Hirdetés
Hirdetés

„Csak így tovább, haver!” – Interjú Báthory Zoltánnal

A Five Finger Death Punch 2020-ban adta első budapesti koncertjét, kedden pedig már harmadjára léptek fel a Papp László Sportaréna színpadán. Mi ott voltunk mindegyik koncerten, az elsőnél megírtuk milyen volt a buli, két évvel később a zenekar basszusgitárosával, Chris Kaellel beszélgettünk, idén pedig a csapat alapító gitárosával, Báthory Zoltánnal készítettünk interjút, közvetlenül a koncert előtt.

Hirdetés

A lezárások előtt tiétek volt az egyik utolsó koncert Magyarországon, azóta pedig már a harmadik budapesti fellépésetekre készültök. Mi hozta meg az áttörést, hogy gyakrabban gyertek Magyarországra koncertezni?

2020-ban az első koncertünk előtt nem tudtam, mire számítsak. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországra jöttünk, nem azért mert kerültük volna, egyszerűen nem jött össze. Vannak más országok is, ahol soha nem játszottunk még, mint Törökország, vagy Görögország. Sok hely van, ahová nagyon el szeretnék még menni, csak egyszerűen nem jött még eddig össze. Ennél az első budapesti koncertnél pedig nem tudtam, hogy milyen fogadtatásra számítsak, de nagyon kellemes meglepetés ért.

Van egy mondás, vagy nevezhetjük átoknak is, miszerint Magyarországról senki nem tud kijutni a nemzetközi piacra, vagy éppen Amerikába. Én ezzel a mentalitással nőttem fel, ami végül mégsem igazolódott be. Amikor 2020-ban jöttünk, a Five Finger Death Punch már arénákat töltött meg Amerikában, óriási zenekar voltunk, és nagyon kellemes meglepetésként ért, hogy az első fellépésünk a Budapest Arénában telt házas volt, ahol mindenki ismerte a dalszövegeket. Büszke voltam, hogy haza tudtam hozni valamit. Megtörtük az átkot. Fantasztikus volt!

Aztán mikor másodszorra jöttünk, már más volt a perspektíva, tudtam, hogy az ország büszke rám. Amikor sétáltam Budapesten, az emberek felismertek, és el is ismerték, hogy valóban büszkék. Nagyon jó érzés volt! Újra felvettem a kapcsolatot a srácokkal a Tankcsapdából, Zolival az Ektomorfból, kicsit bekapcsolódom a magyar zenei szcénába. Úgy érzem, hogy be is kell kapcsolódnom, van múltbeli tapasztalatom, tudom mi működik, mi nem működik, tudok tanácsot adni és segítő kezet nyújtani. Nagyon jó, hogy harmadik alkalommal vagyunk itt, szeretnék többet itt lenni.

Említetted, hogy az emberek megismernek az utcán és elismernek téged. Milyen különbségeket vagy éppen hasonlóságokat látsz aközött ahogy a napjaidat töltöd Amerikában vagy éppen Magyarországon?

A mi helyzetünk egy kicsit más, mint sok zenekaré. Elég hardcore a rajongótáborunk, bárhol is járunk a világban. A zenekar Amerikában nőtt fel, ott kezdtük, aztán Európa kicsit késve jött. Amerikában már elég ismertek voltunk, amikor először jöttünk Európába. Nagy különbségeket nem tudok tenni, talán annyit, hogy például Romániában meg Bulgáriában még mindig nem kapnak olyan méretű szórakozást az emberek, mint Amerikában. Ha Los Angelesben élsz, ott minden nap van egy nagy show, az emberek hozzászoknak ehhez. Nincsenek nagy elcsodálkozások, mert ott minden nap történik valami óriási. Sok más országban, köztük Magyarországon sem fordul meg annyi zenekar, mint Amerikában, és ebből kifolyólag mindig azt látom, hogy a közönség nagyon hálás ezekért a koncertekért, ezt az extrát pedig én is észreveszem, és nagyon örülök, hogy részese lehetek ezeknek az élményeknek.

Nemrég jelent meg a This Is The Way dalotok, amit még DMX-szel együtt készítettetek. Hogyan kezdődött a közös munkátok, és hogyan alakult a későbbiekben, DMX haláláig?

DMX egyike azoknak a hiphop-előadóknak, akit más műfajokban is nagyon szerettek. Minden műfajnak, különösen a hard rocknak meg a heavy metalnak megvan a maga közössége. Nem azt mondom, hogy zárkózottak, de azok a srácok, akik ezt a stílust szeretik, általában ezt a fajta zenét hallgatják és semmi mást. De vannak átfedések, és DMX egyike azoknak az előadóknak, akiket még ha kemény metálos vagy, akkor is meg tudod hallgatni. DMX közkedvelt, ahogy Eminem, vagy Dr. Dre is. Sokan vannak úgy vele, hogy habár nem hallgatnak hiphopot, de Dr. Dre-t nagyon szeretik. Én DMX-szel vagyok ugyanígy.

A közös dalról már korábban, nagyjából hét-nyolc évvel ezelőtt kezdtünk el beszélni, hogy nagyszerű lenne együtt csinálni valamit, végül nyílt is erre lehetőségünk, aztán DMX elhunyt. Ezt követően ki kellett találnunk, hogy lehetséges-e ezt kiadni és ha igen, milyen formában. Végigjártuk az összes kiadót, a családját, a barátait, hogy megszerezzük a beleegyezésüket a jogi részekhez. Eredetileg ez a dal az AfterLife lemezen szerepelt volna, de túl sokáig tartott a papírmunka, ezért inkább nem raktuk rá a lemezre, hanem úgy voltunk vele, hogy amikor majd lehetőségünk lesz rá, akkor közzétesszük. Érdekes volt a helyzet, mert a közönségünk nem tudta, hogy hiányos, amikor kiadtuk a lemezt. Ettől függetlenül nagyon sikeres volt, de senki nem tudta, hogy van egy király dalunk, amiben DMX is közreműködött, és senki sem hallotta, ültünk rajta majdnem két évig.

Aztán végül zöld utat kaptunk. Csodálatos érzés volt, hogy mindenki, aki korábban DMX-szel dolgozott, beleértve hiphop előadók, videósok, fotósok is azt mondták, hogy elképesztő. Csináltunk valamit, amiről a barátai, a kollégái, és a családja is azt mondta, hogy király, ami egyben tovább is vitte az ő munkásságát. Az örökség folytatódott, a dal első számú sláger lett, örültünk, hogy hozzáadhattunk valamit a karrierjéhez.

Egy ekkora rajongótáborral és múlttal rendelkező zenekarnál milyen hatása van egy új lemez bemutatásának? Szeretik azt is annyira a rajongók, mint a régebbi dalokat?

Ez a kilencedik albumunk, általában a zenekarok szerencsések, ha eljutnak négyig. Én szép karriernek gondolom, hogy mi már megcsináltunk kilencet. Természetesen minden album fontos, mert mind olyan, mint egy pillanatfelvétel arról, hogy kik vagyunk zenekarként, emberként, különösen, ha a szövegvilág jellemzően társadalmi témákat is tükröz. Egy-két évente adunk ki albumokat, amiknek mindegyike egy pillanatfelvétel. Nem akarunk öt-hat évet várni, mert rengeteg minden változik, és úgy érezzük akkor kihagyunk valamit. A kilenc lemez mind egy darabja ennek az egész képnek. Mi is és a rajongók is ezt az egész nagyobb képet nézzük. A különálló lemezek ebben a nagy képben csak egy-egy állapotot jelölnek, hogy hol tartunk és kik vagyunk mi akkor, de mindig a közönség dönti el, hogy mit gondol egyes lemezekről.

Hogyan látod Las Vegast ma?

Las Vegas nagyon érdekes hely. A zenekar valójában Los Angelesben indult, csak később költöztünk Las Vegasba, ami mindig is nagyon király volt, de mióta ott élek, valami mássá formálódott. Az a Las Vegas, ahová mi költöztünk, nagyon különbözik a mai Las Vegastól.

Sok színész, zenész elköltözött Los Angelesből, megdöbbennél, hogy mennyi zenész, köztük a Slipknot is, Las Vegasba ment LA-ből. Van focicsapatunk, hokicsapatunk, válogatottjaink. Csomó szuper dolgot lehet csinálni meg kipróbálni például a legjobb éttermeket. Vegas teszi a dolgát, azonban leginkább a Las Vegas Stripről ismerik, pedig annyi minden más is van. Én helybéli vagyok ott, de amúgy a vegasiak sem mind tudják, hogy peldául van egy hatalmas tó a közelben, aminek a túloldalán kiváló kávét főznek.

Ha visszamehetnél az időben, ahhoz az énedhez, aki éppen kiköltözik Amerikába, elmondanád neki, hogy mi fog rá várni a jövőben?

Ez egy érdekes kérdés. Van valami szép abban, hogy nem tudjuk mi vár ránk, ez sokkal  érdekesebbé teszi a dolgokat. Én mindenképpen azt mondanám a fiatalabb énemnek, hogy nyugodjon meg, nem kell stresszelni, minden rendben lesz. Azt hiszem, ez segített volna, amikor fiatalabb voltam, de igazából soha nem voltak kétségeim. Amikor elhagytam az országot, volt nálam egy magyar-angol szótár, egy gitár, egy táska ruha és párszáz dollár. Soha nem voltak kétségeim, és soha nem gondoltam arra, hogy ne működne. Koncentráltam, és mindig azt mondtam, hogy minden csak idő kérdése. Tartottam magam ahhoz, ami a bajnokokra is jellemző, hogy mindig fel kell állni. Ez volt a mentalitásom. Azt hiszem ezt mondanám a fiatal énemnek, ha visszamehetnék hozzá, hogy csak így tovább, haver!

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,012KedvelőTetszik
3,068KövetőKövetés
4,580FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók