Hirdetés

Beképzelt riport egy tokaji rockfesztiválról

nightfish.jpg

Diszkóban végül nem jártunk, pedig DJ Atesz szettje biztosan megérte volna a hatszáz forintos belépőt. Azért mindenre én sem vagyok hajlandó. Viszont sztárvendégként fellépett a Nightfish, hal-áll metál stílusban. Az utolsó két nap így inkább a csendes levezetésé volt, ahogy általában lenni szokott, hiszen harminc fölött már nem feltétlenül célja egy fesztiválozásnak sem, hogy utána még egy hétig kelljen kipihenni a pihenést. Összegzés és tanulságok.

A legkegyetlenebb Hegyalja fesztiválom egyértelműen a 2006-os volt. Akkor egy plátói szerelmi bánatból kifolyólag kedd délutántól vasárnap kora estig vedeltem folyamatosan. Ezt néha alvásnak eufemizált beájulásokkal szakítottam meg. A csúcspont az volt, amikor lefejeltem egy terméskő falat, mert azt mondták, hogy kötekszik, valamint, hogy az azévi Motörhead-koncertre sértődés okán nem mentem be, mert úgy éreztem, barátaim nem elég hálásak nekem a szállás megszervezéséért. Lehet így is, ha elég hülye vagy.

Meg lehet úgy is, hogy leszarod a körülményeket, és azok ellenére is jól érzed magad. Mi az utolsó két napon is így tettünk, bár a korábbiakhoz képest kicsit már visszafogottabban. Ennek szellemében eltévedtünk a Tokaji-hegyen. A bringákat szederbokrokon keresztül tolni hegynek felfelé keményebb életérzés, mint a Beherit összes lemezének végighallgatása. Ugyanakkor mindenért kárpótolt a kilátás a hegytetőn, meg persze az autóút megtalálása, amelyen olyan nyolc perc alatt értünk le a Tokajjal szomszédos Tarcal községbe. Mondjuk ez idő alatt úgy kellett nyomnom a féket, hogy a vér majdnem kibuggyant az ujjaim végén, hiszen ha habkönnyű kilencvenöt kilómmal megindulok egy ilyen lejtőn, még Sárospatakon sem állok meg szerintem.

Este némi búcsúborozgatás még belefért, hiszen többen indultak másnap haza. Mi vasárnap, sőt hétfőn is maradtunk,hogy egy spontán éjszakai kilátófelkereséssel, majd hétfőn egy kenutúrával zárjuk le végül a fesztivált. Utóbbi szabad szemmel nem látható összegbe kerül, három személy két órán keresztül kint lehet fejenként egy fesztiválsör áráért, ami egyébként is elég közel van a vízhez, szóval a bolondnak is megéri. Pláne hogy a Bodrog élővilágát felfedezni sokkal érdekesebb, mint egy ötvenedszerre látott metálzenekar koncertje. Tudtátok amúgy, hogy ez az egyetlen folyó Európában, amelynek nincs forrása? Csak ez nem vicc, járjatok utána!

Összességében tehát hatalmas élmény volt az idei Hegyalja, tényleges fesztivál nélkül is. Buliztunk, jó helyeken jártunk, érdekes élményeket szereztünk, és legalább egy tucat olyan emberrel ismerkedtünk meg, akivel biztosan fogunk még találkozni a jövőben. Végül is erről kell szóljon egy fesztivál, nem? Rendhagyó beszámolónk végén felelevenítjük a hét legnépszerűbb dalát, melynek refrénje minden nap legalább tízszer elhangzott változó személyek előadásában. Jövőre veletek ugyanitt!

Hirdetés

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,010FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló