Darvasi Tamás Líviusz neve egyesek számára már ismerősen csenghet, de az biztos, hogy nem abból a szerepkörből, amit a vadonatúj projektjével, a Fejnélküli Lovassal kíván megtestesíteni. Darvasi – miután az elmúlt tizenöt évben elismert színpadmesterré nőtte ki magát – úgy döntött, itt az ideje annak, hogy ismét fiatalkori lázálma felé fordítsa figyelmét és újfent dalokat kezdjen írni. Ennek a törekvésnek az eredménye a Csontok a kertemből című lemez, amin kilenc szerzemény kapott helyet, és alább vagy ezeken a linkeken meg is lehet hallgatni. A dalokat félelmei, szorongásai és az országúton eltöltött évei ihlették. Ahogyan ő mondja:
’’Ez az a zene, aminek már szaga van!’’
A szólóprojekt olyan műfajok közt egyensúlyoz, mint a southern rock, a grunge, a country vagy a blues. Mondhatni hardcore country. Zenei mondanivalója mindenre kiterjedő, dalszövegei pedig mélyről merítenek. Legfőbb erénye, hogy arra sarkallja az embert, hogy merjen szembenézni saját történeteivel és önmagával.
Egy dalt korábban már bemutattunk a lemezről, most itt a teljes anyag egy friss klippel kísérve, plusz kaptunk egy dalról dalra kommentárt is Darvaistól.
Akasztófavirág
Az első nyilvánosságra hozott dal, aminek a pikantériája az, hogy utolsóként íródott meg a lemezre. Mikor Mihály Geri producerrel (Teaplant stúdió, Angertea ének/gitár) végig futottunk a már nagyjából kész lemezanyagon belém nyilallt a felismerés, hogy nincsen albumindító dalunk! Hiányoltam egy olyan lassan építkező, de mégis ajtóberugós tételt, amiben az ember úgy tud elmerülni, hogy nem kapcsolja ki a lejátszót fél perc múlva. Elkezdtem kotorászni a régi demo felvételeim között és ráakadtam a dal alaptémájára, amit még évekkel korábban rögzítettem Vári Gáborral a Miracle Sound stúdióban. Kicsit leporoltam, Mezey Tomi barátommal (Mius) toldoztuk-foltoztuk és pár nap alatt össze is állt az egész.
Nekem egy kicsit olyan érzésem van tőle, mintha Tom Waits jammelne a Monster Magnettel de kinek mit ad be. A dalszöveg középpontjában a társadalmunkat is szemléletesen jellemző belső kiégés és az ellene folytatott lelki küzdelem áll.
Veszett
Az album legagresszívabb tétele. Remekül lefedi azt a morbid stíluspárosítást, hogy hardcore country. Maga a dal arról a felfokozott, önpusztító életmódról szól, amit a szórakoztató iparban – akár zenész, akár háttérmunkásként – sokan megtapasztalhatnak, plusz még bele is ragadhatnak. A választás lehetősége azonban ott áll mindegyikőnk előtt, kitörhetünk az ördögi körből és elkezdhetünk felnőtt módjára, felelősségteljesen is viselkedni. Ez alól én magam sem vagyok kivétel, a ,,Veszett” egyértelműen egy önreflexió!
Farkasember blues
Nálam a blues zene olyanokkal kezdődik, mint mondjuk John Lee Hooker vagy Robert Johnson. Imádom azokat történetmesélős dalaikat, ahol a gitár inkább csak aláfest nem pedig a virtuózkodás eszköze. Soha még csak eszembe se jutott, hogy egy, az ő számaikhoz csak hasonlót is tudjak írni, viszont szerettem volna egy saját blues dalt. Egyrészről főhajtásként a nagyságuk előtt, másrészről pedig büszkeségből. Nem egyszer kikukáztam ezt a dalt, de Bob Dylan 2020-as ,,Rough and Rowdy Ways” lemeze végül pontot tett az i-re. A blues él én pedig minden koncertemen játszani fogok egy blues dalt. A szövegértelmezéshez Henry Rollinst idézném:,,a blues arról szól, hogy elveszítesz valakit, akit szerettél és nincs elég pénzed, hogy leidd magad.”
Talpon a vad
A lemez környezetvédő dala. Témája, hogy mi, a bolygó állítólagos legértelmesebb faja, hogyan hajszolunk komplett ökoszisztémákat a kipusztulás felé. Innen üzennem minden nem emberi lénynek, hogy kitartás és sok szerencsét ahhoz, hogy túléljenek minket.
Madárijesztő-szindróma
Mondanivalóját tekintve számomra az egyik legnehezebb tétel. Az apámról és az ő függőségeiről szól. Úgy vélem, hogy minden gyermek életében az apjának egy olyan személynek kellene lennie, aki támogatja, ösztönözi és megtanítja arra, hogy hogyan legyen egyenes és jóravaló ember. Nos, nálam ez az ügymenet kimaradt.
Hamarabb tudtam, hogy mi az a kocsmatúra, illetve hogy mit jelent a kettő és a négy cent fogalma, mint ahogyan azt igazából szerettem volna. Ebből kifolyólag az általa okozott traumák örökké velem maradnak, de most már legalább tudom, hogy hogyan nézzek szembe velük! Az pedig, hogy egy ilyen dal magalkotásában Takács Jozzy is a segítségemre volt csak plusz ösztönzést jelent a múltammal folytatott harcban. Ami itt még érdekesség, hogy Jozzy nem gitáron szórja a riffeket, hanem a hegedű dallamokat hozza!
Zsákmányszemle
Egy instrumentális tétel valahol Nick Cave és Warren Ellis filmzenei munkássága mentén. Imádom az olyan mozikhoz komponált műveiket, mint például a ,, Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford”, vagy ,,Az út”. Ahhoz, hogy a gitártémámból egy ilyen hangulatos dal születhessen nagy segítségemre volt Csontos Péter zongorista a szegedi The Void zenekarból és Kovács Botond az Antaresből, akik szinte csodát műveltek az alap témával.
A rém
Mindenkinek van egy rosszabbik énje, amit időről időre etetni kell valami mérgezővel, valami negatívval azért, hogy kordában tudja tartani. Egyesek ezt a ,,rémet” képesek hosszabb ideig elaltatni, míg másoknak állandóan ott liheg a nyakában. A szám a rémmel folytatott párbajról szól. Megírásában nagy szerepe volt Johnny Cash The beast in me című dalának és a Preacher sorozat első évadának.
Légszomj
Ez a dal egy stíluskavalkád, amiben a legtöbb számomra fontos műfaj egy-egy eleme megtalálható. Indul egy Pearl Jam szerű lágy, akusztikus/hammond felvezetővel, utána a refrén átcsusszan egy Led Zeppelin ízű pszichedelikus témába, hogy végül egy Kyuss féle stoner menettel zárjon! Mikor a záró téma megszületett azonnal tudtam, hogy a vége Kyuss-os kell, hogy legyen és azt, hogy ezt a témát Mihály Gerivel kell kibontanom, aki legalább akkora híve a zenekarnak, mint én. A tervem be is vált, Geri remek kis szólót kanyarított a végjáték alá.
A mondanivalóját tekintve ez egy párkapcsolati témát boncolgató szerzemény. Egy se veled sem nélküled állapotot próbál leírni, egy toxikus szimbiózist, amiben a felek már tudják, hogy egy másik partnerrel mindkettőjüknek könnyebb lenne, de egyszerűen képtelen lemondani egymásról. Szerintem nagyon sokan jártunk már ebben a cipőben.
Útravaló
Évekig ingáztam heti rendszerességgel Szeged és Pécs között súlyos óra/km számokat generálva az országúton. Ez a dal arról szól, hogy milyen a kétlakiság, továbbá hogy milyen a folyamatos A-ból B-be rohangálás egészen addig, amíg az agyad ki nem ég a helyéről és már teljesen mindegy, hogy a nap éppen kel vagy nyugszik. Szinte már vártam, hogy mikor jelenik meg a mellettem lévő ülésen Tyler Durden a Harcosok Klubjából!
Az akkordmenet viccesen egy gitár újra húrozás alkalmával született, a kibontása alatt pedig egy olyan dal lebegett a szemem előtt, mint például az Alice in Chainstől a No Excuses. Legyen könnyed, de egyben melankolikus. Amikor elkészültem vele éreztem, hogy ennek kell majd zárnia az albumot, mint egy búcsúzásképpen a hallgatótól.