Hirdetés
Hirdetés

Az énekhang a világ legjobb hangszere – Budapest Voices-interjú

Egy hete jelent meg a Budapest Voices első lemeze Alternatívák címmel. Tudjátok, ez az az a capella kórus, amely tavaly robbant be a köztudatba az Adjon az ég feldolgozásával, azóta pedig bemutatott már Quimby, Kispál és a Borz, Péterfy Bori és Hiperkarma dalt is saját értelmezésében. Az új lemez apropóján Warnusz Zsuzsa művészeti vezetővel és Lajtai Kati szoprán kórustaggal beszélgettem, illetve Nagy Szabolcsnak is feltettem pár kérdést, aki hivatalosan a csapat sajtósa, de mint ahogy az interjúból is kiderül, ennél nagyobb szerepe van a Budapest Voices életében. Az alábbiakban szó lesz arról, hogyan jött létre a kórus, hogyan lesz egy dalból a capella mű, hogy születtek a zenekart népszerűsítő különleges ötletek, meg még sok minden másról is.  

Hosszú napotok volt, reggel 8-kor már koncertet adtatok a Gellért téri metrómegállóban, és ma jelent meg a lemez is.

Warnusz Zsuzsa: Valóban, ez egy izgalmas és sűrű nap volt, ezért nagyon korán keltünk. Azért választottuk a fellépéshez ezt az időpontot és helyszínt, mert szerettünk volna egy különleges koncertet adni a lemezmegjelenés alkalmából, egy ingyenesen hozzáférhető helyen. Ezzel meglepetést okoztunk sok olyan embernek is, aki nem értesült előre a koncertről, csak éppen arra járt, mondjuk főiskolára vagy munkába igyekezett, de út közben megállt és ott maradt egy jó félórára. Nagyon szuper hangulat volt a megállóban, egyre csak gyűltek az emberek, a végére már voltak vagy kétszázan.

Lajtai Kati: És milyen jó, hogy vannak olyan emberek, akik időben indulnak el otthonról. Ahogy én most belegondolok, ha látnék egy ilyen koncertet út közben, azért nem tudnám megnézni, mert mindig késésben vagyok, vagy éppen csak időben. Úgyhogy érdemes időben elindulni, mert ki tudja, mikor botlik az ember valami érdekes dologba (nevet). Nekünk nagy élmény volt az, hogy sokan ottmaradtak velünk, de akik továbbmentek, azok is tekergették a nyakukat a mozgólépcsőn. Szerintem jobban indul a nap, ha valami pozitív meglepetés éri az embert, és előadóként nagyon tetszett, hogy ez a koncert gyakorlatilag egy kis reggeli ajándék volt az embereknek. Nekünk pedig az volt ajándék, hogy végre megjelent a lemez, úgyhogy egy ilyen közös örömfelhőben úsztunk ott reggel, és mindannyian nagyon jól éreztük magunkat a korai időpont ellenére.

Zsuzsa: Voltak szemfüles rajongók is, akik már eleve a frissen megvásárolt lemezzel jöttek, és aztán aláírásokat gyűjtöttek.

Kati: Ami nem is lehetett olyan egyszerű, mert nem átlagos megjelenése van a lemeznek, nem lemezboltokban, hanem nagy újságosoknál, egy magazinnal egybekötve lehet megvenni. A magazin rólunk szól, a kórustagokról, azokról, akiket feldolgoztunk, meg például a hangmérnökünkről. A Gellért téren talán nincs is újságos, de volt, aki mégis megoldotta, hogy már Budapest Voices Magazinnal érkezzen a koncertre.

Tavaly áprilisban alakultatok. Kinek az ötlete volt ez, és hogyan indult be a Budapest Voices?

Zsuzsa: Tavaly áprilistól számítjuk, mert akkor volt a névadásunk, de egy kicsit már korábban, márciusban volt az első próbánk, és Katival már januárban beszélgettünk a dologról. A kezdetekben valójában három szálon futottak az események. Ami az én részemet illeti, bennem már évek óta megfogalmazódott a gondolat, hogy jó lenne valami igényes és különleges vokális produktumot létrehozni. Gulyás Erikával – aki a kórus vezetője és az egyik alt – egy iskolában dolgozunk, a Kőbányai Zenei Stúdióban. Éveken át együtt karvezettük az iskola kórusát, és többször beszélgettünk arról, hogy ő biztosan részt venne egy ilyen projektben, ha egyszer megvalósul. A másik szál pedig Nagy Szabolcs volt, akinek eszébe jutott, hogy milyen különleges volna egy olyan kórus, ami ismert underground dalokat énekel, és milyen kár, hogy nincs ilyen. Szabolcs felhívta Anga-Kis Miklóst az ötlettel, aki a koncertszervezőnk, ő pedig azonnal mondta, hogy Warnusz Zsuzsa lesz az, aki ezt megvalósítja. Így lett teljes a kör. Miután találkoztunk hárman, én kértem egy hét gondolkodási időt, mert tudtam, hogy ez rengeteg elfoglaltsággal jár, és sok kitartást igénylő, hosszú távú munka. Hazamentem, nagyon sok dalt meghallgattam ebben a műfajban, szinte nem is aludtam, és másnap délelőtt 10-kor írtam egy e-mailt, amiben – bár még nem mondtam határozott igent – gyakorlatilag elfogadtam a felkérést.

Említetted, hogy tavaly áprilisban találtátok ki a nevet. Egyértelmű volt, hogy Budapest Voices lesz?

Zsuzsa: Rengeteg ötlet volt a névre, a kórustagok is agyaltak rajta. A sok jó megoldás közül végül azért esett erre a választás, mert a kórus mindennapjai Budapesthez kötődnek, a Voices pedig mindenki számára könnyen megjegyezhető.

A tagság hogyan állt össze?

Zsuzsa: Gulyás Erika volt a nagy segítségem a tagok töborzásában. Vannak közöttük kollégáink és jelenlegi, illetve volt tanítványaink a Kőbányai Zenei Stúdióból, de olyanok is, akiket egyáltalán nem ismertem korábban, hanem ajánlották őket. A legelején még tagcserék is voltak, és nagyjából nyár elejére állt össze a végleges csapat.

Szabolcs, Zsuzsa említette, hogy az underground dalok feldolgozása a te ötleted volt. Miért pont ezekre gondoltál?

Nagy Szabolcs: Az elmúlt években már többször belefutottam mindenféle kórusba a munkám során, és azt láttam, hogy a legtöbb az Oh Happy Day-t és a többi szokásos dalt énekelte, olyan pedig nem volt, ami underground dalokat dolgozott volna át. Arra gondoltam, hogy ez esetleg izgalmas lehet, például egy Tankcsapda- vagy egy Subscribe-dal tizenkét énekessel és egy ütőssel előadva valószínűleg olyan, amire az emberek felkapják a fejüket. Aztán ez beigazolódott, készültek jó hangszerelések, jól megcsinálták a kórustagok a dalokat, és például az Adjon az ég átdolgozása pár hónap alatt elérte a háromszázezres nézettséget a YouTube-on. Szóval úgy néz ki, tényleg volt egy ilyen űr a magyar zenei piacon.

Mikor már megvolt a szcéna, hogyan választottátok ki az előadókat és a dalokat?

Kati: Hasonló volt ez kicsit, mint a névadás. Körbe ment a kérdés a kórusban, és bedobáltuk azokat a dalokat, amelyeket el tudtunk képzelni ebben a koncepcióban, magunkra szabva. Ezekből válogatta ki Zsuzsi azokat, amelyek beindították a fantáziáját. Mert nem egyszerűen csak lemásolva vannak ezek a dalok, hanem Zsuzsa beléjük csempészte a saját zenei gondolatait, stílusát. Fontos volt még az is, hogy olyan mondanivalója legyen a daloknak, ami valamilyen mély pozitivitást sugároz, amivel tudunk azonosulni. A vokális zene amúgy is olyan, hogy húz magával, emeli az ember energiaszintjét – valami ősi örömet okoz a hallgatóságnak és az előadóknak is.

Zsuzsa: Ahogy Kati mondta, mindegyik kiválasztott dalban van valami adalék, valami plusz, ami miatt megfogott. Ez lehetett egy nagyon jól megírt refrén vagy szöveg, egy érdekes zenei megoldás, vagy ezeknek az ötvözete is.

Miután kiválasztottátok a dalt, hogyan tudtatok egyeztetni a zenekarokkal?

Zsuzsa: Szerencsére az első pillanattól fogva nyitott volt az összes zenekar, nem volt olyan, aki visszautasított minket.

Kati: Mondjuk jól „taktikáztunk”, mert előbb megcsináltuk a Zsuzsi átiratát, és csak utána mentünk eléjük azzal, hogy mit szólnak hozzá. Így nem egy nemlétező dologhoz kellett adniuk a nevüket, hanem egy majdnem kész produktumot hallottak, és ezzel el is tudtuk őket csábítani.

Zsuzsa: Felvételt készítettünk a próbák során a dalokból, elküldtük a zenekaroknak és a szerzőknek e-mailben, megkérdeztük, hogy hozzájárulnak-e ahhoz, hogy kiadjuk, és nem sokkal ezután jöttek a válaszok, hogy persze, köszönjük szépen, csináljátok. Olyan is előfordul már időnként, hogy egy népszerű előadó vagy zenekar megkeres bennünket azzal, hogy dolgozzuk fel egy dalát.

Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy hogyan lesz az eredeti dalból a cappella dal? Hogyan írod át az eredetit a tizenkét fős kórusra?

Zsuzsa: Ez változó, mindig az adott daltól függ. Volt olyan, aminél leültem a zongorához, elkezdtem énekelni, és egyből jöttek a szótagok, a basszusok. Van, amikor sokáig formálom, és van, amikor evidens, hogy minek kell jönnie. Az egész dalt ki kell találni, a hangszereket utánzó és perkusszív hangzókat be kell illeszteni a dalba, amitől meglesz a lüktetése. A másik izgalmas dolog pedig az, hogy kinek adom a szólót, hiszen tizenkét zseniális emberről van szó, egyik jobb énekes, mint a másik, de az a jó, ha az eredeti előadóhoz hasonló hangtónusú szólistát választok. Az új daloknál mindig előre szólok, hogy melyik lesz, hogy lehessen készülni belőle, aztán leülök a zongorához a kóruspróbán, és jön a meghallgatás.

Kati: És közösen megérezzük, hogy kinél libabőröztünk a legtöbben, és övé lesz a dal, elvitathatatlanul. Ebből versengés vagy durca nem is volt soha, mert mindig érezni lehetett, hogy melyik dal kinek áll a legjobban.

Zsuzsa: Ezt még lehet, hogy Katinak sem mondtam, de szoktam tudni előre, hogy kié lesz a dal. Azért meghallgatunk mindenkit, mert akármi lehet, de eddig mindig az volt a végeredmény, amit előre elképzeltem. De simán lehet, hogy ez máshogy is lesz a jövőben. Szerintem olyan dal egyébként nincs is, amit ne lehetne áthangszerelni énekhangokra, vagy ha igen, ahhoz nagyon extrémnek kell lennie. Az énekhang rendkívül variábilis hangszer, szinte bármire alkalmas – én azt gondolom, hogy a világ legjobb hangszere.

Hogyan lehet hangszereket utánozni énekhanggal?

Zsuzsa: Kell hozzá egy nagy adag játékosság és jó fül. Ha le is van írva a kottába pl. az, hogy „tigidigi”, az attól még nem lesz olyan, mint egy gitár riff, ezt a próbán megmutatom, hogy milyennek kéne lenni, és finomítunk, hangszínezünk. Ezek mindig vidám pillanatai a próbáknak.

Hogyan zajlik általában a stúdiózás?

Kati: A stúdiózás, de a sok próba is valójában egy-egy buli. Persze komolyan vesszük a feladatot, a dalokat – figyelünk egymásra, a hangzatokra, tempóra, dinamikára, koncentráltak vagyunk, amikor kell. Viszont előtte és utána tényleg buli van – evés (szinte minden alkalommal házi koszt), ivás, poénkodás. Haverok, barátok vagyunk és szeretjük a dolgot, amit közösen csinálunk, így nem csoda, hogy szinte mindig felfokozott a hangulat. Egyébként a Facebook oldalunkra feltöltöttünk pár You Tube videót, werkfilmecskéket a SuperSize stúdióban készült pillanatokról. Lessetek bele!

A YouTube-videókon kívül is úgy láttam, hogy nagyon kreatívan építettétek fel azt, hogy az emberek szemei előtt legyetek. Különleges például a reggeli koncert és a saját újsággal való megjelenés is. Mennyire tudatosan, hogyan alakítottátok ezt ki?

Kati: Szerencsére itt van az ötletgyáros, aki a zenekar mögött felel ezekért a dolgokért.

Szabolcs: Azt mindenki tudja, hogy manapság már cédét elég nehéz eladni. Hogy jól fogyjon, ahhoz az kell, hogy az előadó mondjuk a Tankcsapda, a Quimby, a Punnany Massif vagy egy aktuális X-faktor sztár legyen, azon kívül elenyésző az eladások száma. Azon gondolkodtunk, hogy mivel lehet még vonzóbbá tenni a cédét, mi lehet az, ami miatt az emberek pénzt áldoznak rá, és nem csak letöltik. Én tíz évig napilapoztam, tehát nem volt idegen tőlem egy újság elkészítése. Végülis egy olyan közös elhatározás született, hogy készüljön egy Budapest Voices Magazin, amiben a kórustagokról meg az eredeti előadókról legyenek cikkek, interjúk, és ennek a mellékleteként jelenjen meg a lemez.

Az pedig nem olyan szokatlan, hogy ha valaki fel akarja hívni magára a figyelmet, akkor csinál valami különlegeset. Hirtelen, ha példát kéne mondanom, ott van a Bëlga, ami csinált egy búcsúkoncertet, és mindenki előtte azt kérdezgette, hogy akkor most ez lesz az utolsó buli? Végül aztán kiderült, hogy ők céllövöldével, zsákbamacskával meg ilyen kis horgászós játékkal készültek, azaz egy búcsú kellékeivel, ezért lett a koncert búcsúkoncert. Nyilván nincs értelme a szőnyeg alatt, nulla hírveréssel megjelentetni egy lemezt, mert akkor nem tud róla senki. Kell valamilyen körítés. A reggeli koncert gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a kórus nyáron Révfülöpön egy reggeli műsorban lépett fel. A tagok akkor még csak viccnek vették a dolgot, de mivel hajnalban indultunk a fellépésre, volt időm rendesen végiggondolni a dolgot. Egy reggeli koncertnek nyilván csak úgy van értelme, ha olyan helyszínre visszük, ahol amúgy is vannak emberek. A Gellért téri metrómegálló ilyen, és ezen kívül egy elég impozáns helyszín is, ezért gondoltam erre. A BKV-sok tök jó fejek és rugalmasak voltak, és így összejött a szokatlan fellépés.

Kati: Ráadásul van egy dalunk, ami konkrétan illik a helyszínhez, a Metróhuzat a Magashegyi Undergroundtól.

A HVG azt írta rólatok még tavaly, hogy ti vagyok az új magyar YouTube-sztárok, és a facebook-oldalatokkal is láthatóan sokat foglalkoztok. Mennyire fontos tényezője ez a sikernek?

Kati: A Facebookon egy virtuális baráti kört építünk mindannyian, ahova valódi barátainkat, rokonokat, közelebbi és távolabbi ismerősöket gyűjtünk. Emellett a minket érdeklő közösségeket, szórakozóhelyeket, boltokat, újságokat és persze a kedvenc zenekarainkat is beépíthetjük a mindennapjainkba ezen a módon. Fontos, hogy ezen a fórumon is összegyűjtsük a zenénket kedvelőket, jelen tudjunk lenni ilyen módon is egymás életében, mert így könnyen tudjuk informálni őket, illetve mi is hamar és sok visszajelzést kaphatunk.

Nagy Szabolcs: Egyvalamit hadd tegyek hozzá a Facebookkal kapcsolatban. Nem szeretnék okoskodni, csak a saját tapasztalatomat megosztom. A Facebook csak egy szelete a kommunikációnak, ráadásul ahogy telik az idő, egyre kisebb szelete. A lájkolókat biztosan már csak úgy lehet elérni, ha hirdetsz, mert ha simán kiraksz egy posztot, a lájkolóid töredékét éred el. Viszont a közösségi oldalon nagy a „reklámzaj”, ma már tele van hirdetésekkel, tehát felmerül a kérdés, mennyire jut el az emberekhez az üzeneted a többi reklám között? Meg az sem mindegy, hogy a Brains vagy Demjén Ferenc táborát akarod elérni, mert az előbbié sokkal aktívabb. A kórus Facebook-tábora aktivitás szempontjából valahol a kettő között van. Tehát az általad említett sikerhez szükség van arra, hogy meglegyenek a hagyományosabb kommunikációs elemek is, például a sajtó.

A kóruszenéről sok embernek iskolai emlékek, negatív képzettársítások vannak a fejében. Szerintetek ez megváltozhat a hatásotokra?

Zsuzsa: Nagyon szeretném, hogyha ez megváltozna, én mindenképpen ajánlom mindenkinek, hogy hallgasson vokális zenét is, és ne csak arra támaszkodjon, amit az iskolában hallott vagy tapasztalt. Az iskolai énekoktatás nagy részben a tanárokon múlik. Nekem szerencsém volt, mert az összes iskolámban kiváló énektanárok és kórusvezetők tanítottak. Magyarországon sok elismert és értékes kórus, és tehetséges csapat van a vokális színtéren, akiket érdemes hallgatni.

Lemezbemutató?

Zsuzsa: Igen, készülünk a lemezbemutatónkra, ami október 22-én lesz az Akvárium Klubban.

Kati: Amin persze lesz meglepetés is, hiszen egy lemezbemutató koncert nem mehet le meglepetés nélkül, ez ugyanis egy kiemelt esemény a zenekar életében. Többféle újdonsággal készülünk, de erről még nem árulhatok el semmit. Illetve arra is számíthat a közeljövőben a közönség, hogy lesz még pár dal a frissen megjelent lemezünkről, amihez készítünk klipet.

Zsuzsa: Minden friss információ megtalálható a Facebook-oldalunkon és a holnapunkon, úgyhogy aki ezeket követi, az garantáltan mindenről értesülni fog, ami a kórussal történik.

Advertisement
38,925KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,520FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló