Úgy tűnik, hogy a nagy kiadóknak eddig nem igazán vált be a Spotify dalpromóciós lehetősége, amikor is a kifizetendő összeg bizonyos százalékáért cserébe a cég úgy irányítja az algoritmusokat, hogy több ember szeme elé kerüljenek a kiválasztott dalok.
A lehetőséget 2020 novemberében mutatta be a Spotify, a Financial Times pedig arra volt kíváncsi, hogy mennyire lett azóta sikeres.
Bár csak névtelenül voltak hajlandóak megszólalni a nagyobb kiadók képviselői, aminek oka valószínűleg az lehet, hogy nemcsak felhasználói, de tulajdonosai is Spotifynak. Azaz, ha nyíltan elmondják, hogy szerintük semmit sem ér az újítás, az a részvények árán is nyomot hagyhat, így a cikkben iparági forrásokra hivatkozva állítják, hogy a legnagyobb kiadók nem élnek a lehetőséggel. Az újság azt mondja, hogy egy tucat vezetővel beszélt olyan kiadóktól, mint a Universal, a Sony, a Warner, és a kisebb indie kiadókat tömörítő Merlin.
Többek szerint a Spotify ugyanazt a gyakorlatot viszi tovább, mint mikor rádiós szerkesztőket kell lefizetni, hogy gyakrabban játszanak egy dalt.
A Spotify fizetési modellje nem elég, hogy egy átlagos felhasználónak átláthatatlan, de talán pont emiatt elég sok kritika is éri őket a művészek részéről. Valóban nehéz elmagyarázni, hogyan lehet rendben, ha a kifizetett összegek jelentős részét ugyanazok a nagy kiadók és előadók egy szűk rétege kapja. A Pandora 2014-ben próbálkozott hasonló megoldással, vagyis hogy kedvezőbb besorolást kapnak azok, akik hajlandóak lemondani a bevételeik egy részéről. Tim Westergreen, a Pandora akkori vezetője azt mondta, hogy mikor az összes bevételének 70 százaléka azonnal elmegy, akkor valamilyen megoldást kell találni arra, hogy a bevételeket növelni lehessen, és ilyenkor kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a cég ne fizessen annyit a zenéért. A Pandora viszont nagyon gyorsan el is vetette az ötletet, mivel azt ígérték az előfizetőknek, hogy a legjobb dalokat játsszák, ebbe pedig nem fért bele, hogy ezt pénzért lehessen megvásárolni.
Közben az Egyesült Államokban bizottsági vizsgálat lett a Spotify gyakorlatából, mert az gyengítheti a szerzői jog és a szellemi tulajdon alapvető céljait. A cég azzal védekezik, hogy nem garantálják, csak az esélyét növelik annak, hogy több emberhez juthat el a zene. A logika az egész mögött az, hogy ha a Spotify értékes szolgáltatásokat tud nyújtani a zenészeknek, akkor azok lemondanak a jogdíjaik egy részéről, vagyis annyival több pénz marad a cégnél.
Szerény véleményem szerint ez egy szar
– mondta a Rolling Stonest és az Elvis Presley-hagyatékot képviselő jogász, Michael Sukin az egészről. Ő úgy van vele, hogy meglehetősen csúnya dolog arra hajazni, hogy valakinek kevesebbet kelljen kifizetni.
Sokan attól tartanak, hogy ez a gyakorlat megint csak azoknak lesz kedvezőtlen, akik eleve nem keresnek kifejezetten sokat a streamingszolgáltatókkal. Hiszen ha a középszegmensbe tartozó zenekarok közül egyre többen mennek bele abba, hogy a promócióért cserébe önként lemondanak a jogdíjukról, akkor ez az egész szépen lassan legyűrűzik a kisebb zenekarokhoz is, akik a versenyképesség és a remélt előnyök miatt szintén úgy dönthetnek, hogy az alig látható összegből a még kevesebb már nem oszt, nem szoroz. Nagyobb előadók pedig fizethetnek azért, hogy pop-up értesítésben jelenjen meg az, hogy új lemezük jött ki, és már mi is írtunk róla, hogy a telefonra érkező értesítésekkel is nagy tervei vannak a Spotifynak. Ez pedig szakértők szerint nem sokban különbözik attól az időszaktól, mikor rádiós szerkesztőket vesztegettek meg kiadók utazásokkal, jegyekkel és sok esetben drogokkal, hogy erősebb rotációba kerüljenek a dalaik. Ezt több helyen a törvény is tiltja, ami viszont a streamingszolgáltatókra nem vonatkozik.
A Spotify egyelőre azt mondja, hogy tesztelik a funkciót, és eddig a résztvevő zenekarok 40 százalékkal növelték a hallgatóik számát, ráadásul a partnereik szerint ez azért is jó lehetőség, mert a zenekarok sosem tudtak volna egyébként reklámra költeni. Példaként a Josh Abott zenekar beszélt arról, hogy eleve egyfajta promóciós eszközként tekintenek a streamingszolgáltatásra, ami segít bevonzani az embereket a koncertekre vagy a merch eladásokban, és ebben van az igazi anyagi potenciál. Ezért minél több emberhez sikerül eljuttatni a zenéjüket, annál többen kezdhetnek el koncertekre járni vagy merch cuccokat venni, így nekik ez a modell kifejezetten megéri.
A kiadók vezetői szerint azonban könnyű elcsúszni, hogy mikortól éri meg valójában, és mikor ráfizetés, de idővel sikeres lehet a modell, ha más miatt nem is, de azért biztosan, mert ha a piac vezető szereplője ennyire kitart mellette, és sok pénzt önt bele, akkor a piacnak előbb-utóbb bele kell törődnie, hogy ez van.
