Izgalmas azt látni, hogy a telefonunk mennyi mindenre kihat. Például arra is, mikor az ember a lakását rendezi be vagy akár az elektronikai eszközparkját frissíti, hiszen olyan jól hangzik az, ha engedünk a kísértésnek, és ököszisztémát építünk. Ez persze fennkölten hangzik, és mérhetetlenül drágának is, de kipróbáltuk kicsiben.
Azért kicsiben, mert nagyon sokan úgy hiszik, hogy ökoszisztémát építeni az valami egyszeri nagy befektetés, ahol el kell köteleződni egy gyártó mellett, és onnantól kezdve nincs visszaút. A valóság azonban ennél jóval egyszerűbb, az egyik dolog épül a másikra, néha akár észrevétlenül is. Pontosabban éppen, hogy észrevehetően, ugyanis az egész lényege az, hogy elérkezik az a pillanat, amikor észreveszed azt, hogy ez az egész működik, és neked ez jó.
Hány eszköz egy ökoszisztéma?
Nyilvánvalóan a mi esetünk úgy kezdődött, hogy volt egy telefon. Ez jelen esetben a Samsung S25 Ultra volt teszten, amibe a teszt kedvéért teljesen beleköltöztem. Ez alatt azt kell érteni, hogy erről futott a szórakoztatásom, azaz hozzákapcsoltam a fülhallgatómat, jelen esetben egy Galaxy Buds Pro-t, és az órámat, egy Galaxy Watch 7-et. És mivel szintén nálam volt teszten a Galaxy Tab S10 Ultra billentyűzettel, így az is beszállt a buliba. És itt jön az első észrevétel. Bár azt írtam, hogy hozzákapcsoltam ezeket az eszközöket, a valóságban az egész úgy nézett ki, hogy nekem nagyjából csak le kellett okéznom, hogy ez így legyen, az eszközök saját maguk szerettek volna igazából kapcsolódni. Sőt, tulajdonképpen a tablet például teljesen természetesnek vette, hogy ő kapcsolatban áll a többi eszközzel, és a buliba beszállt a SmartTag is, és így kezdtük meg a közös tesztidőszakunkat.
Ennél alapabb felállás is létezik
Az, hogy a tablet, a telefon, a fülhallgató és az óra összekapcsolódik, egyáltalán nem tűnik ökoszisztémának, pedig a valóság az, hogy már ilyen kicsiben is lehet tapasztalni az előnyöket. Főleg, ha rendesen kihasználja őket az ember. Mindig azt szoktuk itt hangsúlyozni, hogy téves abban gondolkodni, hogy mindenből csak a legújabb és a legtöbbet tudó a legjobb, mert nagyon sok esetben az emberek jelentős része ezt nem használja ki. Innen két út van, vagy rájön, hogy nem is fogja, és ezzel együtt arra is rájön, hogy nem kell a legdrágább eszköz, ami nem jelent lemondást, mert itt ugye arról beszélünk, hogy nem feltétlenül kell neki akkora képernyő, mint mondjuk az Ultra készülékeké, vagy hogy milyen izgalmasan be lehet vonni ebbe az ökoszisztémába a már meglévő eszközöket is, mint mondjuk az okostévét vagy egy régebbi Samsung telefont.
Mire jó?
Oké, az eszközeim látják egymást, kommunikálnak egymással, és most merül fel aza kérdés, hogy nekem ez miért olyan nagyon jó. Hogy ezt megválaszoljam, a tesztidőszak alatt ezeket az eszközöket használtam mindenre, ami alatt azt értem, hogy szórakozáshoz és munkához is. Az egyik legtanulságosabb dolog, hogy a Samsung Tab S10 Ultra, az simán kiváltja a laptopot. Nyilván vannak olyan munkahelyek, ahol bizonyos programok miatt ezt nem feltétlenül támogatják, ennek oka lehet az, hogy az adott vállalati szoftvert nem feltétlenül sikerült kompatibilissé tenni az androidos környezettel, vagy az, hogy nem jöttek még rá, hogy mennyi pluszt jelent ebben a hibrid munkavégzéses világban, ha nem kell a nehéz laptopot cipelni.
Arról nem is beszélve, hogy a Galaxy Tab S10 a billentyűzettel tökéletes a mindennapi munkavégzéshez, és utána egy egyszerű mozdulattal lehet tabletként használni, ami egyébként szintén elég jó munkavégzéshez, mikor mondjuk jegyzetelni kell, de multimédia tartalmak fogyasztására vagy akár kikapcsolódással vegyes alkotásra is tökéletes.
És itt jön az ökoszisztéma lényege. Az, hogy az eszközök kommunikálnak egymással, az nem csak azt jelenti, hogy látod a tableteden, és akár fel is veheted a hívást, ami a telefonodra érkezik, hanem hogy a munkát vagy a szórakozást könnyedén folytathatod onnan, ahol abbahagytad a másik eszközön. Vagy hogy a fülhallgatód automatikusan átvált a tabletedre, ha azon indítasz el valamit, esetleg az órád által gyűjtött adatokat a tableten jobban kielemezheted.
