Future Islands – On The Water
(Thrill Jockey)
Baltimore levegőjében egészen biztosan van valami bágyasztó, elvégre nemcsak az álmodozó Beach House, hanem a visszafogott elektronika felől érkező Future Islands is a rákvárosból származik. A csúnyácska férfiak alkotta trió zenéjének éppúgy szerves része a sóvárgás, mint a Beach House esetében. Harmadik lemezük karizmáját is a szintipop érzelmekben gazdag, sokszor szándékosan túlcsorduló, mégsem giccses megközelítése adja.
A lassú, gyenge sodrású album zsenialitása elsősorban a visszafogottságában rejlik: bármilyen hangerőn hallgatjuk, soha nem tűnik hangosnak, akárcsak egy Nick Drake-lemez. A frontember, Samuel Herring énekén tisztán hallatszik, hogy csakis egy érett, pocakos férfi lehet a tulajdonosa; hanghordozásában és manírjaiban egyaránt szívszaggatóan szép. A bizalmasan intim lemez emellett szívesen épít a csendre: leheletfinom fokozatossággal indul a semmiből, majd halkul el többször is, hogy aztán végül a hallottakat keretbe foglalva némuljon el.
Az On The Water az egyik legkiválóbb aláfestése lehet az otthon töltött péntek és szombat estéknek, amikor az összes haver lerészegedve bulizik valahol, mialatt mi épp magányosan szomorkodunk a szelíden megvilágított hálószobánk félhomályában.
