Mindenki ismer olyan dalokat, aminek akár még a szövegét is fújja kívülről, viszont ha az élete múlna rajta, akkor sem tudná megmondani az előadó nevét. Lehet ilyen persze egy igazi sztárelőadó is, ami valamiért kiesett a látókörünkből, de a legtipikusabb az, amikor egy-egy zenekar csupán egy slágert volt képes összehozni egész működése alatt, aztán soha többet nem hallottunk róla. Ilyeneket szedünk most össze sorozatunkban.
John Secada: Just Another Day
A szóban forgó előadó eredetmítosza: a farsangi bálba készülődő ifjú Paul Anka képtelen volt eldönteni, hogy levelibékának vagy perui stricinek maszkírozza-e magát, így a köztes megoldást választotta. A pingponglabda szemű előadóművészt leginkább a Dial MTV című telefonos kívánságműsorból ismerhettük anno, ahol rendszeresen az élmezőnyben tanyázott. (Meg nem erősített hírek szerint a műsor megszűnésével egyidejűleg a telefontársaság fizetésképtelenség miatt öt generációra visszamenőleg lefoglaltatta a Secada család összes magántulajdonát, beleértve a nagymuter katéterét is.)
Whale: Hobo Humpin’ Slobo Babe
A Theriont és Dr. Albant leszámítva alig tudnánk felsorolni olyan jelenségeket, melyek Svédország kulturális bűnlajstromát jelentősebb mértékben megterhelték volna. Azonban szívünk szerint a Keresztapa IV.-ben biztosítottunk volna főszerepet Dolph Lundgrennek, ha az alábbi formáció tagjait péppé veri egy Ikeás csapteleppel. A 90-es évekbeli alternatív ősköcsögség netovábbjaként funkcionáló Whale-nek azért mégis akadt egy elvitathatatlan érdeme: nem csupán a tévénézőt, de a szobába toppanó idősebb hozzátartozót is képes volt szélsőséges reakcióra sarkallni. Pl.: „fiam, bazmeg, kapcsold el, mer’ kihívom a sintért!”
Charles And Eddie: Would I Lie To You
A hivatalos források szerint az előadók személyében két soul énekest tisztelhettünk, akik annak idején egy New York-i metrószerelvényen találkoztak. Ugyanakkor legalább ennyire valószínű az a verzió is, hogy Dr. Moreau foglyul ejtette a Milli Vanillit, és egy griffmadár hangszálait ültette a torkukba. Mellesleg nem hagy nyugodni minket a kíváncsiság, hogy miféle megrázkódtatás ihlethetett egy hasonló kaliberű szerzeményt. Egyedüli tippünk, hogy a dalszerző kasztrációs műtétje után az altatásból feléledve beleszeretett egy rózsaszín vattacukor-cafatba.
