A Korai Örömmel és aztán a Meszecsinkával is izgalmas életpályát bejáró Biljarszki Emil az idők folyamán szólódalokat is publikált, de a 2022-es év nyilván különösen emlékezetes marad a Meszecsinka év végén bejelentett megszűnése okán. A pár évente emlékezetes albumokat megjelentető és sokat turnézó zenekarról mi is rendre hírt adtunk, most pedig a sorsfordító történések és egy új szólódal nyomába eredve beszélgettünk Emillel. (Tíz évvel korábbi interjúnk itt olvasható.)
Mielőtt az aktualitásokra térnénk, röviden vegyük végig az életművedet: mit tartasz te magad a startnak, ami irányait tekintve már olyasmikben kulminálódott, mint például a Korai Öröm?
10 éves korom előtt kezdtem saját zenéket írni, de a mérvadó az 1982-es év, attól kezdve megy a zenekarosdi, és az értékelhető dalok írása. 1983-ból két koncertfelvételem is megmaradt, az erős idegzetűek itt találják őket, SKIFS (Szkíták) volt az első iskolai zenekarunk neve. Abból lett a Ricochet, ahol már valami csoda Moog szintiből csavartam ki a szirénahangot meg a puttyogást. Persze 17 évesen semmilyen szintire nem volt pénzem, azt a dobosunk, a szovjet nagykövet fia kérte kölcsön a leghíresebb bolgár rockzenekartól azzal a hamis ígérettel, hogy megveszi. 1984-ben jöttem Magyarországra tanulni, és bár azonnal alapítottam zenekart az orosz egyetemista haverokkal, az nem érte el egy iskolai bandám szintjét sem. És nem is tartott sokáig – az egyik tagot hazaküldték alkoholizmusért, a másikat rossz tanulás miatt, a harmadik teherbe ejtett egy társaságunkba tartozó 17 éves bolgár lányt, aztán elment katonának a Szovjetunióba. Ezek boldog idők voltak, a rakenrol menővé tett minket, a zenekarok köré szerveződött a társaság, a próbahelyek bulihelyekké váltak.
Az itthon műfajteremtő és már rég kultstátuszba került Korai Öröm bő harminc éves jubileumát ünnepli most koncertekkel, és az első felvételek vinyl-megjelenésével, hogy gondolsz vissza azokra az időkre?
Igen, 33 éves a jubileum, és én is beszálltam pár számba, 13 év óta először. Lesz októberben ráadás, akik lemaradtak a Zene Háza koncertről, bepótolhatják. A Korai Örömben – és itt a 90-es évek zenekarára gondolok, amely egészen más, mint a mostani – az volt a különleges, hogy nem vette figyelembe a trendeket, viszont érezte az idő szavát. Létrehozott egy egyedi stílust és eksztatikus állapotokat teremtett a koncerteken. Jó bulik voltak és jó közösség.
A Koraiból való kiszállásod után a Fókatelep részben hasonló zeneiséggel, de azért jóval dalszerűbb formaisággal rukkolt elő, annak kialakítása milyen mértékben volt a te munkád?
Szerintem a Fóka a benne levő korais zenészek más oldalát mutatta meg, és nem elhanyagolható az énekesnő hatása sem. A dalszerű formaiság Annamaritól jött, aki akkor még nem 20 perces transzénekekben utazott, mi pedig vevők voltunk rá.
A Fókatelep után Annamarival csináltátok meg a Meszecsinkát, az valójában duónak indult. Azt a zeneiséget és szövegi világot nyilván befolyásolta, hogy Annamarival egy pár lettetek, így a kreatív oldal nyilván nehezen szétszálazható, vagy ez belülről másképp nézett ki?
Egy kreatív pár voltunk.. Minden szinten eggyé váltunk és a zenénk száz százalékban rólunk szólt. A belső utazásaink másokat is bevonzottak a világunkba, így eljutottunk legalább 25 országba a zenekarral.
A Meszecsinkát aztán 2022 év végével lezártnak tekintitek, kijött még a tavalyi lemezhez egy utolsó klip amivel a bejelentés is megtörtént, mi vezetett végül a leálláshoz, inkább szakmailag volt elég, vagy magánéleti okok is bejátszottak?
A Meszecsinkát szakmainál mélyebb szempontok mozgatták. Szerintem még mi sem tudjuk, miért lett vége, de olyan erők irányítanak minket, amelyekben érdemes megbízni. Az én esetemben az az üzenet, hogy most már az én dolgaimra kell koncentrálnom.
Ha most arra kérlek, hogy ilyen rövid idő elteltével ugyan, de értékeld az életművedben a Meszecsinkát, hová helyeznéd?
Eddigi életem legboldogabb időszaka.
Rátérve a szólóanyagokra, a Meszecsinka mellett már eleve készítettél egy ideje modern popszámokat saját néven, milyen ötleteket vittél egyikbe-másikba?
Se a modernség, se a pop nem szempont nálam, és a saját zenémbe nem viszek ötleteket, ez egyszerűen én vagyok. Vannak instrumentális/ambient kompozíciók, vannak akusztikus dalok, zongoradarabok, tánczenei gépi alapok, és eddig legfeljebb egy százalékuk került nyilvánosságra. Biztató volt a visszajelzés: volt olyan számom, ami felkerült komoly angol kiadó válogatására, felhasználták amerikai-magyar filmhez, és az egyik augusztus 20-ai tűzijátékot kísérő hivatalos programjához is. Ezek ellenére energiáimat inkább zenekaraimba fektettem mindeddig, és nem a saját zenéimbe. Most úgy állok, hogy a sok, itt-ott elérhető zeném mellett van egy CD-n is kijött albumom és néhány mostanában megjelent szám, ezek megtalálhatóak a Bandcamp-en, némelyikhez készült klip is, és időnként posztolom a Facebook-on az elmúlt évtizedekben keletkezett házi felvételeket. A Meszecsinka lezárása löketet adott. A most megjelent szám mellett majdnem készen áll egy akusztikus dal hegedűkísérettel, és egy minimál gépzenére való szövegelés.
Ezeket a saját anyagokat hogyan kell elképzelni, a klasszikus módszerekkel szerzel zenét, billentyűsökön vagy gitáron? Ilyenkor már az elejétől megvan az idea fejben a teljes hangszerelésre is?
Szerintem nincsenek klasszikus módszerek, ihlet van és szerszámok, amelyek segítségével materializáljuk a felhőben keletkezett ideákat. Nálam az elején csak késztetés van, ilyenkor el kell kezdeni, utána kialakul. Az Alla esetén az első sorok nem szólnak semmiről, csak jól rímelnek. Később kibontakozik a dal értelme. Az új dalban Allán kívül minden név valódi embert takar. Amikor elvonultam abba a messzi faluba, ahol íródott, hangszert sem vittem, mert a cél a „nemtevés” volt. De volt abban a lakásban egy játék ukulele és azon komponáltam meg a dalt. Nem tudok ukulelézni, nem létező hangolást használtam, de a végén kerek lett. A klasszikus hozzáállás az, hogy jól kell megtanulni egy hangszeren játszani és azon érvényesülni életed végéig. Engem viszont a hold érdekel és nem a holdra mutató ujj. Egy hangszerre koncentrálni számomra olyan, mint kalligráfiát tanulni azért, hogy jó regényt írj.
Szükséges egyébként egy-egy dalhoz valami különleges élmény, vagy csak úgy előugranak időnként kútfőből?
Inkább különleges állapot szükséges és akkor előugranak – vagy nem. Különleges élmények nélkül nyilván unalmasabbak lennének a dalok, de nincs közvetlen összefüggés. Elmondom a most megjelenő dal példáján. Három éve télen elmentem egy bolgár tengerparti faluba. Akkoriban túlpörögtem és szükségessé vált az elvonulás és az élet újragondolása. A világ kikapcsolása és a semmitevés volt a cél, ahogy az előbb már utaltam rá. A meditáció felhozott olyan dolgokat, amiknek muszáj volt dalok formájában megfogalmazódni. Az Alla például a régi (emberi és pár-) kapcsolatokról és ideákról szól, amelyek emlékként és hitrendszerként meghatároznak és fogságban tartanak minket. Oroszul íródott – a Szovjetunióban nőttem fel és a bolgár mellett ezen a nyelven tudom legjobban kifejezni magam. Gyakorlatilag lefordíthatatlan, mert tele van szójátékkal és utalásokkal orosz dalokra és filmekre. Egy angol nyelvű szabad fordítást azért közöltem, de az csak egy síkot mutat a sok közül.
Most, hogy zenekar nélkül maradtál, szándékozol összehozni új alkotócsapatot, amivel aztán a rendes próbálós, lemezcsinálós, koncertezős élet megy tovább, vagy most elég ebből?
A mostani gazdasági helyzetben szinte lehetetlen felfuttatni egy élőzenei projektet, de a Korai vagy Meszecsinka sem tudatos tervezés révén jött össze, így bármi lehetséges. Egy biztos, hogy ezentúl gyakrabban fogok jelentkezni új zenékkel. Akit megérintettek a korábbi zenekaraim, remélhetőleg talál érdekeset bennük. A zene mellett vizuális tartalmakkal is szórakozom, és több irományom is várja, hogy befejezzem őket.
A felvételen közreműködik a Meszecsinka ritmusszekciója: Krolikowski Dávid dobos és Takács Szabolcs basszusgitáros. Fenyvesi Marci keverte és masterelte a Sinistra stúdióban, akivel az utolsó Meszecsinka album is készült.
Fotók: Bidaniphotography.com, Reka Koti, Jože Balas.
Biljarszki Emil alkotói weboldalai:
https://www.facebook.com/emilartspace
