Két éve indult Magyarország első zenei producer képzése a budapesti imPro Schoolban. Az iskola kitalálójával és egyben fejével Deák Ambrussal beszélgettünk, aki AMB néven hosszú ideje ismert figurája a hazai elektronikus zenének, és immáron oktatója is a feltörekvő hazai producer generációnak. Iskolát vezet, zenét ír, DJ-zik, nemsokára pedig indul a sulihoz köthető hivatalos partysorozat is. Szóba kerül mi a különbség Anglia és Magyarország között, mi a helyzet a hazai elektronikus zenei szcénában és vajon a glitch-hop lesz-e a következő dubstep.
Egy totál laikusnak hogyan tudnád elmagyarázni, mi is az az elektronikus zenei producer?
Talán nem is kell az elektronikus megnevezés. A zenei producer az, aki az egész zenei produkciót összefogja. Tehát ha van egy projektem, legyen az egy zenekar, boyband, vagy akár egy egyszemélyes brand, akkor kicsit egyszerűsítve a zenei producer az, aki a projekt megvalósulásáért felel.
Az imPro létrehozásának az ötlete, ha jól tudom, londoni éveid alatt fogalmazódott meg benned.
Igen, Music Technology Specialist szakon végeztem a TVU egyetemen. Ameddig kint éltem, jó ideig fel se merült bennem, hogy haza fogok jönni, nagyon jól el voltam kint. De megfogadtam, ha mégis valaha hazakerülök, fogok egy ilyen iskolát csinálni és átadni azt az élményt és tudást, amit kint kaptam. Amikor néha hazajöttem, egy laza asztali beszélgetésben sosem tudtam átadni senkinek, hogy milyen kint ez a zenei képzés. Aztán már itthon a tervezésnél próbáltam belőni a kezdést, eleinte azon gondolkoztam, hogy felmérésnek feladok hirdetést, és magántanárként kezdeném. Végül jóval komplexebb szinten indult el a dolog. Érdekes, a végső lökést apám adta meg végül, hogy ne hülyéskedjek már, csináljam már meg rendesen azt a zeneiskolát.
Nem fordult meg a fejedben, hogy talán nem te vagy erre a legmegfelelőbb figura?
Nem igazán. Életem folyamán sokat oktattam – egy jó ideig dobot, majd sokáig angolt – és mivel akkorra már közel 10 éve, 50-60 kiadvánnyal a hátam mögött, hivatásszerűen foglalkoztam a zenekészítéssel, plusz tudtam, hogy az enyémhez hasonló végzettséggel itthon nem igazán rendelkezik senki, úgy éreztem, hiteles lesz a dolog. Ráadásul már a kezdést is több oktatóval terveztem, alapvetően csak magát a rendszert akartam felépíteni, de ma is nagyon fontosnak tartom, hogy több megközelítést tudjunk átadni.
Akkor szakmán belül nem találkoztál olyan hangokkal, hogy mégis kinek képzeled magad, hogy produceri képzést indítasz?
Figyeltem sokat a neten, hol foglalkoznak az imPróval a megnyitás idején, és nem csodálkoztam, hogy találtam erősen kételkedő hangokat, elvégre Magyarországon vagyunk, híres gyanakvók vagyunk, és sokaknak voltak rossz tapasztalatai e téren. Egyenként beírtam mindenhova, hogy ez egy nagyon klassz dolog lesz, ne aggódjanak, nem lehúzás. Aztán amikor pár portáltól és újságtól is megkerestek, és interjúk keretei közt volt lehetőségem jobban kifejteni a dolgot, valószínűleg többen kezdték érezni, hogy ez nem ámítás.
Ezek szerint te nem az a fajta vagy, aki a szívére veszi a kritikát?
Abszolút nem. Sose értettem azokat, akik önszántukból kerülnek a figyelem középpontjába, majd hőbörögnek, hogy van, akinek nem tetszik, amit csinálnak. Bár hogy őszinte legyek, zenében nem igazán emlékszem negatív kritikára az életemben. Mármint olyanra, amit komolyan lehetett venni. Mikor gimibe jártam, a többiek a négyes-ötösért feleltek, én végig bukdácsoltam, és nagyon utáltam az egészet – talán emiatt is szeretek annyira tanítani, szerintem kevés igazán jó tanárom volt. Már akkoriban megszoktam, hogy ha a gimiben nem is, a zenében általában kimagaslóan jó voltam, például nagyjából félévvel azután, hogy elkezdtem dobolni tanulni a dunakeszi zenesuliban, apámat behívta a tanárom, hogy érdemes volna valami komolyabb helyet keresnie számomra. Egyébként így kerültem be Kőszegi Imréhez, majd Regály Kornélhoz, és indult egy alapos zenei és dobos képzés.
Sok, a hazai elektronikus zenében ismert producer oktat nálatok. Mi alapján állt össze a tanári kar?
Mindenekelőtt azokra a producerekre és DJ-kre gondoltam, akik már sok minden letettek az asztalra, és emellett vélhetően meg van bennük az, ami az oktatáshoz kell. Például Kevint (Fine Cut Bodies) régóta ismerve tudtam, hogy óriási szakmai háttérrel rendelkezik, szeret magyarázni, jó értelemben: vitatkozni – még a zenéinek is gyakran van egyfajta tudományos hangulatuk. Mangónak is hatalmas a szakmai tudása, és emlékszem, még hogy flesseltem arra, miket rajzol, fest, vagy hogyan szkreccsel, vagy miket DJ-zik. Ő jellemzően az a tehetség, hogy szinte bármit csinál, mindenben kurva jó. Nem nagy ez a szcéna, megismertem már korábban szinte mindenkit, dülöngéltünk rengeteget mindenféle bulin. Anorganikkal a haverságunk mellett sokat dolgoztunk együtt, és nála se volt kétséges, hogy megkérdezzem, volna-e hozzá kedve. Mindenkinek mondtam, hogy ez mindannyiunknak jó lehet, egy irányba húzhatunk. Szerintem ez meg is valósult. Egy olyan közeget sikerült létrehoznunk, ahol az előbb említett srácok és még sokan állandó szereplői és részesei egy közös célnak, ami a fejlődés, a haladás. Gabóval (Kiss Gábor, Echo Recording), a hangfelvétellel foglalkozó tárgy vezető oktatójával is abszolút zökkenőmentesen zajlik az együttműködés. Ő inkább a hangszeres zenészek világából érkezik, mégis, a különböző hátterek végre nem egotrip veszekedéshez, hanem építő jellegű eszmecseréhez vezetnek. Kivéve, amikor az iskola kertjében ököllel döntjük el, kinek van igaza, persze. Annak is nagyon örülök, hogy voltak már nálunk Olaszországból az SAE-ről és a londoni Point Blanktől is előadást tartani, és szerveztünk közös remixversenyt az Ableton Germanyvel is, tehát a nemzetközi kapcsolataink is nagyon jók. Engem pont most hívtak meg a milánói SAE-ből a zenei producer szakon rendszeres előadónak. Ez ügyben jelenleg is zajlanak az egyeztetések, de nagyon élvezem már most.
Ha jól tudom, most már volt imPro-s diákok is tartanak órát.
Igen, a tananyagnak bizonyos részein nálunk jobban tudnak működni eltérő háttérrel rendelkező, vagy egyszerűen csak fiatalabb srácok. Például Török Zsolt tavaly végzett nálunk, ő az első óráját tartotta pár hónapja az Ableton Pro képzésen, és most épp a napokban tart előadást a zenei producer szakon is. Korábban a BME-n végzett, szakdolgozatát a hardver- és szoftveralapú hangszintézis összehasonlításából írta. Ő például alkalmasabb személy lehet a hangszintézis elméleti hátterének oktatására, mint mondjuk én, aki inkább tartom magam felhasználónak e téren. De nem ő az egyetlen. Az oktatások során rengeteg feltörekvő tehetséggel találkozunk, és a vizsgamunka prezentációknál visszatérő, hogy összenézünk Kevinnel, Mangóval, Gabóval, hogy "ejjjjjha!". Bizonyos témakörök oktatására a fiatalok jobbnak bizonyulnak, például iamyank, aki szintén tavaly végzett nálunk, Abletonból nagyon penge, ezért is van nagy szerepe az Ableton képzésekben is.
Az elég hamar lejön a suliról, hogy itthon nem szokványos módon épült fel és működik. Ez mennyire köszönhető a londoni éveidnek és az ott megszerzett tapasztalatodnak?
Szerintem nagy mértékben. Vannak itthon olyan jelenségek, amikkel kint nem találkoztam. Ilyen például a szuper-rövidtávú gondolkozás, tervezés. Én speciel nem értem, ki az a barom, aki sok energiát fektet valamibe csak azért, hogy kicsit megszedje magát, aztán meg tönkre vágja vele a nevét. Az imPróval olyat akartam létrehozni, hogy ne csak kifizessék a tandíjat a hallgatók, aztán menjenek isten hírével, meg egy papírral miután végeztek, hanem építsünk egy közösséget, ahova szeretnek jönni, visszajönni, ezzel büszkélkedjenek, menőzzenek a haverok előtt. Az egyik érdekes tapasztalatom Londonban az volt, hogy az olyan nagyobb cégek is, mint a londoni BKV, vagy az ottani elektromos művek nem attól lesz komolyan vehető cég, hogy komolykodik. Ma már konkrétan azt gondolom, hogy az a cég, aki nagyon komolyan veszi magát, és nincs humora, az komolytalan. Jó példa szerintem erre az a videó, amit a harmadik évadunkhoz csináltunk.
Ha jól sejtem a klasszikus tanár-diák viszony nálatok kicsit másképp működik.
Abszolút! A képzések elején általában szoktam mondani a hallgatóknak, hogy én nem kedvelem az unalmas, monoton előadásokat, azokon előadóként is nehezen maradok ébren, inkább az interaktívabb megközelítést részesítem előnyben, ahol bárki beleszólhat, hozzáadhat. A tanítás után rendszeresen ülünk össze egy, vagy négy sörre a skacokkal, ilyenkor elhangzanak olyanok, amik a workshopok alatt nem merülnek föl.
Most már az ötödik produceri kurzusnál tart a képzés. Mennyire érzed azt, hogy a nálatok végzett diákok esetleg minőségi javulást is tudnak hozni a színtéren belül?
Teljes mértékben. Érdemes meghallgatni a záróvizsga munkákból készített kiadványainkat, ahol rengeteg srác élete első zenéjét rakta össze. A félreértések elkerülése végett, mi ilyenkor nem azt figyeljük, az ember mennyire kedveli vagy érzi sajátjának az adott műfajt éppen, hanem a produkció színvonalát. Sokan vannak, akikről nagyon jókat hallunk, miután elvégezték az imPrót, ott van például a Mongoose, aki az első évfolyamban végzett, nemrég meg már Dub FX kiadóján jelent meg nagylemeze. Ő már úgy jött hozzánk, hogy például különböző online forrásokból és autodidakta módon egy igen nagy tudás halmozódott fel benne, mi segítettünk ezt rendszerezni, és az értékelések során tudatosítani, mennyire komoly színvonalú dolgokat csinál. Ehhez jól jönnek az angolszász oktatási rendszerből átvett prezentációs, társértékelős vizsgák, ahol szembesülnek a leendő producerek a képességeikkel. Gyakran ezekről eddig nem is tudták, hogy léteznek, és persze néha kiderül, hogy csak vélt képességek voltak. Egy értékelési és önértékelési készséget igyekszünk kifejleszteni a hallgatókban, hogy reálisan és pontosabban láthassák céljaikat, ezekhez képest aktuális helyzetüket, és a célokhoz vezető utat. Másrészt tudjuk, hogy a zeneszerzésben a nagy kunszt nem az, ha valaki tudja, hogyan működik mondjuk egy kompresszor, hanem ha meg tudja ítélni, hogy például egy hangban egészen pontosan mi az, ami hasznos és közelebb visz a célomhoz, tehát mit kell megtartanom, vagy mire kell építenem, és mi az, ami nem hasznos, tehát mit vegyek ki, vagy min módosítsak. Ha ezt felismerte az ember, onnan már a megfelelő módosításokat eszközölni könnyebb. Sokan egyébként nincsenek tisztában vele, hogy ők szakmai tudásban például milyen közel vannak a céljaikhoz. Persze ez nem jelenti, hogy nincs rengeteg munkára szükség annak eléréséhez, de mindenképpen fontos felismerések ezek, sőt állítom, hogy sokan komoly jellembeli fejlődéseken mennek nálunk keresztül. Amikor volt diákjaink zenéi jelennek meg neves nemzetközi kiadóknál, akkor a törekvéseink és próbálkozásaink beigazolódni látszanak.
A globális zenei trend azt mutatja, hogy egyre nagyobb szükség van az ilyen képzettségű alkotókra, hiszen mára egy Skrillex is képes lehet mondjuk Grammy-díjat nyerni. Amikor elmosódni látszanak a határok undeground, az elektronikus és a pop zene között, akkor az imPro School milyen szerepet tölthet be a hazai könnyű zene fejlődésében?
Az egyik személyes motivációm az imPro létrehozásánál pont az a tény volt, hogy Magyarországon a zenei produceri szakma mennyire nem rendelkezik identitással. Érted, bemutatkozol a csajod szüleinek, megkérdezik, mivel foglalkozol, te azt mondod, zenei producer, ők igyekeznek, hogy ne látszódjon rajtuk a kétségbeesés, de azért valószínűleg megkérdik, hogy "ja, akkor ez az a technós drogos izé, ugye?". Ha van nemzetközi színvonalú, magyar, zenei producer oktatás, és lehet hallani is róla, látni, hogy ez egy komolyan felépített dolog és ez idővel beépül a köztudatba, akkor valószínűleg segítettünk abban, hogy a modern zeneszerzés ne rögtön valamilyen drogos útkereséssel, vagy underground amatőrséggel és szétcsúszással asszociálódjon. Szeretném, ha itthon az emberek a zenei producer hivatás hallatán mondjuk olyasmi összetettségű dologra gondolnának, mint mikor valaki azt mondja, "építész vagyok". Tök jó lenne, ha nem csak a mi korosztályunk, hanem akár a szüleink generációja is legalább nagyjából tisztában lenne vele, mit csinál egy DJ, és mit csinál egy zenei producer. Vagy mi az a remix.
Amellett, hogy egy iskolát igazgatsz, AMB néven jó ideje saját zenét is készítesz. Alkotóként mennyire változtatta meg az életed az imPro?
Annyiban nagy szerepe volt, hogy sokéves zenei produceri lét után az imPro elindítása lehetővé tette, hogy egy bő év szünetet tartsak a karrieremben. Ezalatt az idő alatt jöttem rá, hogy hét év breakbeat- és három év house-karrier után végre szeretnék azzal foglalkozni, ami már az elején jobban kézre állt: a lassabb, 110 BPM alatti zenékkel. Alapvetően a kihívás késztetett középtempós tánczenére, meg akartam tanulni, hogyan kell táncoltatni. Az imPro építése alatt jöttem rá, hogy ez már megvan, és miért ne térjek akkor vissza a lassabb zenei világba, ahonnan eredetileg jöttem. Ezzel úgy érzem, beérett a zeném, tavaly belevetettem magam a glitch-hop műfajba. Korábbi zenei pályafutásom alatt sok pozitív visszajelzést kaptam, és menő nemzetközi kiadókon jelentem meg, de bevallom, eddig még nem találkoztam akkora felhajtással, mint azóta, hogy elkezdtem a lassabb zenéket gyártani. Rengeteg megkeresésem van különböző kiadóktól, producerektől, akiket leginkább a Beatport és Addictech-chartokról ismerek. Teljesen be vagyok már most táblázva kb. az év második feléig, és csak egyre nagyobb a káosz (nevet). Az egyik kiadványom az Addictech-en az év top listáján a hatodik helyen van, és kevesebb, mint egy éven belül a legnagyobb nevekkel vagyok egy kiadókon, kiadványokon, és ők remixelnek, és én meg tényleg csak nézek, bámulok, hogy most mi is történik.
Nagyon úgy tűnik, bejött neked a stílusváltás. Csak glitch-hopot készítesz mostanában?
A logóm alatt három szóval jellemzem a zenémet: glitch-hop, electronica és ambstep. A glich-hopnál kicsit tartok attól, hogy az lesz az általános vélekedés róla, mint a dubstepnél, hogy "visííít a Skrillex". Ezért is illesztem oda mellé az elektronikát, hogy azért lássák, van kísérletezés is a zenémben. Az ambstep pedig onnan jött, hogy ténylegesen csinálok dubstep tempójú zenéket, csak ennek a szónak már szinte pejoratív jelentése van, szóval szerényen miért is ne nevezzem el magamról.
Elképzelhető, hogy a glitch-hop lesz az új dubstep?
Talán látható valami ilyen irányú tendencia, kurvára menő meg trendi dolog kezd lenni, de én nem vagyok jó szerintem ilyen becslésekben. Tény, hogy a Beatporton például a top glitch-hop charton sok zúzós dubstep hangzású, csak éppen glitch-hop tempójú zene van.
Most ott tartasz, hogy minden egyes számod neves kiadóknál jelenik meg, töretlenül ível fölfelé a zenei pályád, miközben egy egyre növekvő iskoláért is felelsz. Nem fog eljönni hamarosan az a pillanat, hogy valamelyik mellett döntened kell?
Úgy érzem, nem. Folyamatosan azon vagyok, hogy az iskola egy autonóm, önfennartó rendszerré váljon, és ne okozzon problémát, ha mondjuk el kell mennem Ausztráliába turnéra, amiről egyébként most szó is van, arrafelé nagyon megy most ez a glitch-dolog. De ez a maximum, ami történhet, viszont egy kis tervezéssel semmi gondot nem jelentene az imPro működésében. Ráadásul, hála égnek egy csomóan vannak, akik szeretnek nálunk dolgozni, és például a mostani végzősök közül is többen jöttek oda hozzám, hogy oké, hogy vége a képzésnek, de akkor most mi lesz. Kérdezték, hogyan maradhatnának az iskola közelében, mi az, amiben részt tudnának venni.
Egy új projekten is dolgozol most, ami kicsit különbözik a többi feladatkörödtől.
Korábban is dolgoztam már kifejezetten alkalmazott zenei projekteken, reklám hanganyagoktól színházi soundtracken keresztül fényfestéses performanszig. Engem elképesztően inspirál, ha a zenében alkalmazkodnom kell valamilyen elváráshoz, és kreatív emberekkel dolgozhatok együtt. Óriási kihívás az ilyen, és hatalmas szórakozást jelent nekem más agyakkal együttműködni. Most a Sharjah Light Festival 2012 keretein belül egy olyan munkában vettem részt, ahol mapping technikával egy nagy épületre vetítettek egy 10 perces animációt. Ez Sharjah-ban, az Egyesült Arab Emirátusokban található, évente megrendezik ezt a fesztivált, ahol különböző épületeket beborítanak fénnyel és zenével. Nekem ehhez a műhöz kellett a vizuális csapattal együttműködve soundtracket készítenem úgy, hogy megtartsam a téma és a helyszín autentikáját, ami egyébként az arab világ történetéről szól a Korán előttről, egészen a közeli jövőig. Ez egy, mondhatni, tipikus zenei produceri munka, ahol van egy brief, vagyis egy jól meghatározható feladat, és azt egy adott határidőre el kell készíteni, persze elcsúszni a deadline-nal nyilván nem lehet. Itt például konkrét elvárás volt, hogy a zenében meglegyen az élő, hangszeres, és a keleties, arab dallamvilág. Emiatt vontam be a projektbe még három szakembert: Borbély Lórándot, aki most végzett nálunk, korábban pedig zeneszerzésből diplomázott, Said Tichitit, aki az általunk közösen megírt zenékre játszott arab hangszerekkel, és Kiss Gábort az Echo Recordingból, aki az élő hangszerek felvételeit készítette. A produkció megvalósulásáért én feleltem, én raktam össze az elemeket egy kompozícióba, így azok hangzását is én faragtam összeillőre. Visszakanyarodva kicsit az identitással nem rendelkező zenei produceri szakmához, szerintem fontos az emberekkel tudatni, hogy ha meghallasz egy reklámot, vagy főcímet, vagy egy ilyen vetítéshez tartozó dalbetéteket, akkor az nem csak úgy ott termett magától, hanem azt valaki vagy valakik odatették, és valószínűleg sok melóval készítették el. Nem beszélve arról, hogy az esetek döntő többségében ezek a zenék elektronikus zenék, tehát az elektronikus zene nem csak a Guetta meg a Skrillex.
