Április 5-én ismét Budapesten lép fel a holland The Vices, akik egyedi megközelítésű indei rockjukkal már korábban is megfordultak néhányszor Magyarországon, legutóbb az Ivan & The Parazol vendégei voltak a Budapest Parkban. Ezúttal a Dürer Kert kistermében játszanak, immár főzenekarként, a február 7-én megjelent, Before It Might Be Gone címet kapott harmadik lemezük lemezbemutató turnéján. Jonathan Kruizenga gitárossal, akit épp egy koncertről hazaúton, a turnébuszban sikerült telefonvégre kapnunk, más érdekes témák mellett a zenekar számára új fejezetet nyitó friss albumról is beszélgettünk.
Tegnap épp Münchenben játszottatok. Merre utaztok most, milyen volt eddig a turné, és mi várható a következő szakaszban?
Igen, épp hazafelé tartunk. Frankfurtban kezdtük ezt a kört, utána jött Stuttgart, tegnap pedig Münchenben csináltunk egy bulit. Ez volt az első turnénk főzenekarként Németországban, nagyon jól sikerült. Korábban sokat játszottunk előzenekarként, turnéztunk a Nothing But Thieves vendégeként, meg Donkey Kid társaságában, Németországban is sokszor jártunk már, de önálló koncertekkel most először. Nagyszerű kör volt, jó bulikkal, lelkes és kedves közönséggel.
A most következő körben viszont Budapestre is visszatértek, ami, ha jól számolom, a negyedik koncertetek lesz Magyarországon; az első volt ugye a Sziget, aztán két éve a Dürer Kert, tavaly pedig a Budapest Parkban léptetek fel az Ivan and the Parazol vendégeként. Milyen emlékeitek vannak az itteni koncertekről?
Nagyon szeretjük Budapestet, és mindig nagyon várjuk az ottani koncerteket, sőt, néhány tetoválószalont is meglátogattunk korábban ott. Az első alkalommal egy álom vált valóra, csodálatos élmény volt, hogy a Szigeten játszhattunk, és legalább ilyen jó emlék a legutóbbi koncertünk is, amit az Ivan & The Parazol vendégeként adtunk a Budapest Parkban. Szóval ez az egyik kedvenc városunk, szeretjük Magyarországot, szeretünk ott játszani, és alig várjuk, hogy visszatérjünk a Dürer Kertbe.
Ráadásul most saját turnéval érkeztek. Belülről mi a különbség az előzenekarként adott és az önálló koncertek között?
A fő különbség nyilván az, hogy előzenekarként kevesebb időd van, másrészt olyan közönség előtt játszol, aki nem ismer téged, tehát a legtöbbjük számára az az első benyomás veled kapcsolatban. Így aztán a rendelkezésre álló időben a lehető legjobbat kell mutatnod magadból: minél sokszínűbbnek kell lenned, fel kell villantanod a zenéd szélsőértékeit, miközben fontos, hogy a hallgatók kapcsolódni tudjanak mindehhez. Leginkább ebből a szempontból más. Ha a saját közönséged előtt játszol, azt hiszem, sokkal többet megengedhetsz magadnak, sokkal több idő van az elmélyülésre, többet kísérletezhetsz, marad idő és tér arra, hogy valóban felépíts egy műsort, ahelyett, hogy csak megvillantanád magad. Szerintem előzenekarként játszani nagyon szórakoztató, de csak kevesebbet mutathatsz a teljes képből, míg egy önálló koncerten ott a lehetőség, hogy azt csinálj, amit csak akarsz, és ez kicsit más kihívás, a szó jó értelmében.
Február elején jelent meg az új albumotok, a Before it Might Be Gone. Milyen téren jelent változást, új fejezetet számotokra ez a lemez?
Sok minden változott. Ha visszagondolok a második lemezünk, az Unknown Affairs készítésére, azt mondanám, akkor, bár nem volt konceptalbum, nagyon sok előzetes ötletünk volt arra vonatkozóan, hogyan is akarjuk csinálni a dolgokat. Szeretünk mindig kicsit előre dolgozni produkciós téren, ezért akkor sok mindent kidolgoztunk hamarabb, mi készítettük el a demókat, a dalokat is magunk vettük fel, és ezzel a lényegében már majdnem kész anyaggal mentünk oda az album produceréhez, hogy felvegyünk még néhány dolgot, amikhez aztán sok mindent hozzáadtunk a demókról. Az új lemeznél viszont megpróbáltuk elengedni a legtöbb ilyen szabályt, a saját elvárásainkat. Legutóbb szándékosan nagyon egyszerű és kompakt dalokat írtunk, igyekeztünk arra koncentrálni, hogy minimalistán fogalmazzunk. Most viszont mindent szabadjára engedtünk. Ha azt akarjuk, hogy valami igazán nagy és monumentális legyen, akkor az lett, máshol meg mertünk egyszerűsíteni. Szerintem ez az első album, ahol a zenekarból valóban mindenki ott hagyta a kézjegyét a dalokon, mivel ezúttal nagyon szabadon alkottunk. Azt hiszem, nagyon fontos szerepet játszott az az alapelv, hogy adjunk egymásnak minél nagyobb teret és szabadságot, és próbálunk ki minden ötletet, jöjjön az bárkitől is – még akkor is, ha elsőre nem hangzik jól.
A producerünk, Charlie Andrew, aki igazán ismert név a szakmában, hogy mást ne mondjak, David Gilmour legutóbbi, Luck and Strange című albumán is dolgozott, szintén arra bátorított minket, hogy ne legyünk túl perfekcionisták, engedjük meg magunknak az apró hibákat, és ha valami jól szól, folytassuk, ne álljunk le! Nem akartunk egy egész napot azzal tölteni, hogy szól majd a pergő. Ehelyett inkább az volt a cél, hogy benne maradjunk az alkotási folyamatban, merjünk nyersek és csiszolatlanok lenni, és a nüansznyi részletek, a hangzást illető kérdések helyett inkább a dalok által közvetített jelentésre és érzésvilágra koncentráljunk. Szerintem ez az album lényege, és úgy gondolom, nagyon jól is sikerült.
Nyilván némi idő már eltelt azóta, hogy felvettétek a dalokat. Hogy látod az albumot most összességében, mi az első szó, vagy az első gondolat, ami eszedbe jut róla?
Azt hiszem, a Before it Might Be Gone jól tükrözi, hogy kik vagyunk és hol tartunk most zenekarként. Nagyon személyes és őszinte lemez lett, jelenleg mindannyiunknak ez a kedvenc albuma a sajátjaink közül.
Személyes benyomásaim alapján az új lemez egyik legnagyobb erőssége, hogy kifejezetten emlékezetes, könnyen befogadható dalokat írtatok, ugyanakkor, ha figyelmesen hallgatjuk őket, rengeteg érdekes megoldást találhatunk a hangszerelések és a produkció terén is. Van rajta olyan dal, ami különösen közel áll hozzád, vagy ami akár olyasmit hoz, amit korábban még nem csináltatok?
Számomra a Lover’s Eyes az, ami kiemelkedik a mostani anyagból. Eleve mókás körülmények között született. Épp turnéztunk, azt hiszem, Németországban, volt két szabadnapunk, ezért kibéreltünk egy Airbnb-t, és összeraktunk ott egy kis stúdiót, hogy írjunk valamit az új lemezhez. De nem igazán működött: egy aprócska faluban voltunk, ahol szó szerint nem történt semmi, végig esett az eső, nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, így nem igazán volt ihletünk sem. Ezért aztán elkezdtünk babrálni a pedalboarddal, kísérletezni mindenféle vicces gitárhangokkal, effektekkel, anélkül, hogy valódi célunk lett volna vele. A Planet Caravant hallgattuk a Black Sabbath-tól, ami egy igazi űrbéli dal, kórusszerű énekkel, és úgy gondoltuk, menjünk kicsit tovább ebbe az irányba. Aztán a végén valahogy összeállt, és lett belőle egy kicsit kísérletezős, de nagyon szép dal, amiből végül Charlie Andrew-val közösen még többet sikerült kihozni. Szerintem ez a szám a lemez egyik fénypontja, valami olyasmi, amit korábban még nem csináltunk. Az egyik személyes kedvencem.
Hogyan alakul a dalszerzési kémia a zenekaron belül? Együtt írtok, vagy inkább mindenki külön demózza az ötleteit, és aztán közösen öntitek végleges formába a dalokat?
Ez a daltól függ. Van olyan, sőt legtöbbször ez a helyzet, amikor magától összeáll a szám. Floris (Floris van Luijtelar, gitáros-énekes) vagy én hozunk egy gitárriffet, Simon (Simon Bleeker, basszusgitáros) egy basszustémát, vagy Mathijs (Mathijs Louwsma, dobos) valami ritmust, ami a kiindulási alap. Amikor megvan a dal egy részlete, egy verze, egy refrén, vagy valami hasonló, azt felvesszük a saját kis stúdiónkban, majd dolgozunk rajta számítógépen, variálunk a szerkezettel, a hangzásokkal, a hangszereléssel, és így tovább. Aztán amikor megvan a demó, visszamegyünk a próbaterembe, és átnézzük a dalt, kell-e rajta változtatni itt-ott, mielőtt véglegesítjük. Ezután történik meg az úgymond hivatalos felvétel a producerünk segítségével.
Az Unknown Affairs megjelenésekor azt nyilatkoztátok, hogy az a lemez arról szól, hogy megtaláljátok a saját hangotokat egy különféle ízlésektől és véleményektől hemzsegő világban. Van esetleg bármilyen, hasonlóan meghatározó alapgondolata az új albumnak?
A dalszövegek többnyire Floris személyes világlátását tükrözik. Nem igazán konceptuálisak, és nem is egy adott témáról szólnak, sokkal inkább az őszinte visszatükröződései annak, amit maga körül tapasztal. szerintem igen. Ezt illetően a gondolati szál hasonlít az előző albumokhoz, viszont azt hiszem, ezúttal van egy frissebb, átgondoltabb megközelítés, és kicsit talán konkrétabb dolgokkal foglakoznak. A saját hang megtalálása most is lényeges elem, de most sokkal inkább afféle visszatükröződésről van szó, olyasféle elmélkedésről, amikor az ember először néz igazán tükörbe – sok mindenre rájön magával kapcsolatban, amit korábban nem tudott, és megtanulja mindezeket kezelni. Hogy például ne legyél túl kemény magaddal szemben, vagy hogy hogyan találj feltétel nélküli szeretetre. Röviden összefoglalva ezek is olyan új témák, amik megjelennek a dalokban.
A mostani Európa-turnéból még hátravan néhány koncert, utána pedig tavasztól Hollandiában játszotok néhány fesztiválon. Két jó kis közhelykérdés a végére: mire számíthat a közönség az önálló budapesti koncerteteken április 5-én, illetve mik a terveitek a közeljövőre, az év hátralévő részére?
Azt hiszem, az eddig legjobb koncertünkre! Bizonyos szempontból újra feltaláltuk magunkat ezzel az új albummal, sokkal érdekesebbek lettek a zenei részek, a dalok szövegei, az egész megszólalás, és szerintem élőben is nagyon jól működik az anyag. Nyilván ennek a próbaköve az új turné is. Persze mindig egy kicsit ijesztő, ha új anyagod van, hiszen először el kell játszani élőben, és csak utána látod, hogy működik-e. De borzasztóan örülök annak, amit eddig tapasztaltunk ezen a téren, és úgy gondolom, tényleg az eddigi legjobb teljesítményünket nyújtjuk most a zenekarral. Szóval számítson mindenki nagyon magas energiaszintre, ezzel együtt viszont ott lesznek a dalokban a finom és érzelmes részletek, meg persze adott esetben kifejtősebb, szólisztikus, instrumentális részek is beleférnek majd. A turné után pedig előttünk áll elég sok, igazán nagy fesztivál, Hollandiában és máshol, amiket alig várunk, ráadásul hamarosan bejelentünk néhány friss dátumot is az év végére. Eléggé sűrű lesz a naptárunk, ahogy most látom, és ennek őszintén örülök.
