vezérfonalként végig vonuló gondolatsor leképezése. Légy bárki, légy bárhol, légy bármilyen társadalmi helyzetben, képviselj bármilyen világnézetet, együtt kell élned és működnöd másokkal. Mert egyedül nem megy.
Az EP borítóján Molnár Zoltán Szabadságvágy című mobilfotója látható.
