A szerda esti Backstreet Boys-koncert esetében abban a rendkívül egyszerű helyzetben vagyunk, hogy mindenféle szerkesztés nélkül bemásolhatnánk ide a 2019-es legutóbbi koncert kapcsán írt cikkünket. Az együttes ugyanis teljes egészében ugyanazt a show-t nyomta le most, mint bő három évvel ezelőtt. Ez persze nem meglepő: már a 2019-es nagy sikerű DNA turné elején szinte mindenhol bejelentették, hogy a koncertsorozat végeztével duplázni készül a zenekar. Aztán jött a világjárvány és a jól ismert lezárások, szóval a duplázásra majdnem négy évet kellett várni.
A BSB azonban a szó szoros értelmében azzal a lendülettel tolta le az aktuális bulit, mintha a 2019-es koncert másnapján duplázva tolnák le még egyszer, pontosan ugyanazt a show-t. Amúgy azzal a koncerttel elégedettek voltunk, szóval elmondható, hogy minden, amit ott leírtunk pozitívumként, az most is hibátlanul működött.
Na de a dicséret előtt kukacoskodjunk is egy kicsit! A srácok azért egy minimális kreatív energiát beletehettek volna abba, hogy legalább egy-két helyen változtatnak a műsoron.
Egyrészt az együttes annyira benne felejtette magát a 2019-es promó ügymenetben, hogy többször is megkérdezték a közönséget, hogy “Na, ki hallotta már az új lemezünket?” – hivatkozva itt a lassan négy éves, egyébként korrekt, de azóta nagyjából elfelejtett DNA albumra. Másrészt három év alatt, ha nem is írnak új dalokat, lett volna idejük megtanulni pár, az előző koncerten kihagyott régebbi kislemezes számot, ezzel kedveskedve a kemény mag rajongóknak is. Csak pár ötlet: a középtempós szekcióban cseredalként szívesen hallottuk volna a Show ‘em What You’re Made Of vagy az I Still… dalokat, a pörgősebb részben pedig elfért volna például az In A World Like This.
De ennyi elhanyagolható fanyalgás után újra kijelenthetjük, amit 2019-ben is: a Backstreet Boys bitang jó showműsort adott elő ezúttal is. Oké, ugyanazt. A koncert mindent nyújtott, amit egy ilyen kaliberű popkoncerttől elvárhatunk, sőt talán többet is. Áramvonalas setlist, igényes és látványos színpadkép, remek koreográfia (50-et súroló apukáktól, tegyük hozzá). És ami talán a BSB töretlen sikerének kulcsa: tagadhatatlanul szeretnivaló és alázatos karakterek a színpadon. AJ, Nick, Brian, Howie és Kevin mindannyian megkapták a megérdemelt reflektorfényt és szóló időt. Mindannyian nagyszerűen szólnak élőben, mind szólóban, mind egymással harmonizálva. AJ McLean továbbra is kimagaslóan jó vokalista, ráadásul az előző alkalomhoz képest egészségesebbnek és fittebbnek is tűnt. Brian Littrell még mindig tiszteletre méltóan végig énekel minden szóló részt a betegség által roncsolt hangszálaival is. Nick Carter pedig vicces módon a legkönnyebben kigúnyolható poszter fiúból vált a leginkább hétköznapi és szerethető kúl nagybácsi figurává.
És persze ne felejtsük el az örökérvényű popdalok erejét sem. Ezek a dalok nem ok nélkül váltak két évtized meghatározó felvételeivé, 2019-ben és 2022-ben is örömmámort kirobbantva, akár bűnös élvezetként, akár őszinte rajongásként. Az Everybody-ra és a Larger Than Life-ra egyszerre táncol önfeledten tízezer ember, a Show Me The Meaning Of Being Lonely-ra közösen andalog a 17 éves Necc Party-s tinilány és a 45 éves három gyerekes anyuka, az Incomplete a mai napig meghat egy death metal rajongót is, és nem létezik ember aki ne tudná mikor kell “tell me why?”-t énekelni az I Want It That Way alatt. Ha a Backstreet Boys pár év múlva megint lenyomja ugyanezt a show-t, mi újra alapvetően elégedettek leszünk.
