Hirdetés
Hirdetés

Billegesse magát az óramutató útján véges-végig! – avagy a magyar rock and roll kezdete

Gondolom, mindenkinek megvan az a mémmé nemesült fotó és képaláírása, ahol azt ecseteli az újságíró, hogy miért játszik egy rock and roll zenekar szék és kottatartó nélkül. Nos, ha összeszámolnánk, hogy az ötvenes évektől kezdve hányszor írták le a rock and roll szinonimájaként az őrjöngést, a rángatózást vagy a vonaglást, valószínűleg az AI-t kellene segítségül hívni. Mégis ez a fajta elutasítás kezdetben nem volt egészen egyértelmű Magyarországon, sőt az egyik legnépszerűbb magyar zenekar bő öt hónappal a forradalom leverése után mellékesen felvette az első magyar rock and roll-kislemezt. 1957.

Hirdetés

Sokszor és sokan írtak már a magyar popzene kezdeteiről: mégis az ötvenes évek popkulturális környezete legalább annyira távolinak tűnik már, mint amikor az 1848. március 15-i eseményeket próbáljuk újra kibogozni, lehántani az éppen aktuális jelen emlékezetpolitikáját. Martiny Lajosról és zenekaráról valamiért nem nagyon szoktunk beszélni, pedig több korszakon átívelő tevékenysége meglehetősen meghatározó volt, ahova – lábjegyzetként  – belefért a rock and roll is. Na de minderre térjünk vissza kicsit később.

Ha menő kortárs könnyűzenét akartunk hallgatni, az 1948-as államosításig könnyedén megtehettük. Léteztek még a független lemezkiadók, a Magyar Rádió pedig nemcsak ezekből, hanem a nemzetközi termésből is bőven szemezgetett, Duke Ellingtontól Cab Calloway-ig minden és mindenki ismert volt, a charlestontól a jive-ig minden elhangzott, sőt, a később a rock and roll nagyszülőinek kinevezett Sister Rosetta Tharpe vagy Louis Jordan neve is felbukkant alkalmilag, a mozikban pedig rendszeresen játszották az amerikai jazzfilmeket, ahol Cab Calloway és a Nicholas Brothers akrobatikus sztepptánca volt a nagy szenzáció.

Cab Calloway & Nicholas Brothers – Jumpin’ Jive (1943)

Lábjegyzet: a rock and roll névetimológiáját is számtalanszor megmagyarázták, de a legkorábbi nyom itthon a Friss Újság 1935. július 26-i számában található, ahol a Magyar Rádió műsorában az alábbi dalcím olvasható: Szombaton, augusztus 3-án: 17.05: A Szociális Misszió Társulat előadása. Farkas Edit alapító főnökasszony: „Missziós üzenetek.“ 17.35— 18.45: Az Operaház zenekara. „Madárvilág é. 1. Liszt; XIV. magyar rapszódia. 2. Nádor Mihály: Kék madár — szvit. 3. Georgcs; A sas. 4. Meyer—Helmund: A magános hattyú . 5. Popp: Madárdal. 6. Poljakin : A kanári. 7. Strauss József: Fa­lusi fecskék — keringő. 8. Buttykay : Ezüst sirály — egyveleg. 19.00: A földmívelésügyi minisztérium mezőgazdasági félórája. 19.35:  Hanglemezek. 1. Éjféli keringő. 2. Kis Conchitám — paso doble. 3. Ritkamadár a szerelem — keringő. 4. Continentál foxtrott. 5. A Duna felett — valse tiiste . 6. Törpék tánca — valse caprice. 7. Crépuscule — fox. 8. Mexikói tangó. 9. Hacsaosa — foxtrott. 10. Shanghai Lili — dal. 11 Dzsu-dzsu — foxtrott. 12. Virágos fák — keringő. 13. Most már minden mindegy. 14. Halló! Halló!. 15. Rock and roll — foxtrott.
Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy 1935-ben a későbbi rock and roll szólt volna és Alan Freed most szégyenkezve sírdogál egy clevelandi rádióstúdió sarkában.

1948 után mindez egy csapásra megváltozott, jött az államosítás és a Rákosi-korszak összes velejárója, de a magyar zenészek többsége itthon maradt és különböző vendéglátóipari egységekben próbált érvényesülni.  A fiatal Tardos Péter, aki akkoriban újságíróként kereste a kenyerét, egy korai, 1952-es zsengéjében így ír erről a környezetről a Béke és Szabadság című lapban Egy görbe éjszaka címmel:

„Élni vágyó barátommal elindultunk egyik este, hogy mulassunk a pesti éjszakában egy-egy szimpla mellett zenét hallgatva. Barátom lakásához közel terül el egy kies eszpresszó, Bizonyos Százszorszép nevű, vagy, ha így jobban ismerik, a VV 1526-os. Derűs zongoraszó csapta meg fülünket, amint úgy kilenc óra tájban az eszpresszó elé értünk. Hogy ki játszotta a dallamokat, azt nem tudtuk meg, mert figyelmünket elvonta a bejárat fölött függő hatalmas tábla, amelyen öles betűkkel a következő felírás adta mindenki tudtára, hogy

A Holdfény eszpresszóban hangulatos muzsika. Kovács fivérek zenekara játszik, figyelmes kiszolgálás, olcsó árak.

Egymásra néztünk. Ez az! Jobb, lesz, ha oda megyünk! Húsz percnyi séta után megérkeztünk a Holdfényes eszpresszó elé. A bejárat fölött messzire virított az újabb felírás:

Életre szóló élményben lesz része, ha meghallgatja Neander Pubi szájharmonika, nyenyere kettősét, a Szenei Molnár Albert kávézóban! Innen egy dobás, dobnál Ede bácsi.

Máris útban voltunk a következő szórakozóhely felé. Nem is kellett sokat gyalogolnunk, háromnegyed órai járás után feltűntek a kávézó neonjai. Kirakatában ugyan említés sem történt árról, hogy itt életre szóló élmény vár a közönségre, ellenben rikító-betűs táblán a következőket olvashattuk:

Ember! Ön még nem hallotta Békéscsabai Árpád gyermekhangutánzót a Kisvelence tánchelyiségben? Rohanjon oda!

Elkezdtünk rohanni. Meg sem álltunk Kisvelencéig. Már messziről láttuk az újabb nagy plakátot: 

De ha valóban jól akar szórakozni, mulatni, életét szebbé, szemeit csillogóbbá tenni, jár jo n a VV 1526-ba, ahol Márai Márta énekel, saját magát kísérve zongorán. Háromórás kacagás, szálkanélküli halak.

Egyszerre ismerős tájék bukkant fel rohanó lépteink előtt. Barátom lakásának , környéke. Es velünk szemben a VV 1526., ahova este kilenckor szándékoztunk beülni és amelyet most, hajnali háromkor, már zárva találtunk. Mégis, úgy éreztük, sikerült az ügyes vendéglátóipari reklám révén egy mozgalmas görbe estét csinálnunk.

Évekkel később, az ötvenes évek végén Tardos ezt a kis krokit újra elővette és leadta egy másik újságban is: vagy nem volt éppen ihlete vagy akkor is érvényesnek tekintette az írást. Vagy mindkettő. Mindesetre Neander Pubi hirdetése mára az eredeti humoreszk nélküli közkézen forgó, kivágott jpeggé alakult át és ma is él.

A rock and rollról szóló első hírek és lemezek minden bizonnyal 1955 környékén szivárogtak be Magyarországra, magyar nyelven először a jugoszláviai Újvidéken írtak a jelenségről. A Magyar Szó 1955. május 1-i lapszámában Jasa Lévi Zene és bűnözés című cikke az amerikai társadalom ifjúsági problémáit taglalja, amelyhez a hangot a rock and roll adja meg, a filmsztár Marlon Brando pedig a látványt. Az első magyarországi tudósítások jellemzően a kis színes rovatok állandó kellékei lettek, hiszen az amerikai, brit, német, francia, svéd lapokból bőven lehetett szemezgetni. Általában botrányról szóltak, hiszen valóban balhéval érkezett meg Európába is a rock and roll, sőt még 1958-ban is kaotikus eseményekbe torkollt Bill Haley és a Comets nyugat-európai turnéja, ahol az eksztázisba esett teddy boyok szó szerint szétverték a berendezést Stockholmtól Hamburgig. Így talán nem véletlen, hogy Angliában még húsz évvel később is előszeretettel verték a teddy boyok az újonnan jött punkokat.

Bill Haley & His Comets – Birth Of The Boogie – Hamburg 1958

Bill Haley & The Comets – Berlin Riots  (a zene itt nem Bill, de a berlini Sportpalast szétverése az ő koncertje alatt történt)

Billy Haley & His Comets – Live at the Royal Flemish Theatre – Brussels, Belgium (1958) (érdekes módon a turné egy állomása kulturált úri környezetben zajlott, amelyet felvett a belga tévé)

Az Amerikai Magyar Népszava is hasonló hangnemben számolt be a rock and roll-jelenségről:

1956. július 14.

A TÁNC VÉGE – SAN JOSE, Calif. — 2500 fiatal fiú és lány vett részt a “rock and roll” táncversenyen, amely verekedéssel végződött. 75 rendőrre volt szükség, hogy helyreállítsák a rendet. Tíz renitens fiút letartóztattak. Két rendőr megsebesült, amikor a suhancok üvegcserepekkel vagdalták véresre őket.

1956. szeptember 24.

TÁNCŐRÜLET A TRÓN ELŐTT BALMORAL, Skócia — Erzsébet királynő fülébe is .eljutott, hogy az angol fiatalságot egy új őrület fogta el a “rock and roll” táncszenvedély. A vakáción levő királynő elrendelte, mutassák be neki a “Rock around the Clock” cimü amerikai filmet, amelyet számos angol városban betiltottak, mert a fiatalság között valóságos riadalmak törtek ki az új táncdivat nyomán.

1956 szeptemberében hazai Népszava kis színes rovatában úgy írtak a rock and rollról, hogy nem másolták ki a fotót, hogy ne adjanak tippet az erre fogékonyaknak: Feltűnő kép és cikk jelent meg az angol kamaszokat valósággal megbolondító új amerikai táncról, a »rock and roll«-ról (Daily Herald)

1956 október: A »Rock and Roll« táncőrület betört az angol arisztokrácia körébe is. Színes tudósítás és jellemző kép jelent meg e klinikai ügy újabb fejleményeiről és egy londoni előkelő klubból (Daily Mail).

Nyugtalan ifjúság címmel nagy cikk jelent meg. Az egész világ sajtója azt visszhangozza, hogy milyen nyugtalan és szélsőséges a mai ifjúság. Amerikában rettegve {várják a fiatalon meghalt James Dean filmszínész halálának évfordulóját, amikor sok fiatal szimpátiából akar öngyilkosságot elkövetni. Angliáiban a rock and roll tombol, a Szovjetunióban is hódít a csőnadrág és a jazz. Az újságíró ezeket nem tartja veszélyes jelenségeknek, mert mindez szerinte arra mutat, hogy élet és szenvedély van a mai fiatalokban (Arts).

Érdekes Újság, 1957. január 6.

AMERIKA LEGGYÜLÖLTEBB LÁNYA
Sok millió amerikai táncrajongó bakfis fojtaná meg a huszonegy éves, szőke Dorothy Harmonyt egy kanál vízben. Harmony ugyanis meghódította Elvis Presley tánckirálynak, a már-már tömeghisztériává duzzadó rock and roll tánc szerzőjének szívét. Az egyik leányiskola hallgatói az alábbi kollektív fenyegetést küldték a menyasszonynak: Elvis az összes amerikai lány közös tulajdona. Próbáljon csak férjhez menni hozzá, elevenen megnyúzzuk!

A sort bármeddig folytathatnánk. Nálunk viszont októberben közbeszólt az 1956-os forradalom és ennek leverése után nem igazán Elvis Presley és társai képezték a fókuszpontot. Mégis az első nagyobb cikkek ekkoriban jelentek meg, a Dunántúli Napló 1956. december 16-án arról írt Billegj és forogj címmel, hogyan bulizik a brit arisztokrácia:
A fékevesztett forgásban és ordítás közepette alig hallották a csengőt. Az ajtóból eltávolították a táncban és a sok whisky fogyasztásban kidőlt nyurga legényt, a vendégeket a konyhába küldték és a tovább tartó ordítás közepette végre kinyitották az ajtók Egy előkelő fekete ruhába öltözött férfi lépett be. Komoly és udvarias volt, habár a londoni rendőrségről, a Scotland Yardról érkezett. Körülnézett és bocsánatot kért, hogy megzavarta a táncmulatságot, majd kijelentette a háziaknak, hogy ha szükségesnek tekintik, továbbra is pezsgővel és ginnel locsolhatják a sarki rendőrt, ellenben udvariasan kéri őket, hogy a fiaskókat ne vagdossák ki az ablakon. Persze, hogy udvarias volt a rendőrfelügyelő, hisz Anthony Moynihan ifjú lord lakásába csengetett be és a zajos társaságban ott volt többek között az ifjú kenti herceg is, azután Sir Oswald Mosley, az angol fasiszta vezér legényfia is, Sir John Noble Balaur kiváló angol tábornok Jeremy nevű csemetéje is, aki egyébként a dzsiudzsicu mutatványok nagymestere. A nevezetteken kívül mintegy hatvan ifjú és leány, az angol arisztokrata társadalom színe-java búcsúztatta a fiatal Moynihant,akit a szigorú édesapja a Rock and Roll tánc őrületből azzal kívánt kigyógyítani, hogy a távoli Ausztráliába küldte. A fiatalemberek, jórészük gárdatiszt, a lányok pedig süldő lányok, akiket csak tavaly mutattak be az udvarnak; Eleinte a sa-sa-sa (sic!, a szerző) táncot járták, de hamar megunták. Azután Brown néger énekest hallgatták, akit hirtelenében a Calypso-bárból rángattak fel az ifjú lord lakására. Miután ezt is megunták, feltették a „Mindjárt jövök, krokodilus”  című tánclemezt. Mihelyt felhangzott a Rock and Roll vészes üteme, az ifjú társaság megőrült. A vállak rángatóztak, a térdek összekoccantak, szemük forgott és szájukkal elképzelhetetlen .fintorokat vágtak. Hatvanan szorongtak, rángatóztak az ifjú lord kétszobás lakásában. Amikor azután az ifjú Jeremy Balaur gárdatiszt felkapta és a mennyezet felé lódította a házigazdát, a társaság végleg megbomlott. A szoba faláról lerángatták a festményeket, gázoltak rajta, lapokra szaggatták a könyveket, a gramofonlemezeket szétzúzták és az ifjú Mosley a bútorokat hányta ki az ablakokon. Reggel 3 óra volt már, amikor a rendőrség végre közbelépett, és hazatessékeltek mindenkit A Rock and Roll magyarul azt jelenti: billegj és forogj és amely megőrjítette több nyugati ország ifjúságát, kezdeti formájában 1951-ben született meg az Egyesült Államokban. Alan Freed egy rádió zeneadásához keresett ötletet. Valami újat kellett produkálnia, de csak régi ötletek jutottak az eszébe. Végül elővette az érzelgős, de igen ütemes dél-amerikai népdalokat, kivetette belőlük a sírdogáló érzelmes részeket és megvadította az ütemeket. így született meg a Hold kutyája (mármint rádióműsora, a Moondog show, a szerző), amelynek vad ütemű dallamát, állandó kutyavonítással fűszerezte. Szövegének, habár kutyáról szólt, se füle, se farka nem volt. A dallam, illetve a vad tánczene nagy sikert aratott, mert az ifjúság úgy látszik, megunta  már a „hideg“ jazz zenét (a cool jazzt évtizedekig így fordították, mondhatja-e az utókor, hogy LOL?, a szerző). Ez a nyers, hangzatlan és átmenetek nélküli, ugráló ütemével felborzolja az idegeket, és nagyon megfelel az élet értelmét nem találó amerikai ifjúság egy részének. A Hold kutyája akkor ért el dicsősége csúcsfokára, amikor Elvis Presley, jelenleg 21 éves, csúnya, rosszul öltözött, mosdatlan és mindössze néhány elemit végzett fiatalembert vette kezelésébe. Ez az ifjú ember jelenleg 500 000 dollárt keres évente. Olvasmányai alapján még mindig a képrajzoknál tart, mert igen nehezen olvas. A gyermekek és a csendes őrültek együgyűségével van megáldva és ezenkívül öt Cadillac autóval. A New York-i éjszakai élet központjában, a Broadway éjszakai mulatóhelyeiben alkalmazzák és jól lehet, az igazgatók visszataszítónak tartják a fiatalembert, mégis megtűrik, mert az életdüh énekese és táncosa megbolondította a nagyváros ifjúságát. A Rock and Roll táncőrület egy film révén eljutott Európába is. Bádogdobozban átkelt az óceánon és meghódította Angliát, Hollandiát, Dániát. A film címe „Billegesse magát az óramutató útján véges-végig.“ Angliában ahol csak bemutatták, mindenütt hisztérikus kitörésekre csábította a fiatalokat; Anthony Moynihan és társasága másnap délelőtt 10 órakor a kihágási bíró előtt állt és fejenként lefizették az 5 shilling bírságot Az ifjú lord ezután a repülőtérre sietett. Kedves atyja angol hidegvérrel búcsúzott’ tőle. „ölelje meg kedves édesanyját és simogassa meg Sailor kutyánkat.” Ezután repült Ausztráliába anyukához és Candy nagybátyjához, akinek 100 000 merinó juha van.

Presley teljességgel kikerülhetetlen lett, így 1957 januárban a Magyar Ifjúság is nagyobb cikket szentelt a rock and roll új királyának, bár arról nem emlékeztek meg (mint ahogy később sem), hogy 1957. január 7-én az Ed Sullivan Show-ban a magyar forradalom kapcsán Presley karitatív tevékenységre biztatta a tévénézőket anyukája kedvenc dalának eléneklésével. Persze az is lehet, hogy ez az információ nem jutott el a szerkesztőkhöz. A szöveg alapján ismét sok helyről összeollózott leírást kapunk, de érdekes, mennyire helyére teszi a Presley-t lesajnáló előző generációt.

Áruljuk el tehát végre, hogy a huszonegy éves Elvís, ma a legnépszerűbb slágerénekes és nevéhez fűződik a Rock and Roll vérpezsdítő dallamainak elterjedése. A volt elektromosipari tanonc, akinek jövedelmét évi háromnegyed millió dollárra teszik, rendszerint élénk lila ingben, jellegzetes gitárral jelenik meg a színpadon. Két-három hangot lepötyögtet, azután kezdődik az előadás. A New York Times szerint: Presley kiabál, sóhajt, nyüszít, kotkodácsol — artikulátlan hangokat ad ki magából, miközben alteste, a Rock and Roll ritmusára leírhatatlan vonaglásba kezd. A Spiegel című nyugatnémet folyóirat így ír róla: leginkább egy tehetséges hastáncosnőre emlékeztet. Előadásain azonban, alig fél perc után hangja hallhatatlanná válik (nem egy, hanem két 1-lel!). A tömeg ugyanis eksztázisban kiabál, s a tomboló fiatalok csak mozdulatművészetét élvezhetik. Ez ahhoz hasonlít, mintha elektromos görcs járna át tagjain. Rendszerint nem engedik le a színpadról és amikor nagy nehezen beszáll a hat közül valamelyik Cadillacjébe, megrohanják a fiatal lányhallgatók, hogy a kocsit rúzsnyomaikkal borítsák. Rúzsnyomok lepik el a slágerénekes villájának falát is. A döbbenetes hatást amerikai pszichológusok is vizsgálták. Kijelentették: mivel Presley-nek hangja nincs és előadni nem tud, valószínűleg előadásmodorának szexuális volta ragadja magával a fiatalokat. Ismét a Spiegel szerint: „a Presley-őrület nem más, mint az elkényeztetett amerikai fiatalság forradalma a polgári unalom ellen”. Az Elvis Presley-klub egyik vezetője így nyilatkozott: „Az atomkorszakban élünk és minden áramvonalas. Áramvonalas autóban utazunk, ultramodern házban lakunk, zöldre festjük a körmeinket és lilára a hajunkat. De a zenében még mindig csak 1924-nél tartunk. Elvis végre forradalmasította a jazzt.“ És a táncot is. Mert a Rock and Rollról joggal írják, hogy ehhez képest a Bugi-Vugi egy lassú templomi körmenet. A Rock annyit jelent, mint hintáz. ráz, ringat, ingadozik. A Roll: hengerel, hentereg, tekereg, hömpölyget, göngyölget. Képzeljük el mindezt együtt! Erről kapta Elvis Presley a becenevét is, amely nem más, mint Elvis the Pelvis. Magyarra nagyon nehéz lefordítani. Elvis ugyanis csípőcsontot jelent és ezzel előadásmódját és táncát illusztrálják. Az idősebb nemzedék némi rosszallással tekint az amerikai fiatalok új őrületére. Pedig nem tehet sok szemrehányást. Emlékezhet ugyanis a piszeorrú Rudy Vallee-ra, aki tizenöt évig volt a nagyapák és nagyanyák kedvence, mikor mikrofonba sóhajtotta dalait. Utána következett Bing Crosby, aki egy véletlen garatösszenövésnek ‘köszönheti bársonyos baritonhangját és annyira lelkesedtek érte, hogy egyik lemeze hétmillió példányban kelt el. Majd Frank Sinatra jött, az „ájultatós Frankie“, aki onnan kapta a jelzőt, hogy a – fiatal lányok ájultan zuhantak földre koncertjein az elérzékenyüléstől. Fodrászát ezer számra rohanták meg egy-egy hajszálért. Utána a nagyothalló Johnny Ray hódított, aki újszerű zokogó-technikával a mikrofonba sírta dalait, hogy egész hallgatóságát, elsősorban hallgatónőit ugyancsak rázta a zokogás. És végül, hogy tárgyilagosak legyünk, még ma is megvan az apák és anyák nemzedékének a maga sztárja, a harminchat éves Valentino Liberace személyében. Ondolált hajával és lakkozott körmeivel aranylamé frakkban jelenik meg a színpadon, leül a zongora mellé. S miközben két karos gyertyatartó szolgáltatja a világítást, bejelenti – természetesen minden alkalommal ugyanezt a szöveget: — édesanyja lent ül a hallgatóság soraiban és most csak neki fog játszani… Egyszóval érzelmesebb és érzelgősebb, mint Elvis Presley, de a tömegőrület foka ugyanaz.

Hogy a sportolók fontos szerepet játszottak mindig is a rendszerváltás előtti popzene közvetítésében, az a merlbourne-i olimpia idején mutatkozott meg először igazán. A hazatérők közül Gerevich Aladár olimpiai bajnok vívó a Magyar Rádióban élménybeszámolója mellett lejátszhatott egy Bill Haley-számot – ez aztán nagyon sokáig nem ismétlődött meg. Más arról tudósított, hogyan néztek rock and roll-filmet Ausztráliában, ahol az előadás alatt a közönség lábbal verte a taktust és felállt táncolni. (Hasonlóról számolt be egy bécsi moziban történtekről 1957 februárjában az Esti Hírlap tudósítója is.) Ismét más az olimpiai faluban született barátságokról mesélt, hogyan tanulta meg amerikai a kozák táncot, szovjet pedig a rock and rollt.

Teréz körút 43. (Lenin körút 97.) Béke (egykor Britannia) Szálló, kupolaterem. Klapka György és Balogh Edina táncosok, Herrer Pál zenekara. (Fortepan / Bauer Sándor, 1958)

Tudta, hogy az Állami Operaház balett-táncosai pár hónappal a levert forradalom után komoly részt vállaltak a rock and roll népszerűsítésében? A különböző kultúresteken, ahol énekesek, zenekarok mellett táncosok is felléptek, egyre többen mutatták be a rock and roll-táncot: Rácz Zsuzsa és Pethő László, Mednyánszky Ági és Szilágyi Mihály az Ez a jazz című műsorban szenteltek egy blokkot, Gaál Éva és Klapka György (igen, ő AZ a Klapka) is a ringj és gurulj táncot népszerűsítette, de az országot járta a Sambától a Rock and Rollig című műsor is. Mindez azzal járt, hogy az őket kísérő zenekarok, a Ritmus, a Holéczy, a Martiny stb. is felvették a repertoárjukba a rock and rollt a mambó, a cha-cha-cha és egyéb műfajok mellé. Hogy kikerüljék a rosszalló írásokat, néha arra hivatkoztak, mindez csak paródia, vagy hogy ismeretterjesztő előadás, de legtöbbször  nem mentette meg őket a kritikusok lesújtó véleményétől, akik azért nem tudták kikerülni azt a tényt, hogy a közönség vastapssal ünnepelte az előadókat.

Mielőtt tényleg rátérünk az első rock and roll-felvétel megszületéséhez, nézzük meg, hogyan látta vagy láttatta Balla Ödön, a Népszava újságírója 1957 márciusának félig szétlőtt Budapestjét, azaz készített egy korabeli bulitérképet, miközben részben még kijárási tilalom van.

