Agresszív rock and roll – Casketgarden-lemezkritika

Casketgarden – The Estrangement Process
(Edge Records)

Nehéz meghatározni, hogy az északi metál mitől északi. Se nem thrash, se nem death, se nem black, mégis zord, kemény, dallamos és hangulatos. A stílus alapja az At The Gates, akik a Slaughter Of The Soullal olyan masszív mesterművet tettek le az asztalra, ami a stílusban azóta is legyőzhetetlennek bizonyult. A Casketgarden is a legnagyobb példaképeként tekint a svéd zenekarra. Zenéjük éppen ezért nem ment el a virgás metalcore irányába, ez inkább fűrészelős, de dallamos thrash.

A mosonmagyaróvári zenekar nem északi létére meg tudja idézni azt a stílusra jellemző hangulatot, ami betűbe szedve leírhatatlan, de az ember már az első taktusoknál tudja miről van szó. A hangzás is tipikus, amit itt a zenekaron kívül a Supersize stúdió produkált. A The Estrangement Process egyébként a legváltozatosabb Casketgarden-lemez. Szinte minden számban megpróbálnak mást is csinálni, nem csak dallamos/kemény riffelést. A kezdő Black Hole Maelstorm az utóbbi évek legjobb magyar metállemez-kezdése, a nyomasztó hegedűfutamokkal, az agresszív death csépeléssel, és az acsarkodó énekkel. Aztán a Machine Within egy rocknroll/metál dal, szimpla kétnegyedes ütemmel és kevés váltással. Általában véve a lemez eleje az erősebb. Ezek a dalok mutatják meg leginkább, hogy az erő, meg a súlyos riffek mit sem érnek, ha nem maradnak meg az ember fejében, és feszültséget sem lehet teremteni folyamatos csépeléssel.

Mindegy melyik számról van szó, hiteles, és komolyan gondolt a zene, miközben a zenekart nem kell félteni, ha hülyeségről van szó, bár ez inkább csak a tagok sajtós megjelenéseire jellemző. A szövegekben mondanivaló van, de az őrjöngő vokál nem sok lehetőséget ad rá, hogy megértsük.

A lemez nem tökéletes, a változatosság ellenére nem tudja folyamatosan fenntartani a figyelmet – több, igazán kiemelkedő dal hiányzik hozzá. Nyilván az sem szerencsés, hogy még mindig keverhetők az At The Gates-cel, de a zenekarban szerencsére inkább jó dalszerzők vannak, mintsem tolvajok. A stílus rajongói nem tévedhetnek velük, mert minőségben ez is bőven a nemzetközi szinten van. Már csak élőben kellene előrébb jutni, de az meg pénzkérdés, örüljünk hát egy jó lemeznek inkább.

Itt a teljes lemez (plusz a dalokat itt kommenteli a zenekar):