Hirdetés
Hirdetés

Búcsúkoncerttel egybekötött fesztiválélmény – Ilyen volt a tizenegyedik Alpárfeszt

Idén már harmadik éve indítottam a nyári szezont az ország legkörnyezetbarátabb fesztiváljával, az Alpárfeszttel. A nagy fesztiválokkal ellentétben, ahol elengedhetetlen a grandiózus projektek megvalósítása, és minden évben újat meg még újabbat kell alkotni, a kisebb, nem a mainstreamben helyet foglaló Alpárfeszt idén is a maga megszokottságában volt jó.

Hirdetés

Idén is sok minden volt ugyanaz, mint a korábbi években. A helyszínen egy italos és egy kajás bódé volt csak, ahol stílusosan, műfajokról elnevezett ételeket lehetett kapni, mindezeket már a tavalyi Sziget budget food árán, akár 2500 forintért is, de itt teljes adagot. A kihelyezett szelektív kukák, a szemétmentes pogótér, az újrahasznosított cigicsikkesek és a hangulat is hozta a korábbi évek színvonalát, a fellépők névsora hűen tükrözte az underground vonalat, beemelve húzóneveket a feltörekvő zenekarok repertoárjába.

Megismeréstől a rajongásig

Több olyan zenekarral is találkoztam, akik már többször szembejöttek velem online platformokon, és végre volt lehetőségem őket élőben is megnézni, mint a Doggiven, a Dead Gray vagy a Phrenesis, vagy éppen a külföldi zenekarok, mint a Northern Revival és a Stepfather Fred, akikről határozottan állíthatom, hogy valószínűleg soha nem fedeztem volna fel őket, ha itt nem találkozok velük. És mindig vannak már-már állandósult Alpárfeszt-fellépők, akiknek a nevét én a fesztivál egy korábbi évében ismertem meg, és azóta is a legjobban várt koncertek a lakiteleki Autóskemping színpadán. Fesztiválok csodás utóhatásai közé tartoznak ezek a jelenségek, amikor egy kifejezett eseményhez kötődik bizonyos zenekarok megkedvelése. Így lehet, hogy a biztosan elmegyek kategóriába kerül mindig a Darkmess és a Komodo koncertje, magával a teljes Alpárfeszttel együtt.

Idén azonban egy keserédes élmény miatt csapott belém a felismerés, hogy miért is érdemes kisebb fesztiválokra látogatni azon túl, hogy megismerjünk új zenekarokat, akikkel saját koncerteken ritkábban találkozhatunk. Egy nappal a fesztivál indulását megelőzően találtam rá a Kies zenekar posztjára, miszerint ez lesz az utolsó Alpárfeszt-bulijuk. A zenekar feloszlik, és az underground fesztivál már a búcsúturnéjuk egyik állomása, ami merőben másabb érzésekkel indított el a Tőserdőbe, mint amivel eredetileg készültem. Azt hiszem az underground zenei körökben mozgóknak nem kell bemutatni a mezőny húzóneveit, mint a Nova Prospect, a Dystopia vagy pont a Kies, akinek mindenképp szerettem volna a koncertjére menni, csak nem az utolsók egyikére. A búcsúturné legszemélyesebb állomása pedig el se maradhatott volna búcsúajándék nélkül. A fesztivál szervezői egy zenekari logóval ellátott óriási textilt írattak alá a fesztiválozókkal, akik rengeteg üzenettel és idézettel búcsúztak a zenekartól. A Kies pedig hozzájuk méltó módon köszönt el a helyszíntől és a közönségtől is, poénosan, hangulatosan, egyáltalán nem túlérzékenykedve, mégis hálásan.

Zöld a zöldben

A fesztivál másik címkéje az underground jelző mellett, a zöld mentalitás, amivel évről évre megvédik a legzöldebb rangjukat. Ugyan a csapból is ez folyik, hogy milyen fontos a környezettudatos eszközök és szokások beemelése a mindennapokba, de mivel felváltva ugrálunk kánikulából a viharokba, még mindig nem eléggé jelentőségteljes a figyelem, ami ezeket a kezdeményezéseket övezi. Szóval mi sem volt kézenfekvőbb, mint az ország legtudatosabb fesztiválján lemodellezni, hogy mennyire kivitelezhető egy környezet-, és tárcabarát fesztiválozás.

Bögre, korábban szintén ugyanitt megvásárolt repohár, kulacs, saját evőeszközök és vászonszatyor.

Szeretném azt mondani, hogy sikerült, de nem így történt, viszont a fesztivál megmentett a teljes bukástól, ugyanis, amit személyesen nem tudtam véghez vinni, azt elintézte nekem az Alpárfeszt, ez pedig a víz kérdése. Az idei évben az időjárás éppen az ellenkező irányból volt kegyetlen az autóskempingben fesztiválozókkal. Amit tavaly a szupercella nehezített meg, azt idén a töretlen plusz harminc fokok pótolták.

Feltételezem nem ismeretlen senkinek a visszaváltható üvegek jelensége, amiknek az árába már be van építve a visszaváltás után járó összeg, ami így mindenképp ösztönző hatással bír, hogy ne a legközelebbi kukába kerüljenek használat után. Jobb esetben. Rosszabban pedig érkeznek a Rock the Planet által szervezett szemétszedések.

Szóval a harminchárom fokos fullasztó kánikulában kénytelen voltam a környezetvédelem oltárán feláldozni a kisboltban vásárolt hűtött vizeket, amik végül mégsem váltak egy előállításában és utókezelésében is borzalmas hatásokat rejtő körforgás részévé. A fesztivál területén található szelektív kukákba mehettek a vissza nem válthatók, az arra kijelölt helyre pedig a támogatásnak szánt visszaváltósak, aminek az eltüntetését a szervezők magukra vállalták, mi pedig a visszaváltott üvegek árával támogathattuk az Alpárfesztet. Ironikus módon, szeméttel fizettünk egy környezetbarát fesztiválért.

Tavalyi évben off programokkal is bővültek a nappalok, amit idén is hasonlóan egy környezetvédelmi téma, a Rock the Planet szervezésében megvalósult vetélkedő, és egy gitárkurzus fedett le, amit a Dystopia zenekarból ismert Blanár Levente és a Mhorai zenekar gitárosa, Köteles Máté tartottak az érdeklődőknek.

A tavalyi vegán előadást idén felváltotta a degrAway előadása a DAT1-ről. A projektben lebomló termékeket állítanak elő, amiknek a megalkotása is környezetkímélő módon történik. Az előállított termékek különlegessége, hogy víz hatására kezdenek el bomlani. Ennek a szemléltetésére szolgált egy tál vízbe mártott DAT1 villa, ami rövid időn belül el is kezdett szétmállni. A piacra még nem bocsátott, egyelőre csak tervezett eszközök azonban nem ennyire gyorsan fognak megsemmisülni, ezeket még egy eljárással tartósabbá alakítják, aminek a lebomlása így két hét hosszúságúra nyúlik. A tervezett termékek között szerepelnek evőeszközök, tányérok, kávékapszulák, vállfák és cérnatartók, amik az elképzeltnél lényegesen nagyobb részét ölelik fel a környezet terhelésének.

És itt felmerül újból a víz kérdése. Az előadás során említettek egy kísérletet, ami arra szolgált, hogy megnézzék alkalmas-e a DAT1 termékek lebomlását elősegítő víz öntözésre, és az orchideákon végrehajtott kísérlet eredménye, hogy a növények jobban reagálnak az extra anyaggal ellátott locsolásra, mint a sima vízre.

Idén a már megszokottá vált Rock the Planet események is egy új teret kaptak. A rendszeres szemétszedések idén egyéni megmozdulásokra vártak és helyet kapott az első Bolygó Rally, amiben háromfős csapatok játszottak a környezetvédelmi témában megrendezett versenyen. A csapatokat a Félegyházi Sörműhely, és a Zöldmisszió Csomagolásmentes Bolt által felajánlott nyereményekkel jutalmazták, az utóbbi bolt pedig a fesztivál utolsó napján ki is települt, és zerowaste módon előállított süteményeket és más környezetbarát cuccokat hoztak az Autóskempingbe.

Amellett pedig, hogy idén szerencsésen minden vihar elkerülte a térséget, minden meghirdetett programon zavartalanul lehetett részt venni, ami jelenleg elég nagy szónak számít; se szupercella se a kánikula nem vitt el egy koncertet sem, és meghagyta a tavaly is tervezett tökéletes lezárásokat, így idén a fesztiválon premierezett az Alpárfeszt Históriák mozifilm, Takács Borisz készítésében.

Szóval a fesztivál tizenegyedik éve a markáns részeket tekintve pontosan olyan volt, mint amilyet már megszokhattunk. Környezetbarát, tartalmas és méreteket öltve is élvezhető, ahol a headlinerek a fellépésük után is ugyanolyan fesztiválozókká válnak, mint mindenki más.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,016KedvelőTetszik
3,065KövetőKövetés
4,570FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók