Mikoo néven ismert Havas Miklós korábban már bemutatta Cours pour ta vie című dalát a most megjelenő Beatz Diary Paris Vol.1 című lemezéről, amit az egyéves párizsi tartózkodása alatt rakott össze, számos közreműködő zenésszel. A dalszerzőként, basszusgitárosként és producerként is tevékenykedő Mikooval beszélgettünk legújabb lemeze mentén alkotásról, földrajzi különbségekről és jövőbeli tervekről.
A most megjelenő lemezed egyik közreműködője Sena Dagadu volt, akivel korábban aktívan is együtt zenéltetek a közös zenekarotokban.
Sena-val sokáig együtt dolgoztunk az Irie Maffiában, és a második szólóalbumán, a Lots of Trees lemezen is én basszusgitároztam, illetve a zenekarában is. Mindig jóban voltunk és maradtunk is, hiszen Sena családtag, az unokatestvéremnek, Élő Marcinak a felesége. Egyébként anno az Irie Maffia-t Marcival együtt kezdtük csinálni, ezért is Vidám Család a zenekar neve többek között. Sena-val Párizsban találkoztunk, kiugrottak pár napra és akkor mutogattam neki a készülő albumomról beat-eket és a Trapstar nagyon megtetszett neki. Miután hazajöttek, felvette nekem, pont a szülinapomon érkeztek meg az éneksávok. Jó kis ajándék volt!
Párizs az egész album születésének egy fontos helyszíne. Mi volt az, amit ezen az utazáson belül szerettél volna megragadni, és átadni dalok formájában is, aminek a lenyomata a most megjelenő lemez? Hogyan nézett ki ez az egy év, ameddig a készülő albumodon dolgoztál?
Nagyon jó volt! Életem egyik legjobb éve. A gyerekeim kint jártak suliba, megtanultak franciául, rengeteg helyen jártunk a családommal, utazgattunk, voltunk Marseille-ben is. Baromi klassz volt, rengeteg inspirációt kaptam és külön köszönet a feleségemnek, Timinek akivel mindezt véghez vittük.
Igazából az egész projekt tét nélkül indult, mint oly sok jó dolog az életben. Alapvetően az volt az elképzelésem, hogy készítek egy naplót a kinti életünkről, de ez a napló egy zenei napló lesz és minden emlékemet dalok formájában szeretném megörökíteni. A műfaj, a hiphop, R’n’B zene adott volt, hiszen a rock mellett gyakorlatilag mindig ez a zenei világ állt hozzám a legközelebb, meg Párizs sokszínűségét és vibráló energiáit is ez a műfaj jellemzi a legjobban napjainkban. Már korábban is megjelent egy trap hiphop EP-m Mickey Shiloh-al, most kicsit felelevenítettem a produceri tudásomat, már ami a stúdiózás részét illeti, de itt a Beatz Diary Paris Vol.1 tényleg szó szerit értendő, mert valamennyi dal beat-ekre épül.
Milyen különbségek mutatkoznak meg egy külföldi és egy hazai lemezkészítés folyamatában?
Nagyon más, bizonyos szempontból nehezebb, de sok szempontból könnyebb is. Nehéz volt partnereket találni, senkit nem ismertem kint, gyakorlatilag éjjel-nappal hangokat, énekeseket, rappereket kerestem a neten, mindenféle zenei oldalakon, mindegyik dalhoz volt a fejemben egy elképzelés, hogy milyen hangot szeretnék és ezt próbáltam megtalálni stílusban. Ami teljesen más volt, az a vibe és az alkotási folyamat. Nagyon gördülékenyen ment és közben megtanultam, hogy nem szabad kishitűnek lenni: bátran el kell küldeni az alapodat olyan énekeseknek, akit te el tudnál képzelni az adott dalban. Nekem majdnem mindig jó tapasztalataim voltak és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ami sok önbizalmat adott és rá kellett döbbennem, hogy ha jó amit csinálsz, akkor tök mindegy hogy honnan jössz és milyen országban vagy. A zene pillanatok alatt össze tud kapcsolni más emberekkel, művészekkel és átlépi a különböző kulturális határokat.
Ami még más volt, hogy itthon anno a zenekarommal rengeteg ideig dolgoztunk egy dalon, kint viszont nagyon hamar, volt hogy pár nap alatt egészen hihetetlen dalok születtek úgymond a semmiből. A városnak is volt egy olyan lüktetése, hangulata, ami adta nap mint nap azokat az impulzusokat, amik az alkotáshoz kellenek. A rengetegféle ember, kultúra, a sokszínűség, az illatok, fények, a hangulat, mind nagyon más volt, mint itthon, sokkal inspirálóbb. Volt olyan nap, hogy levittem a kutyámat sétálni és utána csináltam öt beatet fél óra alatt. Egyszer csak rengeteg alapon lett, amikből válogatni kezdtem és sikerült fantasztikus művészekkel megismerkednem, akikkel életre keltettük a dalokat. Az első dalt a Cours pour ta vie-t Ah Moon-al, a Párizsban élő burmai származású K-Pop sztárral készítettük, aki mint kiderült a szomszédunkban lakott. Ő a Beyond Music közösség tagja volt, melyet Tina Turner alapított és meghívott engem is oda tagnak. A dalt egy dalpályázatra írtuk egyébként és Basiko-t, a la rochellei-i rapper srácot is Ah Moon hozta be a projektbe. Szépen alakultak a dolgok lépésről lépésre és egyszer csak el kellett kezdenem jegyzetelni, hogy ezt a dalt ez az előadó, a másikat pedig egy másik énekli.
Mennyire volt nehéz összeegyeztetni ennyi előadót?
Volt egy kis stúdióm a nappaliban és ott dolgoztam. Az énekesekkel alapvetően távmunka volt, hiszen az előadók többsége nem Párizsban élt. De több művésszel, mint Miss Boké, akivel a Premier regrag című dalt készítettük személyes kapcsolatban voltam és az éneket együtt vettük fel a párizsi Tallboy Stúdióban Thomas-sal, a hangmérnökével, végül az egyik legmenőbb párizsi stúdióban, a Soda Sound-ban maszterelték a dalt. Miss Boké egyébként egy fantasztikus énekesnő, aki a párizsi metróban is zenél többek között. Az Ah Moon-dalt a Cours pour ta vie-t Ah Moon lakásában rögzítettük és otthon kevertem, mastereltem a saját stúdiómban, pont mint a Senaval közösen készített trekknél.
A lemezen több közreműködő is szerepel köztük francia és afrikai zenészek is. Hogyan alakult ki a kollaborációk végleges névsora?
Egyik kollaborációt követte a másik. A Beyond Music révén megismerhettem Kim Maureent, a ghánai dancehall énekesnőt, a tavaly Ghana Music Awards-t nyert és Év dalai kategóriában. Vele már készítettünk egy dalt, de technikai okokból ez majd csak a Beatz Diary Paris Vol.1 Deluxe edition-re tud rákerülni és jelenleg már a következő dalon dolgozunk. Aztán ott volt Sena, akit nem kell bemutatni a hazai közönségnek, és szép sorban jöttek a többiek is. Volt akivel csak virtuálisan tudtunk kapcsolatban lenni, de volt olyan afrikai művész is, mint Dalty Oh Kamerunból, akivel Whatsappon napi kapcsolatban voltunk. Fontos volt számomra, hogy mindenkivel személyes kapcsolatban legyek, akivel dolgoztam.
2017-ben megjelent a High On My Own című négy dalt tartalmazó bemutatkozó EP-d, amit követően most készült el a húszdalos albumod. A két lemez között elteltek évek, és földrajzilag is, illetve terjedelmileg is vannak különbségek. Ettől függetlenül, van valamilyen kapocs az eddig megjelent anyagaid között?
Alapvetően a hiphop, trap zene iránti szeretetet. A High On My Own anno túl progresszívra sikeredett és alapvetően fogalmam sem volt, hogy hogyan zajlik a digitális zene terjesztés, így az albummal nem igazán történt semmi a megjelenése után. Aztán több évig nem alkottam, majd jött a covid és rájöttem, hogy mennyire hiányzik a zenélés. Az Irie Maffiából volt egy rock zenekarunk az Irie Rocktrio, Szekér Ádámmal és Dési Tomival, akikkel újra felelevenítettük a barátságunkat és elkezdtünk zenélni. 2021-ben az NKA támogatásával készítettünk egy lemezt, ami nemsokára szintén meg fogunk jelentetni hamarosan. Jó kis dallamos rockzene lesz és a nevünk pedig Good Dog, Bad Dog-ra változott időközben.
Néhány ponton már említetted, illetve az album címe, a Beatz Diary Paris vol.1 is sejteti egy folytatásnak a lehetőségét. Milyen terveid vannak a jövőt illetően?
Mindenképp szeretnék folytatást. Párizsban el tudnám képzelni az életünket hosszútávon, egyelőre azonban hazatértünk Magyarországra. Természetesen itthon is szívesen dolgozom, hiszen rengeteg jó énekes, és előadó van Magyarországon is. Ettől függetlenül nagyon szeretném, ha Franciaországban is folytathatnám a munkát és kinti előadókkal is dolgozhatnék. Épp a napokban sikerült megállapodnom egy nagyon menő francia zenei PR, marketing ügynökséggel, hogy gondozzák a lemezt. Az anyag kap majd egy három hónapos web, és nyomtatott sajtó kampányt és két single-t a francia rádiókban is megfuttatunk majd. Reméljük, hogy sikerül meghódítani Franciaországot és akkor jövet a Beatz Diary Paris vol.2.
Addig is a teljes album meghallgatható itt:
