Az ellenség új katonája

Heretoir – Heretoir
(Northern Silence Productions)

Hiába is menekülünk, utolérnek minket, ránk telepednek és hiába a sziklaszilárd old school vértezet, utat törnek fekete szívünkhöz. Az új ellenség neve a blackgaze/shoegaze blackmetal (az igazán bicskanyitogató skatulya pedig egyértelműen a postrock blackmetal). A rontást legutóbb Amerikából kaptuk, most pedig egy német kétszemélyes zenekar mutatja meg, hogy van élet a blackmetalon túl is. A banda agya Eklatanz, basszuson Nathanael segíti őt. Mimóza lelkük öt év után látta elérkezettnek az időt, hogy egy teljes nagylemezzel mutassák meg a világnak azt, hogy igenis lehet újítani szeretett műfajunkon belül. Természetesen mindenki megnyugodhat: nem lesz újabb blackmetal-forradalom, a lejtőn ilyenkor csak megpihen a zsáner a folytonos csúszás közepette.

A Heretoir szép lemez. Van bája és kisugárzása, erős, de ugyanakkor képes gyengéden simogatni is. Távolba réved, remek atmoszférát teremt és mégsem válik unalmassá. Jól elkülöníthetőek a dalok egymástól, folyamatosan változik a dallamos ének és a torokmetszett üvöltés. Germánföld vikernese ugyan nem maga találta ki ezt a zenei utat, viszont magát feltalálta: ízlésesen tudja közölni velünk belső világát, nem túlozva és nem elszürkítve a zenei (blackmetal) klisék által. Vannak érdekes megoldások, külön fekete pont jár mindjárt a Joyless-énekesnő vendégszerepeltetéséhez. Ida nagyszerűen suttog és kelt hátborzongató viszolygást, amikor rajta van a sor. Simán énekelhetett volna több számban is még.

Akik szeretik/elviselik a Wolves In The Throne Room tanyasi romantikáját, a FEN germanoid lepkecsattogtatását vagy a barátnőjük Alcest-rajongó, bátran merjenek kísérletezni a Heretoirral is.