Planet 55 @ Budapest Jazz Club
Úgy éreztem miközben álltam a színpadon, mintha egy túrazsák lenne a hátamon, benne cipelném a zenekar iszonyat súlyát, a kezemmel pedig a közönséget tartanám. Mindegyik oldal egyszerre húz lefelé, én meg csak feszülök, adom az energiát, de nem történik semmi…megőrültem!!! Hiába csináltam bármit senki nem akart megmozdulni!
Polnauer Flóra, a Planet 55 énekesnője mondta ezt, csütörtök esti koncertje után, ahol (bár mindent megtett a jó hangulatért) láthatóan rosszul érezte magát. Mindez valószínűleg azért, mert ez a buli nem a várt felállásban zajlott. A zenészek bevállalták, hogy a triphop–funk–hiphop muzsikájukat unplugged verzióban adják elő. Vagyis a Dj hölgy nélkül. E miatt pedig a számokat is áthangszerelték. Nem volt az az iszonyat buli zene, amit eddig megszoktunk tőlük, de rendkívül jól felépített számokat hallottam, sok jó ötlettel, igazi sláger feldolgozásokkal, az olykor éneklő olykor MC-skedő special frontemberrel (bár az elsőre lejött, hogy soha nem tanult énekelni), mindenesetre bebizonyították, hogy helyt állnak akkor is, ha más oldalukról kell megmutatkozniuk.
Mindezek ellenére láthatóan nem jött be a nézőknek ez így, ebben a formában. Nem hogy nem mozdultak meg, hanem folyamatosan végig dumálták a koncertet. Nem kell senkinek beszámolnom arról a fajta tapsról, amikor innen–onnan hallani, hogy valaki összeüti a tenyerét, de egyébként majdhogynem észre sem veszi senki, hogy vége van egy számnak.
A zenészek nyilván érezték a feszültséget, ami Flórán kívül a többieken erőteljesen látható volt, de nekem bejött így is. Még húújjjogtam is; megvettem!
(Viszont egyet azért csak kérdeznék: Kedves földi pályafutásra szánt banda, az az előzenekar az hogyan…miért…???)
