Hirdetés
Hirdetés

Az idő lehetett volna jobb, de a buli nem nagyon – Idén is megnéztük a Fishing on Orfűt

Rányomta a bélyegét az időjárás az idei Fishing on Orfű fesztiválra, az eső is esett, és hideg is volt a hétvégén a Panoráma kempingben. Három réteg ruha és egy esőkabát alatt, a sárban dagonyázva egy kicsit kevésbé érzi magát felszabadultnak az ember, mint ahogy az ország egyik legjobb helyén ezt megszokhatta, de ez persze a legkevésbé sem a fesztivál hibája, és igazából még így is nagyon jó volt a buli. Fesztiválbeszámoló.

Kúszik fel egy zöld folt Magyarország délnyugati csücske felé a telefonom képernyőjén. A radarkép van megnyitva, természetesen, aznap már vagy tizedszer, és sajnos még mindig azt mutatja, hogy jön az eső. Pont oda, ahol mi is vagyunk, Orfűre. Már megint. Egy másik térkép pedig azt mutatja, hogy az egész országban éppen itt van a leghidegebb – van, ahol 23 fok is van, itt meg 15. Ami persze a hegyoldalban, az erdőben, ahol a fesztivált rendezik, még kevesebb. Még bőven délután van, éjjelre lesz ez 10 alatt is.

A fent vázolt pillanatkép szombaton készült, az idei Fishing On Orfű utolsó napján. Az időjárás-előrejelzésnek végül szerencsére nem lett teljesen igaza. Bár a szervezők is úgy készültek, hogy este tizenegyig esni fog, hét óra tájban elállt az eső, a koncertek alatt már nem kellett az esőkabát. Igazán fontos időpontban pedig csak csütörtök este volt zuhé, a többi napon sikerült pont akkor esnie, amikor nem zavart annyira.

Ez alapján mondhatnánk akár azt is, hogy szerencséjük volt a fesztiválozóknak, de ha valamilyennek, akkor szerencsésnek egyáltalán nem lehetett nevezni az időjárást a Fishing alatt. A napközben még viszonylag jó szerda és csütörtök után a nyár talán leghidegebb hétvégéjét sikerült kifogni a koronavírus-járvány miatt kiválasztott biztonsági időpontban, a fesztivál egyik legnagyobb vonzereje, a helyszín pedig ilyen körülmények között inkább hátránnyá változott. Az erdőben még jobban lehűlt a levegő, a domboldalon pedig még nehezebb volt a sárban közlekedni, mint egy kevésbé vadregényes helyen.

Esőkabátos fesztiválozók

Sajnos azért kell erről ennyit beszélni, mert bár esőt sok fesztiválozó átélt már eddigi pályafutása során, ez a hideggel kombinálva viszonylag új élmény volt, és beleférkőzött az orfűi mindennapokba. Onnan, hogy az ember akár több réteg ruha alatt is vacoghatott éjjel a hálózsákjában, odáig, hogy az alapvető fesztiválos ügyek (melyik színpadhoz menjünk, mit igyunk, mit együnk) mellett kirobbanthatatlan helyet kapott a beszélgetésekben az is, hogy mit vegyünk még fel, és mikor jön az eső. Ezen persze sokan felül tudtak emelkedni, a személyiségükből vagy az elfogyasztott alkoholmennyiségből fakadóan, de aki nem, annak az idei Fishing egy kicsit kevésbé volt meghitt és szerethető, mint ahogy az lenni szokott. A szokásosnál jóval többen haza is mentek idő előtt a sátrazók közül, pénteken és szombaton már bőven lehetett üres parcellákat találni a csütörtökön még fullon lévő kempingben.

Pedig igazából a Fishing on Orfű idén is az a csodálatos fesztivál volt, mint ami lenni szokott – egyszerűen annyi történt, hogy az esőkabát alól ez egy kicsit kevésbé látszott. És elsősorban persze a koncertek miatt volt csodálatos. Ez még mindig a zenekarok egyik kedvenc rendezvénye, ami meg is látszik a fellépéseken, olyan sokan csináltak nagyon jó bulit, hogy azt nehéz lenne felsorolni.

A szerdai 30Y-ról minden ismerősöm áradozott, aki ott volt. Csütörtökön az Elefánt annyira jó koncertet csinált és olyan sok ember előtt, hogy talán ki lehet jelenteni, hogy az együttes most már tényleg megérkezett a szűk elitbe. Pénteken a Vad Fruttik mutatta meg, hogy jelenleg ők az egyik legnépszerűbb zenekar Magyarországon. Szombaton a Ricsárdgír csinált akkora bulit, hogy még a feketeöves gíres ismerősöm is csak annyit tudott mondani a végén, éjjel fél háromkor, hogy ez kemény volt. De ezek tényleg csak kiragadott példák, sorra jöttek egymás után a jó koncertek, és hát mi más is lenne egy fesztivál lényege, mint éppen ez.

Tömeg a Bohemian Betyars koncertjén

Ott van aztán még az is, hogy a Fishing igazából ma már egyáltalán nem csak a magyar alternek hívott zenei stílus fesztiválja. A telekocsiban egy hiphopból jövő és egy főleg elektronikus zenét hallgató sráccal mentem le Pécsre, ők mindketten azt mondták, hogy nagyon szeretnek ide járni, mert jó a hangulat, jófejek az emberek, mindenki jól érzi magát. A szervezők pedig bőven csináltak programokat azoknak is, akik nem a Kispálon nevelkedtek.

Az Amondó (belsősöknek inkább segglyuk) színpadon csütörtökön gyakorlatilag csak hiphop előadók léptek fel, pénteken pedig a keményebb gitárzenéké volt a terep. Szombaton olyan klasszikus punkzenekarokra lehetett bulizni, mint a Supernem, a Prosectura, a Hétköznapi Csalódások vagy a Junkies. Ami az elektrót illeti, az Analog Balatonra teljesen megtelt a Tűzhöz Közel színpad környéke, és a tényleg az erdő közepén lévő helyszínen nagyon jól működött a páros zenéje.

Ebből a zenekínálatból is látszik, hogy a Fishing már egy ideje nem egy sima kisfesztivál (a júniusban tartott MiniFishing az volt, és azt is nagyon lehetett szeretni), nyolc színpadon mentek a koncertek, és sokszor fordult elő az, hogy legszívesebben egyszerre több helyen is lett volna az ember. Az ételválaszték lenyűgöző volt: harminc különböző büféből lehetett válogatni, a laktózérzékenyeknek, gluténérzékenyeknek, vegáknak és vegánoknak pedig már a térkép is jelezte, hogy hova érdemes menniük.

A Prosectura fellépése

A sztenderd hamburgereken, pizzaszeleteken túl a mexikóitól az indiain át a magyaros kajákig tényleg minden volt, és még a világ pénzét sem feltétlenül kellett ott hagyni, az ezerforintos sajtos-tejfölös lángos például sok balatoni strand árszínvonala alatt van. A borválasztékot szintén ki kell emelni, 18 helyi pincészet állított bódét a villányi Vylyantól a pécsi egyetem szőlészeti kutatóintézetéig. A hatalmas választék miatt nem is voltak igazán nagy sorok a pultok előtt, legfeljebb néhány esetben, pedig nagyjából kilencezren lehetettek naponta a fesztiválon, ami mondjuk a mosdókapacitásokat már eléggé próbára tette.

A végén pedig még beszélni kell néhány olyan koncertről, ami tényleg egyedivé tette a Fishinget. Az Óriást, ha nem tévedek, nagyjából egy év után lehetett újra színpadon látni, és milyen jó, hogy lehetett. A 2015-ben feloszlott Heaven Street Seven két fellépésre összeállt idén, és ahogy július közepén a Parkban, úgy csütörtökön Orfűn is gyakorlatilag tökéletes koncertet adott a zenekar, rozsda nélkül, az összes nagy slágerükkel, sok közös énekléssel, igazi nosztalgiázós, közösségi élménnyel. A nagyszínpad zárókoncertjét adó Kistehénnek pedig ez volt az utolsó fesztiválfellépése. Kollár-Klemencz Lászlóék legalább negyed órát ráhúztak a rendelkezésükre álló időre, óriási lendülettel játszottak, jobbnál jobb számokat. Jó nagy lyukat fognak maguk után hagyni, az biztos, de aki ezen a koncerten ott volt, az még sokáig foltozgathatja majd az emlékeiből azt a lyukat.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,928KedvelőTetszik
3,059KövetőKövetés
3,460FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók