Hirdetés
Hirdetés

Clown’s Revenge – Hallgasd meg a történelem előtti The Police demóját!  

Police Diaries (The Starving Years) – magyarra nem teljesen tükörfordítva legyen mondjuk „Rendőrségi akták – Az éhezés évei” – címmel lát napvilágot hamarosan Stewart Copeland könyve, melyben a The Police dobosa a zenekar korai időszakának történetét eleveníti fel, 1976 és 1979 között, tehát nagyjából addig, amíg valóban befutottak. A könyv felvezetéseként most előkerült egy Clown’s Revenge című dal, jobban mondva, demófelvétel, amit még Sting csatlakozása előtt rögzített Copeland, bátyja, Ian énekével.

A Clown’s Revenge, bár hivatalos felvételen sosem jelent meg, a The Police korai koncertjeinek egyik központi darabja volt. Abban az időben Copeland visszaemlékezése szerint hét dalból állt a műsoruk, amit úgy hat perc alatt le is zavartak, tehát még erősen a punk időkben járunk, nagyon nem a Synchronicity kiműveltségénél. A könyv alapját nagyrészt a dobos akkoriban vezetett naplója jelenti, melynek másolatai korabeli, eddig nem publikált fotókkal, kézzel rajzolt korabeli plakáttervekkel együtt a könyvben is szerepelnek majd. Reméljük, lesz magyar kiadás is egyszer.

Copeland így beszélt a könyvről:

„Tudod, hol voltál 1976. szeptember 25-én? Lehet, hogy nem, én viszont igen. A Curved Air nevű prog-rock zenekar külföldről érkezett, hosszú hajú dobosaként turnéztam az Egyesült Királyságban, és aznap este Newcastle-ben voltunk, ahol láttam egy Last Exit nevű helyi bandát. Ezt azért tudom, mert minden nap jegyzeteltem a mára már eléggé szamárfüles zsebnaplómba. Feljegyeztem, hogy „nagyszerűek”, utána pedig együtt buliztunk. Egy későbbi naplóbejegyzésemben, miután rájöttem, hogy a punké a jövő, azt is leírtam, hogy rávettem a basszusgitárosukat, költözzenek Londonba, és csatlakozzanak a punkzenekaromhoz.”

A most közzétett demóról pedig így mesélt:

„Akkor még nem voltak Sting által írt dalaink, csak az én kétakkordos csodáim, olyan buta szövegekkel, hogy énekesünk még arra sem tudta rászánni magát, hogy érthetően elénekelje őket. Alapvetően basszusgitáron írt riffek némi kiabálással. Egy másik csoda tehát az volt, hogy együtt maradtunk, a másik pedig az, hogy Andy Summers csatlakozott hozzánk, két műpunkhoz, félredobva a jól jövedelmező session-karrierjét, jóval azelőtt, hogy tudtuk volna, mire képes Sting. Kezdetben nem is annyira a zene tartott össze minket, hiszen az még csak alakult, inkább az ösztöneink súgták azt, hogy jó társaságba kerültünk. Összebarátkoztunk, mielőtt kitaláltuk volna, milyen zenét játsszunk.”

Maga a dal Florian Pilkington-Miksa – a Curved Air korábbi, Copeland előtti dobosa – londoni lakásában lett felvéve 1976. július 14.-én, ugyanis ekkoriban nemcsak ő, de bátyja Ian, és a zenekar énekesnője, Sonja Kristina is itt lakott.

„Hamar rájöttem, hogy tudok villámgyorsan gitározni, és én lehetek Eric Clapton, ha félsebességre lassított kazettás magnóval veszem fel a szólókat. Amikor London Mayfairbe negyedébe költöztünk, és kitört a punk, Ian megírta ezt a dalszöveget, és felénekelte a megbízható Shure SM57 mikrofonom segítségével.”

Copeland hetvenhárom nappal később találkozott Stinggel, a többi pedig már… de szerintem kedves olvasóink is tudják, hogyan végződik ez a mondat! (A megfejtéseket a Keleti Pályaudvar 1398-as számú csomagmegőrzője melletti férfivécé víztartályába várjuk, az eredeményekről később beszámolunk.) Hangdokumentumok alább, melyek inkább érdekesek, mint igazán jók, de mindenki elkezdi valahol.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

37,506KedvelőTetszik
2,930KövetőKövetés
1,220FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók