Az afrikai zene kapcsán az embernek óhatatlanul is a vidám kalimbákkal és bongókkal tarkított afro-pop ugrik be, amelyre fűszoknyás lányok táncolnak, széles mosollyal az arcukon. Afrika azonban hatalmas, és még az okostelefonok korában is joggal mondhatjuk ismeretlennek. A Fekete Kontinens zenéje korántsem annyira homogén, mint amennyire azt hisszük, és hagyományos törzsi ritmusokból táplálkozó afro-popon, valamint hiphopon és r&b-n kívül Afrikában virágzik a metál. (Címlapfotó: Frank Marshall)
Utazásunkat kezdjük Kele-Afrikában. Kenya mindig is a földrész legfejlettebb államai közé tartozott, így talán nem is meglepő, hogy az ország számos metálcsapatnak ad otthont, melyek közül a legkiemelkedőbb a Last Year’s Tragedy. A hattagú zenekar metalcore-t játszik, megspékelve némi szintetizátoros őrülettel. Valószínűleg, ha csak magát a zenét hallanánk, mindenféle hátérinformáció nélkül, simán rásütnénk, hogy egy skandináv együttes zúz, ugyanis a világon semmi sincs ebben a csapatban, ami alátámasztaná az Afrikáról szóló sztereotípiákat. Challenge Accepted című EP-jük húzódala (Generation Light) a 2008-as kenyai választások utáni erőszakhullámra való reagálása.
Napjainkra a kenyai metálszintér már önálló estekkel, rendezvényekkel bír. Olyan együttesek büntetik a hallójáratokat, mint a Lust of a Dying Breed, vagy a hörgős deathcore-t játszó In Oath. Hogy a kép teljesen árnyalt legyen, a Kenyában jelentős számban élő indiai kisebbség néhány tagja is gitárt ragadott, hogy életre hívják az Absence Of Light nevű, kecskevérben érlelt death és black metal között egyensúlyozó csapatot. A kulturális kavalkád jegyében született produkció első EP-jén nem elég, hogy egy Behemoth-feldolgozást is találunk, de a trió életre hívta saját minikiadóját is, Extreme Metal Africa néven, és máris leszerződtetett egy dél-afrikai csapatot.
A metál azonban nem csak Afrika szarván lel egyre több követőre. A kontinens belseje felé haladva, a valamikor csupán Idi Amin Dada véres diktatúrájáról emlegetett Ugandában igazi régi vágású heavy metalra találunk a Vale of Amonition képében. Az ország fővárosát, Kampalát képviselő csapat számára a legfontosabb hatás a Black Sabbath volt, ám repertoárjukban felbukkan jó néhány doomos, sőt folkos elem is – utóbbiak ráadásul inkább az európai zene hagyományaira apellálnak, mint saját tradicionális muzsikáikra.
A nyugat-afrikai színtér sem kevésbé érdekes. Itt elsősorban az angolai Before Crush-t kell megemlítenünk, akik amellett, hogy az angol helyett sokszor a dallamos portugál nyelvet választják, hogy végighörögjék dalaikat, egy már-már humorosnak is aposztrofálható terpesztős klippel is, amely egyébként egy az egyben az Attack Attack! Stick Stickly videóját másolja.
Meglepő módon a főként a Kalahári sivatagról, és a csodás Okavango-deltáról ismert Botswana a stílus igazi fellegvára. A legtöbb európainak csak szurikátákat és zsiráfokat jelentő országban, pezseg a metálélet. Az egyik legjelentősebb csapat itt a Wrust, akik olyan nagy nevekkel is egy színpadon álltak már, mint a Septultura, a Carcass, vagy az Entombed. A 2000-ben alapított négytagú death metal brigád eddig két egész estés albumot jelentetett meg, melyek közül a második, Intellectual Metamorphosis címűt ingyenesen végig is hallgathatjuk a banda Bandcamp oldalán.
Az old school heavy metalt idéző Skinflint triója szintén a dél-afrikai ország fővárosából, Gaboroneból érkezik. Az Iron Maidenen és Megadeth-en felnövő tagok igazi fáklyaként szolgálnak a botswanai metálszubkultúrának, ahol a műfaj rajongói talpig bőrben, szegecses karpereccel, cowboy-kalapban járnak, pontosan úgy, mint a metál korszak hajnalán. Ezt az évek óta tartó, nem mindennapi botswanai trendet pár hete egy fotósorozat is bemutatta ismét. A fehér énekessel büszkélkedő Skinflinten kívül meg kell még említenünk a Stane-t, valamint a hörgős death mániákusokat, az Overthrustot (a lenti képen ők vannak) és a Crackdustot is.
Botswana egyébként még 2008-ban megtartotta a maga metálfesztiválját, Woodstock 2008 néven, mintegy előfutárként, hiszen a térségben egyre több a hasonló rendezvény. Ráadásul nem csak a fejlett Dél-Afrikai Köztársaság viszi a prímet, de a metál még a legutóbbi időkig is inkább belháborúiról ismert Namíbiában is fesztivált követelt magának.
