Az október 15-én az Akvárium Klub szervezésében megtartott Isolation Budapest fesztivál keretein belül hazánkba látogatott a Black Country, New Road, akik az idei év egyik legizgalmasabb artrock lemezét jelentették meg. Lehetőségünk volt pár kérdést feltenni a zenekar tagjainak, még mielőtt felléptek volna a Nagyhallban.
A Black Country, New Roaddal ez az első itteni fellépésetek, de amúgy már játszottatok Budapesten?
Lewis Evans: Igen. Nagyjából öt évvel ezelőtt volt itt alkalmunk fellépni, egy régi zenekarunkkal, az A38-as hajón.
Tyler Hyde: Remek élmény volt. A város is nagyon belopta magát a szívünkbe, annyira, hogy néha ide szoktunk járni nyaralni külön-külön társaságokkal.
Isaac Wood távozása után úgy döntöttetek, megosztjátok a frontember szerepkörét magatok közt. Nagy teherként hatott ez rátok, vagy sikerült felülemelkednetek rajta?
T.H: Nem volt az, hiszen az erről szóló beszélgetések már azelőtt megkezdődtek, mielőtt Isaac elhagyta volna az együttest. Igazából ez csak felgyorsította a folyamatot, eredetileg úgy terveztük, hogy fokozatosan fogjuk megosztani ezt a szerepet egymás között. Szeretjük egyébként, számunka ez azt jelenti, hogy nem kell azon izgulni senkinek, hogy minden rajta múlik, hogy ő vezeti a bandát, emellett pedig az emberek is megértik talán, hogy nem egy emberről szól az együttesünk. Ez sosem volt így.
Lewis, a turné elején sokat viccelődtél az énekhangoddal kapcsolatban. Hogy érzed, sikerült fejlődnöd mostanra?
L.E: Igen, úgy érzem sikerült fejlődnöm. Sokkal könnyebb lett, az elején rendkívül nehéz volt, féltem ettől a helyzettől, azért is egyébként, mert én nem gitározom vagy zongorázom miközben éneklek, így nem tudtam, mit kezdjek a kezeimmel. Ez egy olyan kérdés, amin nem gondolkodsz odáig, ameddig nem jutsz oda. Még mindig nem érzem olyan jónak ezt az egészet, mint amilyennek szeretném, de úgy gondolom van még időm fejlődni a következő dalok előtt.
T.H: Szerintem egyébként egyikünk sem annyira jó, mint amennyire szeretnénk lenni.
Ha már fejlődésről van szó, hogy érzitek, zeneileg fejlettebek vagytok az előző albumhoz képest? Mennyire volt nehéz az újrakezdés?
Luke Mark: Természetesen ez egy kihívás volt számunkra, Sokat gondolkodtunk rajta, hogy hogyan tudnánk továbblépni, néhányan már visszavágytunk a színpadra, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy készítünk egy tervet magunknak. A január és május közötti időszakot erre használtuk fel, majd újra elkezdtünk fellépni. Amennyire nehéz volt egyébként, annyira szórakoztatónak is találtuk ezt a folyamatot, ugyanez igaz a nyárra is. A turné közben nagyon élvezetes volt látni, ahogy egyre jobb és jobb lesz az a setlist, amit összeállítottunk, még ha nem is feltétlenül változtattuk meg minden este, számomra pont ez adja az esszenciáját, hogy egy élményt sikerült összeraknunk.
Hogyan születtek meg az új dalok az újfajta felállással?
L.M: Valamiért hirtelen mindenki rám néz, nem is értem miért. Én írtam mindet! Na jó, természetesen nem. A valóság ellenben az, hogy Tylernek volt már pár dala, amikkel fellépett, mint egy mellékprojekt, először ezeket próbáltuk tökéletesíteni, kiterjeszteni a teljes banda számára, hogy mindenki beletehesse a saját kis instrumentális szeletét a produkcióba. Máskor annyi történt, hogy May mondta, hogy van egy dala, és mondtuk, hogy rendben, játsszuk el ezt. Ez eddig kétszer történt meg. Lewis pedig közölte velünk, hogy ír pár dalt, nagyjából egy nap/dal tempóval meg is írta őket, mondta, hogy készen vannak, és ezeket is felvettük a repertoárunkba.
T.H: Egyébként mindig is így működtünk. Néha valaki egy teljes struktúrával jött, máskor csak egy-egy részlet volt meg a fejében, de lényegében mindenki a saját részét írja meg a dalainkból.
Milyen volt újra a színpadon lenni, továbbá hogyan reagáltak a rajongók az új dalokra?
May Kershaw: Élvezetes volt! Bizonyára voltak olyanok, akiknek nem nyerte el az új stílus a tetszésüket, ők szerintem valószínűleg megtartották ezt maguknak, ám akik élvezik ezt a setlistet, ők nagyon kedvesek voltak és támogatóak.
Charlie Wayne: Ez már megszokott számunkra. Voltak, akik nem szerették az első és a második nagylemez között végbement stílusváltást, bizonyára vannak, akiknek a mostani hangzás nem jön be. Mindig lesznek, akik értékelni fogják a zenénket, igyekszünk teljes erőnkkel rájuk koncentrálni. Azok a rajongók pedig, akik nem szeretik az adott új stílust, nekik ott lesznek a régi albumok, amit ugyanúgy hallgathatnak tovább. Nem akarunk ugyanolyanok maradni, az eléggé unalmas lenne.
Az első albumotok tavaly jelent meg, a második idén. Mikor jön a harmadik?
L.M: Természetesen valamikor készíteni fogunk egy harmadik albumot, azonban ezt hirtelen nem látjuk még át teljesen, hogy pontosan mikor és milyen formában.
L.E: Az mostani setlist kiadásával kapcsolatban, jelenleg úgy vagyunk ezzel, hogy a visszatérésre koncentrálunk, próbálunk hozzászokni ehhez az egészhez. Egész nyáron turnéztunk, ezután az Egyesült Államokban léptünk fel öt héten keresztül, nagyjából annyi időnk volt otthon, hogy a jetlaget feldolgozzuk. Szóval majd idővel meglátjuk, hogy érzünk az új dalok tekintetében.
T.H: Számomra azért lenne fura egy albumként kiadni ezeket a dalokat, mert ezek színpadra szánt dalok, ezért még nem vagyunk biztosak abban, hogy milyen módon fogjuk ezeket megjelentetni.
L.M: De a jövőre nézve a legfontosabb természetesen tényleg az, hogy kiadjunk egy albumot, ami legalább annyira jó, mint az előző. Azután pedig… szerintem kiadunk egy újabb albumot! Természetesen a magas színvonal megtartása a legnagyobb prioritásunk jelenleg, ha esetleg mondjuk készítenénk egy filmet, ott is a tökéletesség lenne a fő szempont például!
T.H: Egyébként ez is rajta van a bakancslistánkon, szeretnénk zenét szerezni egy filmhez. Ez egy régi álmunk, ha jól tudom itt Budapesten sok filmet is forgatnak egyébként.
Milyen filmhez szereznétek szívesen zenét?
L.M: Erről pont volt egy beszélgetésünk valamelyik nap, még egy interjúban is felmerült. Az én fejemben egy olyan romantikus dráma a tökéletes film, amihez tudnánk bármit hozzátenni, ami tartalmaz egy kis fekete humort is. Mint a Licorie Pizza, ez egy tökéletes példa!
T.H: Számomra egy WALL-E szerű film lenne a példa erre, maradnék a szerelmes filmeknél, csak robotokkal, pontosan, mint a WALL-E. Persze, ettől még messze vagyunk, de úgy gondolom a jövőben sort keríthetünk erre is.
Interjú: Szolga Bálint
