Szeder, a Junior Artisjus-díjas énekes-dalszerző 2013 óta meghatározó része és egyedi színfoltja a hazai könnyűzenei életnek. 2019-es Bátran lépek című albuma a személyiségfejlődés, útkeresés, biztos lábakra állás folyamatát mutatta be, most pedig itt az új EP, ahol a belső béke is megmutatja már magát.
Az új Szeder-EP, a Belső napfény nagyrészt a karantén alatt született. Újdonság, hogy Szeder dalszerzőtársa volt két számban Mihalik Ábel, aki az EP producere is egyben. Illetve egy teljesen megújult zenekarral vették fel az anyagot, ahol Bodacz Péter gitározott, mandolinozott és steelgitározott, Kristóf Martin gitározott, Hegyi Zoltán basszusgitározott és nagybőgőzött, Klausz Ádám pedig dobolt.
Alább az EP, és Szeder dalról dalra kommentárja:
A Belső napfény, a címadó dal változott a legtöbbet az alkotói folyamatok során. A zenei alapját Ábel írta, azt mondta, tud „szedres” hangulatú dalt írni. Egyből meg is tetszett a téma, olyan jóleső érzés áradt belőle. Így az első két sor egyből kigurult. A karantén már pont elindult, elég rossz volt a hangulat a social média felületeken, már-már apokaliptikus. Közben pedig besütött a nap a szobámba egy hosszú tél után, és én olyan jól éreztem magam! Persze a sok meditáció is hozzájárult, amivel sikerült belül találnom egy olyan biztonságos, feltöltő helyet, amihez bármikor tudok nyúlni, még amikor a külvilág össze is omlik. Ez adta az inspirációt, hogy tudjak adni valami fogódzkodót az embereknek, amikor úgy érzik, hogy összeomlik a világuk, és már nem tudják, merre van az előre. Persze mielőtt felénekeltem volna stúdióban a dalt, azt éreztem, az én életem is összeomlott többszörösen, hogy énekeljek a belső békéről? De szerencsére pont a stúdiózás előtt sikerült újra megtalálni ezt a pontot, ami mindig ott van, csak nem mindig találjuk magunkban.
A kút vizét szintén ebben az időszakban írtam. Akkoriban heti kétszer festettem mandalát (meditatív jellegű koncentrikus minták színezése), és egy reggel azzal keltem, hogy egy mandalát is meg lehet zenésíteni, mintha kotta lenne. Így leültem a zongorához, és egy az egyben kijött a dal, miközben néztem a mandalát, a közepétől haladtam kifelé. Arról szól, ahogy meg lettünk állítva a karantén alatt, gyakorlatilag rá lettünk kényszerítve egy befelé nézésre, egy önvizsgálatra. Ez egy pozitív hozadéka volt szerintem ennek az időszaknak, volt idő és tér (már akinek) átgondolni, hogy mik a valóban fontos dolgok az életben, hogyan érdemes élni. A dal tele is van az ezt kifejező szimbólumokkal. Kísérletező dal is lett egyben, izgalmas volt a színekből kiindulva dalt írni, egy, még sosem használt úton eljutni egy új dalhoz.
Láss csodát – Az egység, a teljesség állapotáról szól. Amit, ha sikerül elérni belül a hosszan tartó önismereti munkával, akkor megjönnek a csodák az életbe kívül is. Ilyen szempontból a Bátran lépek-lemez egyenes folytatása, ugyanis az is az önismereti úton való járásról szól.
Jégeső – Egy fárasztó időszak végén átmentem egy próbatételen, ami egy fajta érzelmi kitárulkozással egybekötött új útra lépés volt. Olyan érzés volt, mintha szétrobbant volna a szívemen levő, gyakran visszatérő szomorúság, magány. Egy napon hatalmas jégeső esett, és én úgy éreztem, ez az eső a lelkemből szól. Úgyhogy meg is ihletett egy dalra, egyben megírtam ezt is. Lélekemelő, vigasztaló dal lett, ami segít lezárni egy nehéz korszakot, és meglegyinti egy új, könnyebb, szárnyalósabb időszak előszelét.