„Látta-e már Budapestet éjjel?” Kóborlás a pesti „éjszakában“ 6-tól 10-ig
Kigyulladnak a lámpák a Nagykörúton, a villamosok csilingelnek, az autók fékjei csikorognak, özönlik a nép a, munkahelyékről hazafelé. A villanyóra a Nemzeti Színház előtt délután 6 órát mutat. A »pesti éjszaká«-ban most kezdődik az élet. A kijárási tilalom éjfélkor lép életbe és napjainkban ehhez igazodik a világváros éjszakája. A fővárosi bárok és mulatók, amelyeknek neonfényei néhány hónappal ezelőtt este 10 órakor gyulladtak csak ki, most már délután kezdenek, hogy legkésőbb este 10 órára becsukhassák kapuikat. Milyen ma a pesti »éjszaka«, hogyan szórakozik e leszűkített idő alatt a főváros közönsége? — erre voltunk kíváncsiak, amikor kőrútunkra elindultunk.
Délután 6 óra
A Béke Szálló kupolaterme ebben az időpontban már csaknem zsúfolt. Pedig hat forint a belépődíj. Az emelvényen a kiváló Holéczy-zenekar játssza a legújabb slágereket, de műsor is van. Most éppen Zalántai Zoltán ad elő, aki a konferanszié, Holéczy szerint „hamarosan Budapest kedvenc humoristája lesz”. Amit hallottunk tőle, abból nem erre következtetünk . . . A helyiségben csinos fiatal párok, családok. no meg néhány ismerkedni vágyó férfi fogyasztja délutáni feketéjét, illetve mézszínű balatonfüredi rizlingjét. A hangulat — a korai időre való tekintettel — még elég hűvös.
6 óra 30
A Nyugati pályaudvar alatti Hangulat-étteremben vagyunk. Messzire kihallatszik a zene hangja: Hé, mambó… De aztán kiderül, hogy nem is zenekar játszik, csupán a külföldi automata zenegép. A gép előtt 4 kockás kabátos, szűk nadrágos fiatalember álldogál, dúdolgatják a dalt s közben szorgalmasan dobálják a forintokat a gépbe. Az egyik sarokban fiatal leány és fiú üldögél, egymás kezét fogják, ők semmit sem hallanak a zenéből.
A Nyugati pályaudvarral szemben, a volt llkovicsban csendes a hangulat. Italt már nem mérnek és az alvilági alakok nagy része is eltűnt erről a tájékról (hála a rendőrségnek).
A Szent István körúti Volga bárban is nagy a csend. A helyiség új cégtáblát kapott: Cukrászda Bonbonier. A botrányairól hírhedt szórakozóhelyen hetek óta nem mérnek szeszesitalt és nincs tánc. Csendes délutáni eszpresszócukrászda lett belőle. (A környékbeliek nagy örömére.)
7 óra
A Budapest-mulatóban a legvadabb Rock and Roll harsog. A táncparkett zsúfolt, a párok olyan önfeledten táncolnak, mintha éjszaka egy óra lenne. Kasza Tekla, az abesszin kávéfőző szorgalmasan hordja a feketéket, a bárpultnál keverik az italokat, egyszóval hamisítatlan éjszakai hangulat van.
7 óra 30
A Semmelweis utcai Jerevan mulatóban már alig kapunk helyet. Ami a legszembetűnőbb, hogy a közönség soraiból eltűntek azok a kétes alvilági elemék, amelyek a Volga és olykor az Ilkovics szintjére süllyesztették ezt a kellemes szórakozóhelyet. A vendégek jól érzik magukat de — mint halljuk — hiányolják a dizőzt
8 óra
A nemrégen nyílt Belváros Kávéház grillje. véleményünk szerint, egyike a főváros legszebb és legkellemesebb szórakozóhelyének. Kitűnő fényhatások teszik barátságossá a: aránylag kis helyiséget, amely persze állandóan zsúfolt. „Mert nem a csillagokban írják meg a szerelmeket”,  játssza a népszerű Boros Laci és a fiatal párok összesimulásából ítélve sok igaza van e dalnak.
8 óra 30
A Petőfi téri Paradiso kicsit mindig tánciskolára emlékeztet. Ez a legfiatalabb korosztály tánchelye, telkesen, úgyszólván szünet nélkül táncolnak a lófarok frizurás fiatal lányok és a gumitalpas, hullámos hajú fiatal fiúk, akik közül ha nem tévedünk, egyik-másik még a gimnázium padjait koptatja. Itt mindegy, hogy a zenekar mit játszik….
A Bécsi kapu eszpresszó antik bútorokkal berendezett helyiségei zsúfoltak. Hiába, egy kis romantikáért az emberek még a gyaloglást is vállalják. A zongoránál a népszerű zeneszerző, Horváth Jenő ül. A hangulat itt már csaknem a forrpontra hevült, az egyik asztalnál pezsgőt bontanak, a másiknál valami különös színű italt kortyolgat egy pisze orrú, szőke kis nő. aki elábrándozva dúdolja, hogy „Csak a szépre emlékezem”
9 óra 30
A budaiak népszerű szórakozóhelye, a Rózsafa vörös neonreklámja a Mártírok útjáig világít. Fent, az emeleti helyiségben, ahol Háber Frédi hol dzsessz-számokkal, hol magyar nótával szórakoztatja a budaiakat (persze pestiek is bőven akadnak közöttük), telt ház van. Már érzik, hogy a közönség itt nemcsak feketét ivott. Egyszóval, jól mulatnak.
10 óra
A legtöbb szórakozóhelyen már zárnak, az Aranykéz utcai Pipacsban azonban »még áll a bál«. Ez volt régebben Budapest legkésőbben kezdő és záró szórakozóhelye és ezt a közönség megszokta. Egyre érkeznek a vendégek a Pipacshoz, de az újonnan jöttek — bármennyire méltatlankodnak; — nem nyernek bebocsátást. Bent egyesek önfeledten szambáznak, mambóznak és „flottan nyelik” a fél deciket. Sok a külföldi, mellettünk a svájci konzul issza a koktélt, odébb egy lengyel mérnök ül társaságával, az egyik sarokból pedig amerikaiak beszélgetésének hangfoszlányai jutnak el hozzánk. Vécsey Borisz, a zongorista az utolsó akkordokat csapja le a zongorán, aztán csend lesz. És kint a budapesti utca lassan elnéptelenedik. Egy-két autó reflektorfénye felvillan, néhány „éjszakai” járókelő még kurjant egyet-kettőt, női nevetés csendül fel az egyik mellékutcából. Mindenki igyekszik hazafelé, hogy az éjjel már otthon érje.

Duna szálló, Martiny együttes. Martiny Lajos zongora, Kovács Andor gitár, Várady György szaxofon, Kovács Gyula dob, Kratochwill Jenő bőgő. (Fortepan / Bauer Sándor, 1958)



