27 év után feloszlik a Nadir, akik annak idején Dark Clouds néven kezdtek el együtt zenélni, majd 2004-ben nevet váltottak. Stílust viszont nem, ugyanaz a sötét, néhol doomos, néhol hardcore-os death metal jellemezte őket a kezdetek kezdetétől, na meg a kompromisszummentes hozzáállás, amivel a hazai metalunderground egyik példaképe lettek. A feloszlás oka, hogy Fekete Szabolcs dalszerző-dobos-producer már egy ideje külföldön él, és ugyan egy ideig próbálták élőben pótolni, de most már nem akarnak áthidaló megoldásokkal élni. harag viszont egyáltalán nincs köztük, sőt, továbbra is barátok, ezért is adtak ki még egy utolsó nagylemezt a csodálatosan vidám The Final Requiem for a Helpless World címmel, ami tényleg egyfajta Nadir-esszencia lett.
Alább a zenekar minden dalt kommentál, a számokat pedig akár egyenként, akár a cikk végén lévő lejátszási listában, egyben is meg lehet hallgatni.
HINDSIGHT IS… 2020
Tipikusnak mondható, groove-es téma és Bolt Thrower-jellegű darálás váltakozására épülő Nadir-nóta, a fogós refrénre kihegyezve. Emiatt is lett nyitószám. A lemez anyaga nagyjából egy éve állt össze, és tizenöt dalból válogattuk ki. Ez esetben egy pillanatig sem volt kérdés, hogy felkerül az albumra. Szövegileg lét-, vagy ha úgy tetszik, pályaösszegzés részünkről: lehet úgy is visszagondolni a megtett életútra, hogy mi mindent lehetett vagy kellett volna másképp csinálni, de utólag mindig könnyű okosnak lenni. A címben szereplő kifejezés pontosan ezt jelenti, épp csak annyira nyúltunk bele a „20-20” részébe, hogy az idei évre utaljunk…
CARRY THE BANNER
Megint csak jellegzetes Nadir, sőt még inkább az. Az előző lemezek bármelyikére íródhatott volna, és fontosnak tartottuk, hogy itt is felvillantsuk a doomos, elsősorban Crowbar-hatású oldalunkat. A staféta továbbadásáról van benne szó, illetve arról a reményről, hogy a zenekar által képviselt hozzáállást és mondanivalót valaki tovább fogja vinni.
UNSEEN SIGNS, UNHEARD CALLS
Az egyik meglepő húzás tőlünk a lemezen. Az ötlete Fekete Szabolcs dobostól származik, aki emellett billentyűzik és a lemez keverését is végezte az otthoni stúdiójában. Huszonhét év után épp ideje volt, hogy a Tiamat, My Dying Bride hatásaink is ilyen markánsan megmutatkozzanak. A szöveg (amellett, hogy a zene hangulatához igazodik) annyira itt nem hangsúlyos.
THE FIRE RAISERS
Ismét őrlés és hangsúlyos – ellenpontozásként dallamos – refrén, utóbbihoz tíz változatot is kipróbáltunk. A Bolt Thrower befolyása minden lemezünkön megjelenik, ezért lett az album felvezető száma. A cím Max Frisch „Biedermann és a gyújtogatók” című darabjának az angol nyelvű elnevezése. Ennek megfelelően a naiv és megvezetett főhős – aki maga kínálja fel a lehetőséget a gyújtogatóknak, hogy lángba borítsák az otthonát – története köszön vissza a szövegében, a jelenkori média által korlátlanul manipulálható tömegekre alkalmazva.
FACING THE FACTS
Újabb elszállós, melodikus tétel. Nem szokványos tőlünk, de számunkra lényeges volt, hogy új zenei elemekkel próbálkozzunk – az utóbbi lemezeken gyors dalokat is felvonultattunk, hogy a durva oldalunkat domborítsuk ki jobban –, és ettől is lett olyan kerek a lemez. Arra mutatunk itt rá, hogy a legégetőbb mai problémákat (pl.: klímaváltozás) pusztán politikai kampány részeként, jelmondatok szintjén kezelni nem elég.
LOSS BREEDS LOSS
Egyetlen témára épülő darab. Monoton, de mégsem válik unalmassá, mert az ötlet mindig megvariálva tér vissza. A jelenlegi kihalási hullám konkrét következményeiről szól a dal, külön kihangsúlyozva, hogy egy adott faj kipusztulása egy teljes láncolatra van hatással, valamint hogy az ember által előidézett jelenlegi folyamatok néhány évtizedes időszakra gyorsítottak fel egy, természetes körülmények között több ezer éves kihalási folyamatot a Földön.
THE ULTIMATE DESERTION
Itt ismét a 90-es évekbeli Tiamat hatásai érvényesülnek, és megint Szabolcs jelölte ki az irányvonalat. Annak idején rengeteg doom-death bandától hallhattunk hasonló megoldásokat, de ma már ez nem általános, sok akkori banda nem is létezik már. A 18. századi író, történész, filozófus, Volney-idézeteire alapuló szöveg az ember földi létét szabályozó természeti törvényekről, amelyektől az emberiség az idő múlásával egyre inkább függetlenítette magát, sőt szembe is menetel azokkal.
WITCH HUNTS AND SHOW TRIALS
A huszonöt éves jubileumi EP-nk („Honour the Cavalry”) egyik dala. Az anyag nem kapott nagy figyelmet, de mi elégedettek vagyunk vele. Újra is gondoltuk ezt a számot, mert nem akartuk, hogy elsikkadjon. Az eredeti verzióhoz képest két plusz sor került még bele a második versszakban. A régi „We The Scum of the Earth” nótánk gondolatiságának folytatása a világról éles kritikát megfogalmazó, egészséges underground mentalitásról.
WRONGFUL NARRATIVE
Szintén Szabolcs ötlete. Úgy döntöttünk, inkább ennek az atmoszférikus vonalnak engedünk teret a huszonhét év alatt megszokottá vált témák helyett. Meg is van a létjogosultsága a lemez többi dala között elhelyezve, illetve az anyagot egyben hallgatva. Ezzel egyben azt is szerettük volna hangsúlyozni, menyire fontos Szabolcs a Nadir számára. A szöveget a Dominion (Uralom) c. film elején kifejtett gondolat ihlette. Az állatvilág emberi fogyasztását szolgáló leigázása gondolatának elutasításáról szól.
THE FINAL REQUIEM
A zárótétel kapcsán mondanánk el, mennyire csodálatos érzés volt újra átélni egy lemez elkészítését. Mindenfajta probléma nélkül, az egymás iránti feltétlen bizalommal. Mivel Szabolcs külföldön él, vele rendszeresen már nem tudtunk koncertezni. Kipróbáltunk más dobosokat, de az utóbbi anyagainkat már nem sikerült élőben megtámogatni. Ezzel együtt a „The Final Requiem for a Helpless World” album méltó ahhoz, amit az elmúlt években letettünk az asztalra. Az albumaink lezárásának mindig valami extrában gondolkodtunk. Ez a szám is valami más: rideg, kietlen, akárcsak az emberiség jövője. Mégis lehet hozzá pozitív gondolatokat társítani: magának a zenekarnak a huszonhét évnyi létezése, a belső harmónia, a minőségi anyagok… Ha már „The Final Requiem for a Helpless World” a lemez címe, ez pedig a záródal, itt a bemutatkozó demónk „Writing the Requiem…” nótája adta a szöveg alapját. A teljes pusztulás gondolata jelenik meg benne, mintegy keretbe foglalva az albumot, és a zenekar pályájának egészét is.
Itt a lemez egyben is:
