Hirdetés

,,Bennünk még ezerszer több van” – Interjú a Vodka for Kids zenekarral

Az underground zenei élet egyik színes szegmensébe tartozó pécsi Vodka for Kids nemrég jelentkezett második lemezével, amiről már egy szintén említésre méltó klipet is bemutattak. A zenekar énekes-gitárosa Zsidó Ákos, és dobosa Riethmüller Róbert, azaz Bobó válaszolt nekünk néhány kérdésünkre.

A zenekar körül nagyon zajlik az élet, két év alatt két lemez, amiből az első bekerült a 2021-es év legjobb lemezei közé az After Sajó Dáviddal válogatásban. Menjünk vissza a kezdetekhez. Hogyan indult a zenekarotok?

Bobó: 2017 nyarán, amikor is a Fishingen elbúcsúztattuk az előző zenekarunkat, a KIPU-t Ákossal. Nem igazán volt semmiféle koncepciónk, hogy mit akarunk csinálni, egyszerűen csak lementünk a terembe zajongani és tartottuk egymásban a lelket. Azért azt hozzá kell tennem, hogy iszonyatosan ki voltunk már égve ettől az egész zenekarozástól mindketten, de ahogy telt-múlt az idő, egyre több olyan szám ötlet alakult ki, amiben láttunk valamit és elkezdtük tovább bontani, míg nem azon kaptuk magunkat, hogy már nem vagyunk elegek ketten ehhez, szóval így jött képbe a Flórián a basszus részlegen és végül Dávid gitáron.

Ákos: Mindegyikünknek van zenész múltja. Én a Vodka előtt alter zenekarokban nyomultam többnyire. Sohasem volt igazán a műfajom, de élveztem, mert volt hol zenélni. Aztán végül ezekből soha nem lett hosszú távon semmi. Nyilván az ember azért csinálja ezt az egészet, hogy a koncerteken tömött sorok legyenek és valamilyen formában elismerést kapjon. A Vodkával eljutottunk arra a pontra, hogy nem akarunk megfelelni senkinek, csak jól szeretnénk érezni magunkat. Elég érettek lettünk ahhoz, hogy komolyan vegyük azt a közhelyet, hogy “az a legfontosabb, ha valamit szeretetből csinálsz”. Na hát nálunk ez van. Az egész zenekarosdi egyfajta terápia, hogy kiszakadjunk a szürke valóságból.

Nagyon érdekes, hogy a 2020-as évek elején vagytok feltörekvő zenekarként egyre elismertebbek, amikor a járvány különösen a zenekarokat húzta le. Nálatok mikor kezdtek el felpörögni az események?

Bobó: Talán akkor kezdtek el kicsit komolyabban venni minket, amikor kaptunk egy kis figyelmet Sajó Dávidtól, nagyon kedves szavakkal illette a zenekart és talán ennek is köszönhető, meg persze sok szerencsének, hogy forog a nevünk. Próbálunk most jelenleg a pesti zenei életbe beférkőzni. Vicces, mert amikor beszéltük a fiúkkal, hogy kéne Pesten koncertezni, akkor írt nekünk a Kaldenecker Feri (Kies, Stubborn) hogy lenne-e kedvünk játszani a Stubborn előtt a Dürerben. Na az nagyon jól esett. Ez volt az első komolyabb visszacsatolás az eddigi munkánkra nézve.

Ákos: Egészen elképesztő véletlenek sorozataként jutott el emberekhez a zenénk. Egy kiragasztott zenekaros matrica Veszprém sétálóutcájában, vagy egy instagramos like is képes elindítani mechanizmusokat. Ezeket követően pedig nincsen nagy megfejtés. Rengeteg hozzánk hasonló mentalitással rendelkező, jó emberrel találkoztunk az elmúlt első aktív évünkben és nagyon sokat köszönhetünk nekik. Egészen elképesztő, hogy mennyi szeretetet kaptunk eddig. Szeretünk őszintén hozzáállni emberekhez, és ezt értékelik is. A szűk magyar underground résnyire kinyitotta előttünk a kapuit, mi pedig azzal szeretnénk meghálálni, hogy szívvel-lélekkel csináljuk, amit csinálunk.

Nem sokkal a bemutatkozó koncertetek után jöttek a korlátozások, így ez a helyzet olyan lehet, mint egy második nekifutás. Melyik volt a nehezebb, elindítani a zenekart, vagy covid után újraindítani?

Bobó: Olyan szempontból volt igazán nehéz, hogy a klubélet nagyon megsínylette a járványt, de lévén, hogy nem volt nevünk (még most sincs nagy) nem volt mit veszítenünk és csak csináltuk lelkesen a dolgunkat. Úgy voltunk ezzel az egésszel, hogy kurva sok időt meg energiát beleöltünk és nem akartuk ezt az egészet eldobni csak úgy. Elkezdtük szervezni a koncerteket és szépen ment minden magától.

Ákos: Ahol egy ajtó bezárul, valahol kinyílik egy másik. Habár a gyakorlatban foghíjas próbákat eredményezett a járvány, mégis több időnk volt egymásra. Rengeteg dalt írtunk és szépen összeszoktunk hangszerileg és emberileg is. Hálistennek nem volt szükség újraindításra. Egy zenekart beindítani viszont kihívás minden téren. Elképesztő elszántság, motiváció és önfeláldozás kell hozzá, hogy ezt működőképesre gyúrja az ember. Nem beszélve arról, hogy az élőzenének egyre kevesebb a felvevőközege. Sokan kérdezik, hogy megéri-e ezt csinálni? Persze! Mi imádjuk csinálni. Azt tapasztalni, hogy egyre több barátunk jár le a próbákra, a próbateremben és azon kívül is épül és gyarapodik valamiféle közösség, elképesztő érzés.

Januárban a Made in Pécs Fesztiválon volt a tizedik fellépésetek. Eddig melyik koncerthelyszín a kedvencetek?

Bobó: Imádtuk az összeset, de amit talán a legjobban kiemelnék, az a veszprémi Terem koncert. Ez volt az első nem pécsi koncertünk és iszonyat hálásak vagyunk a sorsnak, hogy olyan emberekkel hozott össze itt, mint a Hellvilles/Termes szervező stáb. Nem csak, hogy komolyan veszik az underground zene életben tartását, hanem iszonyat jó arcok is!

Ákos: Én személy szerint azokat a koncerteket élvezem a legjobban, ahol van kontaktus az emberekkel. Tavaly nyáron csináltunk a pécsi deszkás pályán egy gerillakoncertet szabadtéren, ahol még színpad sem volt. Egész nap ment a skateboard verseny este meg koncert és destroy. Eléggé bekúrtunk, ahogy mindenki más is. Letoltuk a koncertet olyan srácoknak, akik még életükben nem hallottak minket, és nagyon élték az egészet. Imádtam, hogy együtt pogóztam a közönséggel koncert közben. Az, hogy fellépünk, csak kis szelete az egésznek. A legjobb része az, amikor előtte és utána meg tudsz inni az emberekkel X sört és jól érzed magad. Nagyon fontosnak tartom a közösségépítést. Azt, amikor azonos felfogással rendelkező emberek akkor is jól tudják együtt magukat érezni, ha egyébként még soha az életben nem találkoztak.

Milyen más zenekarokból szoktatok inspirálódni?

Bobó: Vegyes, nincsenek stílusbeli gátak nálunk, ami éppen megtetszik azt csináljuk. Nyilván van egy-két zenekar, ami mindenkinél ott van a topban: Everytime I die, letlive, Turnstile, de hagyjuk magunkat mindig sodródni az árral.

Ákos: Amiket Bobó is írt. Én zeneileg mindenevő vagyok, csak érdekes legyen. Itthonról nekem a Subscribe és az Isten Háta Mögött volt anno nagyon inspiráló, de sorolhatnék még hatalmas klasszikusokat.

A mostani DiSMiSFiT lemezetekről azt emeltétek ki, hogy rengeteg energiát szeretnétek felszabadítani. Ehhez párosul egy nagyon érdekes lemezborító, és egy szintén szokatlan videoklip is. Hogyan jöttek ezek a tervek?

Ákos: Fontosnak tartom, hogy a zenekar megjelenése tükrözze a sokszínűségünket. A borítót Lizom Dávid grafikus barátunk tervezte, a klip pedig Fekete Gyula és Szolykó Dávid barátaink keze munkája. Ebből kifolyólag könnyű volt velük együtt dolgozni, mert egyből ráéreztek arra, hogy mit szeretnénk kihozni az egészből. A videoklip egy iszonyú jó házibuli eredménye. Igazából csak egy videokamerát raktunk az egyik sarokba, hülyültünk és vedeltünk, miközben ment a zene. Habár a számok komoly problémákról (is) szólnak, jobban szeretjük nem komolyan venni magunkat, hogy az üzenet ne egy újabb teher legyen.

Bobó: Nem szerettünk volna egy újabb sötét, mogorva rockbanda lenni. Helyette inkább valami izgalmas, színes pezsgőbb külsővel próbáltuk a zenénket tálalni.

Eddig jelent már meg lángoló plüssmackós, és wc-s klipetek is, amiben szintén előkerül a sokszor emlegetett kevert. Van már tervetek, amivel ezeket felül tudjátok majd a későbbiekben múlni?

Ákos: Tele vagyunk ötletekkel és ha az időnk engedné, hetente kijönnénk új lemezzel és videoklippel. A következő EP-nk már a tervezőasztalról lassan a gyártási fázisba kerül, közben szeretnénk még egy klipet megcsinálni a DiSMiSFiT egyik számához.

Bobó: Öregapám mindig azt mondta: “A legaljáról kell indulni, hogy lehessen mindig fokozatosan építkezni.” Ennek jegyében operálunk mi is. Egy biztos, bennünk még ezerszer több van, mint amit most láttatunk magunkból, ez itt csak a felszín kapargatása.

Ez lesz az első nyár, amikor korlátozások nélkül mehettek koncertezni és az új lemezt is bemutathatjátok a közönségeteknek. Szerintetek hogyan fog alakulni az idei fesztiválszezon után a zenekar élete?

Ákos: Egyszerre szomorúság és öröm, de már több megkeresést is vissza kellett mondanunk, annyira betáblázódtunk a nyárra. Én nagyon izgatottan várom már a szezont, mert ez a sava-borsa az egésznek. Közben elkezdődtek már szerveződni az őszi klubkoncertjeink is. Van pár banda a szcénából, akikkel nagyon szívesen koncerteznék együtt, remélem sikerül néhánnyal. Szeretnénk Pécsen is felpörgetni kicsit az eseményeket és megmutatni, hogy ez a város már nem csak az alterról híres.

Bobó: Reméljük még jobban be tudjuk majd betonozni magunkat a hazai zenei életbe, és tudunk majd egyre több lelkes embernek zenélni. Csináljuk tovább a dolgunkat: írjuk az új számokat, bulizunk, készkedünk és szeretjük egymást.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

37,330KedvelőTetszik
2,907KövetőKövetés
1,090FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk