Vajon létezik előre kódolt életút, vagy inkább arról van szó, hogy bizonyos körülmények, élmények és tapasztalatok együttállása mentén nem is igazán lehetséges más végkifejlet, mint amit végül megismertünk? Csodálkozhatunk-e azon, ha valaki, akinek a nagyapja prédikátor és zeneszerző, a nagyanyja egy ország legismertebb nőjogi aktivistája, a nigériai függetlenségi mozgalom meghatározó alakja volt, édesapja pedig egyenesen az afrobeat stílus legjelentősebb képviselője, maga is zenész, zenekarvezető, aki dalaiban szót emel a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, az emberi jogokért? Annyira talán nem, mindenesetre ez volt az első gondolatom, ami a hamarosan Positive Force zenekarával együtt hazánkba érkező Femi Kuti kapcsán eszembe jutott.
Olufela Olusegun Oludotun Ransome-Kuti, vagy ahogy legtöbben ismerik, Fela Kuti a jazz, a funk, a soul, és az afrikai – leginkább ghánai és joruba – zenei motívumok keveredéséből létrejött afrobeat stílus egyik legelső, de mindenképp legismertebb képviselője volt, aki Africa ’70 nevű zenekara élén, Tony Allen dobos és zenei vezető hathatós közreműködésével alapjaiban határozta meg voltaképpen a komplett, mai formájában ismert műfajt, legaktívabb időszakában évente akár 6-7 lemezt is készített. Dalaiban társadalom- és kormánykritikus üzeneteket fogalmazott meg, aminek következtében több alkalommal be is börtönözték, sőt, 1977-ben, egy állami razzia során nemcsak lakhelyét, az általa Kalakuta Köztársaságnak nevezett kommunát – melyben ingyenes egészségügyi intézmény és egy komplett zenei stúdió is működött – égették porig mintegy 1000 felfegyverzett katona segítségével, de édesanyját, a fentebb már említett Funmilayo Ransome-Kutit is kidobták egy második emeleti ablakból – sérülései következtében Nigéria korábbi függetlenségi és nőjogi harcosa, egyben az első nő, aki az országban jogosítványt szerzett, kómába esett, és nem sokkal később meg is halt. Fela, aki több dalt – Unknown Soldier, Coffin for Head of State – is írt az incidensről, végül a kilencvenes évek elejéig aktív maradt az 1983-ban alapított Egypt ’80 zenekar vezetőjeként; 1997-ben, AIDS következtében kialakult betegségben hunyt el, mindössze 58 évesen.
Legidősebb fia, Olufela Olufemi Anikulapo Kuti, röviden Femi 1962. június 16-án született Londonban, gyermekéveit viszont Nigéria fővárosában, Lagosban töltötte. Ebben az időszakban elsősorban édesanyja, Remi nevelte, és később úgy nyilatkozott, hogy ez nagyobb hatással volt rá, mint bármi, amit az apja révén tapasztalt meg. Ennek ellenére 1977-ben úgy döntött, hozzá költözik, és nagyjából ezidőtájt kezdett szaxofonozni is, amiben kifejezetten tehetségesnek bizonyult, így nem csoda, hogy csakhamar az Africa’ 70 soraiban kötött ki. Egészen a nyolcvanas évek közepéig apja mellett maradt, sőt, az ő bebörtönzése idején az Egypt’80 zenekarvezetője is lett. Fela szabadulása után viszont alaposan összekülönböztek, olyannyira, hogy aztán hosszú éveken át nem is beszéltek egymással.
Saját, Positive Force nevű zenekarát 1986-ban alapította, így immár csaknem 40 éve műveli az afrobeat stílust saját elképzelései szerint. A zenekar első albuma 1989-ben jelent meg No Cause for Alarm? címmel, azóta pedig összesen 10 lemezt adtak ki, melyekkel fényesen bizonyította, hogy apja hatalmas öröksége sem jelent számára átléphetetlen árnyékot, és tőle függetlenül is jelentős szerző és előadó. A szakma és a közönség körében egyaránt lelkes fogadtatásra talált az 1995-ös Femi Kuti – amit még a Rolling Stone 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz antológiájába is beválogattak -, az 1998-as Shoki Shoki, vagy a 2001-es Fight To Win, és az azokat követő albumok – a következő egyébként a hírek szerint idén áprilisban érkezik Journey Through Life címmel – , melyek, ha úgy tetszik, modernizált és közérhető formában ültetik át a 21. századba ezt a modern és ősi hagyományokkal egyaránt rendelkező stílust.
Femi az évek során úgy lépett híres felmenői nyomdokaiba, hogy közben a saját útját járja. Nem idegenek tőle az első ránézésre nem nyilvánvaló kollaborációk sem: az évek során ugyanúgy felbukkant Common Like Water for Chocolate című albumán, mint a Coldplay, a Thievery Corporation, Racid Taha, az Idjut Boys, vagy a P18 lemezein, de arra is talál időt, hogy fiával, a szintén zenész Made Kutival készítsen dupla kollaborációs anyagot; utóbbi 2021-ben jelent meg Legacy+ címmel. Emellett rádiós műsorvezetőként feltűnt a legendás számítógépes játék, a Grand Theft Audio IV. részében, ahol a fiktív IF 99 – International Funk 99) csatorna hangjaként a műfaj legjobb nyugat-afrikai és amerikai klasszikusait konferálja és játssza le a játékosoknak. Emellett, csak úgy mellékesen, pár éve felállított egy világrekordot is „a leghosszabb hang, amit fúvós hangszeren egy levegővétellel megszólaltattak” kategóriában: a kísérlet során körlégzéses technikával közel 52 perces eredményt ért el, és bár egyes hírek szerint a Guiness már nem tartja számon az ilyen típusú teljesítményeket, nem valószínű, hogy ennek megismétlésére túl sokan képesek lennének.
Ezek a kitekintések persze nem változtatnak a lényegen: a hatszoros Grammy-jelölt Femi Kuti és a Positive Force ma is fúvós és vokálszólamokkal dúsan hangszerelt, politikai és társadalmi üzenetektől sem mentes, energikus és friss afrobeat dalokkal állnak színpadra, melyek az első perctől pozitív energiával töltik fel a hallgatót, és olyan zenei élményt közvetítenek, aminél autentikusabb formában valószínűleg sehol máshol nem találkozhatunk ezzel a műfajjal. Első magyarországi fellépésük március 9-én, vasárnap lesz a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, a jazz, a soul, a funk és a világzene bármilyen vonatkozása iránt érdeklődőknek semmikép ne hagyják ki az eseményt!
További információk a Müpa weboldalán, közösségi felületein, és a koncerthez kapcsolódó Facebook-eseményen!