Ezt fejeli meg a mesterséges intelligencia
A Samsung Galaxy S25 Ultra a gyártó legújabb flagship telefonja, azaz benne van minden, amit jelenleg bele lehet pakolni. Hogy ez jó-e az ökoszisztémámnak? A válasz vegyes. Merthogy önmagában az Ultra telefon is van annyira erős és izgalmas, hogy ha nagyon a szívemre teszem a kezem, akkor felmerülhet, hogy bizonyos helyzetekben feleslegessé teszi a tabletet. Mondjuk ha megbeszélésre megyek és jegyzetelnem kell, akkor az SPen segítségével a telefonon talán kényelmesebben is meg tudom tenni, míg mondjuk cikkíráshoz, emailezgetéshez, vagy akár Excel file-ok böngészéséhez egyértelműen kényelmesebb a tablet. De egyedül nézni sorozatot lefekvés előtt a telefonnal talán kényelmesebb nézni. Az izgalmas azonban az, hogy mennyire egyszerűen megy a váltás az eszközök között, azaz ha az egyiken elkezdek valamit, és rájövök, hogy arra a másik eszköz alkalmasabb lenne, akkor csak kinyitom, és folytatom ott.
És ezen csavar még egy nagyot a mesterséges intelligencia, merthogy a jegyzetelésnél nem feltétlenül az a kérdés, hogy melyik eszközömet vegyem elő, hanem hogy írjak-e bármit, vagy bízzam az egészet az MI-re, ami ezt megcsinálja helyettem. Nem az a kérdés, hogy melyik eszközön pötyögjem be a naptárba a programot, hanem hogy egyszerűbb azt mondani a telefonnak, hogy tegye be a programot a naptáramba.
Ez csak a felszín, ugyanis nagyon hamar rá lehet szokni olyan, a mindennapi produktivitást megkönnyítő dolgokra, amely jóval kényelmesebbé teszi az életet, és ökoszisztémában működik igazán jól. De nézzünk ehhez egy teljesen általános példát. Interjút készítek, jelen esetben angol nyelven, ezt rögzíti a telefonon. A beszélgetést akár élőben is leiratoztathattam volna, de ez csak később jutott eszembe, ezért a beszélgetés végén elindítottam, hogy készítsen belőle átiratot. Közben elkezdtem zenét hallgatni, hiszen miért ne.
Mikor kész lett az átirat, azonnal el is kezdtem vele dolgozni, nyilván a tableten, ehhez az égvilágon semmit nem kellett sehova sem küldenem, mert már ott várt, ahogyan az előző nap a telefonommal készített fotók és videók is, ami azonnal el is terelte a figyelmem, és a tableten kezdtem el megszerkeszteni, kitöröltem a fejeket, amelyek belelógtak a koncertfelvételbe, megvágtam egy kicsit a videót, és kivarázsolta nekem a mesterséges intelligencia azt hangsávot belőle, amikor valaki belebeszélt. Ezt lementettem, majd a telefonról töltöttem fel, ekkor már fel sem tűnt, hogy amúgy korábban ez azt jelentette, hogy ide-oda kellett küldözgetni a két eszköz között. Elkezdtem dolgozni az átirattal, közben szólt a zene a telefonomról, de eszembe jutott, hogy mást hallgatnék, ezért váltottam a tabletemen, aztán jött egy hívás, amit fogadtam, persze a fülhallgatón keresztül, és persze tovább ment a zene, miután letettem. Úgy használtam egyszerre több készüléket, hogy valójában észre sem vettem, és teljesen magától érthetőnek tűnt az, hogy ehhez nem kell zsonglőrködnöm a különböző eszközökkel.
Hogyan tovább?
A Galaxy S25 Ultra annyit fejlődött az új AI funkcióknak köszönhetően, hogy az ömnagában is lenyűgöző. Az, hogy ez ökoszisztémában mit tud jelenteni, az meg tényleg hatalmas kényelmi ugrást jelent. És itt jön az, hogy nem feltétlenül azt érzed, hogy eldobod az agyad a megoldásoktól, hanem azt, hogy egyszerűbb volt a napod. Minden olyan flottul ment. Valahogy magától értetődőek a dolgok, és akkor ott találod magad, hogy az ökoszisztéma nélküli életedben veszed észre azt, hogy milyen egyszerű is lehetne mindez.
Hogy ezt hogyan bővíted tovább, az pedig csak rajtad múlik. Hogy mikor legközelebb mosógépet, hűtőt, sütőt, tévét vagy akár soundbart veszel, akkor szeretnéd-e kipróbálni, hogy milyen ez a zökkenőmentesebb működés az otthoni léted egyéb aspektusaiban. Nem kell egyszerre mindent, elég ha lassan, de magabiztosan építed, és nagyon hamar rájössz, hogy sokkal kisimultabb és nyugodtabb leszel, ha hagyod, hogy az eszközeid kicsit helyetted gondolkodjanak, vagy inkább mondjuk úgy, hogy kitalálják a gondolataidat.
