Pár héttel korábban mutatkozott be itt a Lángolón a Bedlamból és a Storm The Studióból ismert Fodi, valamint az egykori Cadaveres De Tortugas- és ManGod-frontembereként ismert Perso, akiknek új, közös formációja a SAPIENS. Akkor három dalt lehetett meghallgatni, most pedig az egész, cím nélküli lemezt, aminek minden dalához fűzött valamit a duó.
KOZMIKUS MASKARÁDÉ
Fodi: Ennek a szövegnek elég régen kezdődött a megírása, később került hozzá a refrén rész. Sokat hallgattam Terence McKenna előadásait, beszédeit, azok nagyban inspirálták.
Perso: Először is a szöveghez annyit fűznék hozzá, hogy pl. ezért érdemes projektezni, mert magamtól tuti sosem írnék bele szövegbe ilyen szót, hogy maskarádé, de itt, pláne Foditól, abszolút bejön! Na tessék! A végén még kiderül, hogy lehet választékosan fogalmazni úgy is, hogy működjön. A zenei alap eredetileg egy rockosabb hangszerelésű saját dalnak indult, de ez a zaklatott, engem a ’90-es évek elejére emlékeztető groove adta, hogy Sapiens-dal legyen belőle. Gyakorlatilag a gitárt cseréltem ki lazábbra, ami aztán a refrénre még lazább és felszabadultabb lett. A végén az úúú refrén kifejlet pedig úgy került bele, hogy beugrott az alap szabály, hogy a legtöbb jó dal ad lehetőséget az együtt tutulásra és ide pont illik, úgyhogy így is lett!
SZÍVEM MEGÁRADT
Fodi: Ez a szöveg visszanyúlik egészen a ’90-es évekig, részben az akkori életem dokumentációja és egy bizonyos szempontból onnantól egészen a napjainkig ível a történet.
Perso: Ez volt az első dal, amiben már tényleg hagytam elgurulni a gyógyszerem, nem rockdalt akartam visszafejteni, hanem egyből így íródott. Az elején az a gurgulázó-csilingelő keleties dallam az egy zongora, szanaszét effektezve, talán az volt a kiindulópont. Aztán a második verzétől csak beszáll a zenekar is a kluttyogás mellé. Nagyon tetszik, ahogy a refrén, gitár és Fodi éneke reagálnak egymásra! A záró szintipop téma utólag került a dalhoz, jólesett így elindítani a végét.
MEXIKÓI PATTHELYZET
Fodi: A lehengerlő elektro punk/hardcore riffbe egyből beleszerettem, amint Perso átküldte! Ami a szöveget illeti, vannak helyzetek, amelyeket nem lehet veszteség nélkül feloldani, senki sem ússza meg a konfliktus résztvevői közül. Egy olvasatban ez lehet az egó és az élő lélek küzdelme, de akár a berögzült társadalmi és kulturális elvárások és a lázadó ifjúság összeütközése is. Minden új generáció egy hullám, ami néha el-elsodorja a változni nem kívánó dolgokat, embereket.
Perso: A klip közös ötletelésből született Alessel, aki az animációs részt készítette, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk! A zenéből adta magát a Szárnyas fejvadász feeling, amit mindannyian nagyon szeretünk. Nekünk annyi már elég volt, hogy a jövő Tokiójában nyomjuk a Space Invaderst, de aztán tovább kerekedett a sztori. Kábé összefoglalva: játszunk a konzollal, erre jön rajta egy üzenet a robotangyaltól a pólónkról, hogy bajban van, segítsünk, fogva tartják egy laborban, mi meg próbáljuk felkutatni, megtaláljuk, erre bekebelez minket, kiszippantja a lelkünket és a végén a mi arcunkkal néz vissza ránk.
Vagy valami ilyesmi.
ZEN HÚS ZEN CSONT
Fodi: A dal nyitótémája – az ének az önmagába fonódó kísérettel – már megvolt, ezt küldtem át Persónak, aki aztán tovább építette egész dallá. Talán az egyetlen szöveg, ami az itteni életemről, Japán rám gyakorolt hatásáról szól. Az elfogadás, a meditáció, az ichigo ichie koncepciója, vagyis a pillanatban való teljes jelenlét ereje, és hogy nem minden olyan értékes, amilyennek kívülről tűnik. Kellemes kis nóta, bele lehet ülni és el tud vinni egy helyre, ahol működik a zen szelleme és valóban “minden úgy van, ahogy lennie kell.”
Perso: Fodi témája, a dallam és a szöveg is megalapozta a hangulatot, én csak ezt próbáltam tovább vinni és úgy gondolom elég jól működött a csatorna, amin át érkeznek a dalok, ha jól figyelsz. Soha életemben nem írtam ilyen légies témákat, mint ez a refrén, de itt annyira adta magát, hogy fel sem merült más megközelítés.
#PROMÉTHEUSZ
Fodi: Ennek a szövegnek is megvolt már a túlnyomó része a fiókban, de valamennyit alakult a dal formálása közben is. Például a refrén utolsó sora az ének felvétel alatt nyerte el a végső formáját, ahol Szöszőt is bevettük a brainstormingba. Nagyon jó ötletei voltak, köszi ezúton is! Az emberben tomboló szenvedély, merész, kompromisszumot nem tűrő álmok átadása az alaptéma. Tudtuk, hogy szeretnénk egy ilyen rap részt a dal vége felé, amit Perso iszonyú profin le is hozott a saját szövegével, ami adott egy kis cyber ízt a dalnak, részben azért lett hashtag prométheusz a végső cím.
Perso: Hogy tudtuk, az túlzás, én azt hittem poén, de kiderült, hogy komoly. Még a dalírási szakaszban ugrott be ez a szöveg, elküldtem Fodinak, aki – sajnos / nem sajnos, döntsétek el ti – nem feledkezett meg róla és egyszer csak bedobta, hogy
hé, volt az a rap ötlet, azzal mi lesz? Fel kéne nyomni! Ne már!! De!
Ezzel amúgy kapott egy kis csavart a szöveg, mert lényegében Fodi az alkotásra biztatja az ifjúságot, hogy merjék megmutatni magukat, a lánglelkű művészt. Én meg szokás szerint kicsit beszólok, mert sokszor az üres majomkodás az nagyon is megy, de mi lenne, ha kicsit mélyebbre ásnánk, ne féljenek tőle. Nekem ide kötődik a hashtag, szerintem nem kell magyarázni, hogy miért. A zenébe pedig megérkezik a robotoskodás mellé a másik fő
hangulat-hatás, ez a kicsit dark alternatív pop/rock, amit én nagyon szeretek és szerintem tök jól passzol Fodi művészi elvágyódós-filózós stílusához. Ráadásul lehet rá táncolni, vagy inkább ugrálni a kis szobában, mint egy bevadult kamasz orángután.
NEOLUX
Fodi: A szöveg magáért beszél, nincs köntörfalazás, nem hiszem, hogy ennél jobban bele kéne menni. Mindig érdeklődve figyeltem a különböző feliratokat a falakon, a graffitiket, hozzám a zene mellett a street art áll közel a rendszerkritikus fiatalok megnyilvánulási formái közül. Érzek egy közös gyökeret a punk rock, a hardcore világához. Eredetileg a szöveg is durvább volt, de Perso javaslatára kicsit megvágtuk, hogy jobban idomuljon a lazább zenéhez, nem éreztünk a dalba illőnek pár sort.
Perso: Még az egyik első bejelentkezésünkkor elhangzott a „vikingkedés” kifejezés, amire valaki rá is kérdezett akkor. Ez arra vonatkozott, hogy ennél a projektnél nem akartunk durvulni, mert nyilván felmerült a lehetősége nem csak szövegileg, hanem zeneileg is, hiszen szeretjük azt is, de most ez egy másik megközelítés. Volt, hogy Fodi csapott a
kezemre egy-egy dzsidzsi riffnél, vagy Mordor kompatibilis hangszínnél, itt meg nekem volt túl bakanccsal arcbarúgós a felvázolt életkép a nagy diszkózás közepette.
KAMERA ÁLTAL
Fodi: Ez egy szomorú dal az elvesztésről, talán a legszomorúbb az összes eddigi közül, amiben valaha közreműködtem.
Perso: Zeneileg nagyon ’80-as évek, szóval direkt túláradó, meg érzelemdús, de semmiképpen sem akartam paródiát. Aztán rákerült Fodi szövege és éneke és szinte hihetetlenül összeállt és szerintem abszolút mellbevágó lett, igazi új romantikus szomorú-szép merengés. Régóta szerettem volna összehozni egy ilyet, az egyik kedvencem a lemezről.
CSAK A FELHŐK
Fodi: Bizonyos szempontból a kötelező folytatás, a másik véglet, a „minden körülmények között pozitív”. Amúgy meg egy sima szerelmes dal.
Perso: Így van, maradunk a 80-as években, csak most gitárokkal. Gondolom eddigre már mindenkinek feltűnt, hogy egy bizonyos hangulaton belül, de amúgy meg teljesen szabadon garázdálkodva kóstolunk bele csupa olyasmibe, amibe eddig még sosem. Nekem most már jó ideje ez a lázadás: hogy a pofátlanság határát súrolva mindig azt csinálom,
amihez éppen kedvem van.
CSONTVÁZAK
Fodi: Az utolsó dalnál megint hadd hangsúlyozzam, hogy nem szeretem túlragozni a szöveg magyarázatokat, ezért sem mentem bele jobban egyikbe sem, mindenki döntse el maga, mit mond neki. Ez a „politikai elitet dicsőítő ének”, elég egyértelműen fogalmazva, ja és a refrént Perso nyomja!
Perso: Ez a zene eredetileg egy rövid záró szösszenet akart lenni, akár ének nélkül, de aztán kiteljesedett közben. Több átkötésnek meg ilyesminek szánt rövid hangulat villanás is készült a lemezre, aztán szinte mindből dal lett, vagy ha nem, akkor egyelőre félretettük a jövőre nézve, vagy remixnek, vagy valami másnak.