Na de ki volt Martiny Lajos, akinek az első magyar rock and roll-felvételt is köszönhetjük? Nos, Martiny még körülbelül sem nevezhető a magyar Bill Haley-nek vagy Elvisnek, viszont a magyar szórakoztatóipar kikerülhetetlen figurája. Ha a Szomorú vasárnap sikerére gondolunk, általában Seress Rezső nevével azonosítjuk, esetleg Kalmár Páléval, aki először énekelte lemezre a dalt. 1934-ben az Odeon lemezkiadó budapesti stúdiójában éppen az akkor huszonnégy éves Martiny Lajos zeneszerző-zongorista-hangszerelő vezette Smiling Boys és Kalmár Pál énekes rögzített felvételeket. Miután felvették a tervezett dalokat, még maradt egy előmelegített viaszlemez, így Martiny és Kalmár felvette a Szomorú vasárnapot egy szál zongorakísérettel, mintha egy kiskocsmában adták volna elő. Ez a bónusz dal azóta is a világ legismertebb magyar szerzeménye, Martiny karrierje pedig egy pillanat alatt berobbant, a brit Anita Best és Len Hughes legismertebb felvételei is hozzá köthetők világszerte. A háború végén amerikai hadifogságba került és a tábori big band vezetője lett, míg az amerikai vezetőség állítólag szó szerint pezsgőben fürdette. Számára valószínűleg egyenes út vezetett volna a fogolytáborból Hollywoodba, de hazajött és 1948-ban saját zenekara mellett Zsoldos Imrével megosztva ő lett a Magyar Rádió tánczenekarának első karmestere, művészeti vezetője, hangszerelője, aki gyakorlatilag naponta szerepelt élő adásban. Négytételes zenekari műve, a Budapesti rapszódia a háború utáni Magyarország első emlékezetes alkotása, sokan emlegették azt a négyzongorás jazzestet, amelyen Cziffra Györggyel, Turán Lászlóval és Vécsey Ernővel közösen klasszikus zenei átiratait mutatta be.

A rock and roll-láz kitörésekor Martiny még eléggé lekezelően nyilatkozott a jelenségről, pár hónappal később mégis zenekara volt az első, amely egy feldolgozást és egy önálló kompozíciót rögzíthetett a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat részére. A Martiny zenekar – Várady György (tenorszaxofon), Beamter Jenő „Bubi” (vibrafon), Martiny Lajos (zongora, hangszerelés), Kovács Andor (gitár, hegedű), Kratochwill Jenő (basszus), Kovács Gyula (dob)ekkoriban egymás után vették fel dalaikat, a Jégtáncot, a Joe mambót  vagy az Öt perccel éjfél előtt című dalt, amely kiválóan lavíroz jazz és a boogie-woogie között.

Martiny együttes – Öt perccel éjfél előtt (1957)

Éppen a Nagyrozsdási eset című film forgatása zajlott – amelyet aztán betiltottak és csak 1984-ben mutatták be állítólagos erotikus tartalma miatt -,  amikor a zenekar a felvétel szünetében a bemutatta a lelkes stábnak a rock and roll-számokat. Ebből kettőt fel is vettek és 1957. március 19-én a Qualitons gondozásában megjelent az első rock and roll-kislemez. Az Itt a roki Martiny Lajos nevéhez fűződik, míg a Rock and Roll címet kapott felvétel igazából a Rock Around The Clock, amelyet a Bill Haley and the Comets tett világhírűvé. Mindkét dal természetesen erősen Martiny-féle jazzes szűrőn keresztül szólal meg, de mai napig jól áll ez a hangszerelés, simán betehető egy 2023-as playlistbe is.

Martiny együttes – Itt a roki (1957)

Martiny együttes – Rock And Roll (1957) (azaz a Rock Around The Clock)

Hogy a két dal sűrűn megszólalt a rádióban? Martiny felvételei mindenképpen, de pont ezt a két rock and roll-számot gondosan kigyomlálták a szerkesztők, lemezből pedig nagyon sok nem fogyhatott, hiszen a gyártókapacitás eleve még nagyon alacsony lehetett. De biztosan elindított valamifajta erjedést, hiszen mások is írni kezdtek rock and roll-felvételeket. Gondolta volna, hogy Záray Márta és Vámosi János vagy az örökifjú Chappy 1957-ben szintén megpróbálkozott a rock and roll-lal? két mambó és rumba között? Sajnos csak a dalcímek, felvételek nem maradtak fenn. De a rock and roll nem lett trend, nem válhatott azzá, a hagyományos táncdalokkal, a nyugisabb tánczenékkel, az esztráddal szépen ki lehetett tömködni a rádióműsorokat, a kultúresteket, a rock and roll-filmek nem kerültek a mozikba és a kezdeti fellángolásszerűségből ismét kapualjakból beszerezhető, nyugati adókon hallgatható tiltott gyümölcs lett. Így lett 1980-ban a Hungaria rock and roll party-ja egy nem létező korszak szinonimája.

Martiny 1957 őszén szokásához híven ismét másba fogott. Az MHV Rottenbiller utcai stúdióját ekkor szerelték fel azzal a többsávos technikával, amelyet Amerikában Les Paul honosított meg. Az első magyar többsávos felvételeket Kovács Andor játékával szintén Martiny hangszerelte, mely egyben az egyik legkorábbi jazzfelvétel-sorozat.

Részlet a szerző Menedzserek szürkezónában című, készülő könyvéből.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,996KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,850FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók