Július harmadik péntekén immár 33. alkalommal veszi kezdetét a Művészetek Völgye. A most következő összeállításban olyan zenészeket kérdeztünk a fesztiválról, akik évek óta visszatérő fellépői a rendezvénynek, akár több formációval is színpadra lépnek a 10 nap során, vagy adott esetben akár látogatóként is ott maradnak pár napig Kapolcson, Vigántpetenden és Taliándörögdön.
Cseke Dániel, aurevoir.
A közösségi oldalatokon is úgy hivatkoztok a Művészetek Völgyére, hogy az egyik legjobban várt koncertetek minden évben. Miért?
Egyrészt a zenekar szerintem az alakulása óta majdnem minden évben fellépett a fesztiválon, a kisebb színpadoktól elindulva évről évre egyre nagyobb közönség előtt, egyre jobb idősávban, egyre jobb helyeken tudtunk fellépni, másrészt a zenekarból majdnem mindenkinek egy nagyon nagyon kedves rendezvény, ahol több napot is eltöltünk családdal, barátokkal.
Van olyan stabil helyszín, vagy udvar, ahová visszajártok?
Személyesen nekem nincs olyan fix pont, amit minden évben megnézek, bár nyilván van sok olyan udvar és program, ami közel áll hozzám, nagyon szeretem a Harcsa Veronika Udvart, sokat jártam oda, voltam ott más zenekarral fellépőként is, de pont azért nem is tudok egy pontot kijelölni, mert minden évben annyira sok és annyira más program van, pont ebben van a szépsége. Itt csak sodródni kell udvarról udvarra, mindig is ezt szerettem benne, csak így sétálni, menni, megtalálni. Mindig rá lehet találni valamire.
A saját koncertjeitekkel kapcsolatban van-e olyan élmény, ami máig különösen jó emlékként él bennetek?
Talán amikor feljutottunk a Panoráma Színpadra két éve. A Fonó zenekarral volt közös koncertünk, és emlékszem, csúsztatni kellett a kezdésen, mert olyan sok ember jöttek fel, hogy a szervezőknek át kellett rendeznie a kordonokat, hogy még többen férjenek el, és azért a 11 órás műsorsávban 6-6500 embernek játszani elég maradandó élmény volt.
Az idei koncertre mivel készültök?
Sokfelé játszunk nyáron, a Művészetek Völgye és augusztus 15-én a Budapest Park a szezon két kiemelt koncertje, itt több vendéggel is kiegészülünk majd, ott lesz velünk mindkét alkalommal a ProVocal énekegyüttes, csatlakozik majd hozzánk több népzenész barátunk egy közös muzsikálásra, és készülünk pár extra meglepetéssel is.
Kapcsolódó koncert: Panoráma Színpad, július 20, 23:00
Bérczesi Róbert, HIPERKARMA
Mi az, ami elsőként eszedbe jut a Művészetek Völgyéről, és miért?
Nagyon régóta rendszeres fellépő vagyok a Művészetek Völgyén, mind a HIPERKARMA zenekar tagjaként, mind egy szál gitárral, és az összes koncert, amit az évek során itt adtam, örök szép emlékként él bennem. Elképesztően lelkes, barátságos és intelligens közönség, csodálatos, vadregényes helyszínek; szerintem ennél több nem is kell egy tuti fesztiválhoz, és a Művészetek völgye pontosan ilyen fesztivál.
A zenekari és szólókoncerted közti időben van-e esetleg olyan stabil, vagy épp akkor aktuális program, amit szívesen megnézel?
A menetrend az szokott lenni, hogy a HIPERKARMA koncert után megyünk egy kört a faluban, benézünk a helyszínekre, eszünk-iszunk, beszélgetünk, aki kéri, azzal fotózkodunk, aztán alvás egy helyi szálláson, másnap ebéd, délutáni séta, este akusztikus koncert, még egy kis lazulás, koncertnézés, aztán éjszaka haza, de idén egy kicsit más lesz a program: 24-én játszunk a zenekarral, 26-án délután lesz egy dalszövegelemző beszélgetés, majd este a szólókoncert, aztán 28-án még egyszer visszatérek a Völgybe egy mókás délutáni Zenélő Buszos koncert erejéig.
Mivel készültök az idei fellépésre, illetve mennyiben befolyásolja az aktuális programot, hogy néhány héten belül 24. születésnapi bulitok is lesz a Kobuciban?
Idén a Kobuciban és a Művészetek Völgyén is hasonló programot játszunk, egy afféle slágerparádét, amelyben nem lesznek kevéssé ismert, vagy ritkán játszott számok, csak a jól ismert dalok fognak majd felcsendülni a HIPERKARMA zenekar eddigi 24 éves daltermésének minden korszakából válogatva.
Kapcsolódó koncert: Panoráma Színpad, július 24, szerda, 20:30
Lázár Domokos, Esti Kornél
Mitől különleges számotokra Művészetek Völgye, akár fellépőként, akár látogatókként?
A Völgyet azért szereti mindenki a zenekarból, meg azért maradunk ott fesztiválozóként akár több napot is, mert elég kevés olyan fesztivál maradt Magyarországon, aminek van valamiféle missziója vagy karaktere, ami túlmutat a tömegek szórakoztatásán. A Művészetek Völgyénél meg nagyon jól megfogható, hogy értéket szeretne közvetíteni. Ez tűnhetne akár általános, megúszós válasznak is, de úgy három-négy olyan nagy nyári rendezvényt tudnék mondani hirtelen, ahol érezhető, hogy van egy határozott karaktere, az ilyen pláza jellegű szórakoztatáson túl.
A koncertjeink fogadtatása is mindig iszonyatosan jó, hiszen közönség az előbb említett szellemiségnek megfelelően itt az átlagnál fogékonyabb a minőségi zenére, a kultúrára. Értik, és vágynak arra a fajta élményre, amit egy jó koncert nyújthat. Az Esti Kornél koncertjein mindig jó a buli, a Panoráma Színpad kitűnő helyszín, van egy nagyon jó, családias hangulata egy klasszik fesztiválos nagyszínpadhoz képest. Ráadásul fellép egy csomó zenekar, akiket mi is szeretünk, meg akikkel jóban is vagyunk, de nem feltétlenül tudjuk őket megnézni máskor. Szóval ezek a tényezők mind-mind szerepet játszanak abban, hogy szívesen járunk vissza. Jó találkozások, jó szórakozóhelyek, ahol lehet bulizni éjszaka, a koncert után.
Van-e valami különösen emlékezetes élményetek az elmúlt évekből?
Nagyon nagy rock’n roll sztorikat nem tudok feleleveníteni a Völgyből, valahogy ott mindig nagyon kulturáltan viselkedett mindenki, de nagyon megmaradt bennünk az első nagyszínpados koncert. Kezdetben inkább akusztikus műsorral, jellemzően délutáni időpontokban, kisebb színpadokon léptünk fel, és az első Panoráma Színpadon adott koncertünknél – talán öt-hat éve is megvan már annak – azért éreztük, hogy más a lépték. Amikor a fénytechnikusunk a végén megvilágította a közönséget, ott azért volt legalább 3-4000 ember, ami kicsit megütött minket, hogy ez egy olyan hely, ami a mi közönségünknek szól.
A másik, hogy sokrétű a rendezvény. Ha arra vágyom, hogy nagyon kevés ember társaságában ücsörögjek valami árnyékos helyen, miközben jó zene szól, arra is van mód. Átmegy az ember Taliándörögdre, és bármikor talál olyan udvarokat, ahol egész nap ilyen zen állapotban lehet, és kikapcsolhatja az agyát. Szóval nem az van, hogy mondjuk nyolc színpadról érkező zene kereszttüzében kell ácsorogni egész nap, mert abban azért elég könnyen el lehet fáradni. Itt meg van lehetőség arra, hogy töltődjünk is.
Az idei koncerten tőletek mire számíthatnak a látogatók?
Van pár új dalunk a tavaly óta, amit a Völgy közönsége talán még nem hallott, meg van egy mondhatni új fesztiválprogramunk, ami egyfajta „best of” az eddig tizenhét évünk terméséből. Mostanra már jó pár helyen kipróbáltunk, és eddig úgy néz ki, jól is működik. Nem szoktunk ilyen hatalmas dolgokat beígérni, hogy soha nem látott lézershow, meg hasonlók, viszont egy jó kis zúzós Esti Kornél-koncertre készülünk, szóval ha valakiben van bármilyen feszültség, az jöjjön majd a Panoráma Színpadhoz a fesztivál második szombat estéjén, és kiabálja ki magából velünk!
Kapcsolódó koncert: Panoráma Színpad, július 27, szombat, 20:30
Kovács Zoltán, Elefánt
Mi az, ami számotokra különleges a Művészetek Völgyében?
Azért szeretjük, mert ez egy családbarát fesztivál, el tudjuk hozni magunkkal a gyerekeket is, most már második éve. Sátorozunk, ami nagy élmény nekik, és nagyon klassz, hogy közel van a természet, meg rengeteg az olyan program, amit a gyerekek is élveznek. Nagyon szeretem a családot elvinni fesztiválra, mivel viszonylag kevés az olyan rendezvény, ahol mind jól tudjuk érezni magunkat, akár a saját koncertünk után is, és Kapolcs pont az egyik olyan, ahol ez megvan.
Vannak esetleg fix pontok, programhelyszínek, amiket rendszeresen felkerestek?
Általában a Nagyszínpad mellett sátorozunk, bejárjuk a falut, jövünk-megyünk. Készülni nem igazán szoktunk, nagyon szeretjük a Folk Udvar programjait, oda idén is biztosan el fogunk látogatni.
A saját koncertetekkel kapcsolatban mire számíthat a közönség?
A lemezbemutató koncertünk a Budapest Parkban volt, ugyan maga a lemezbemutató turné ősszel kezdődik, de a Művészetek Völgyében jó pár új dal előkerül majd róla, szóval lesz újdonság mindenképpen, természetesen eljátsszuk azokat a régi számokat is, amiket mindenki szeret és ismer.
Kapcsolódó koncert: Panoráma Színpad, július 27, szombat, 23:00
Kollár-Klemencz László
Te vagy az egyik olyan fellépő, aki több formációval is játszik a Művészetek Völgyében, idén négyszer is színpadra lépsz különböző formációkkal. Honnan indult ez az erős kapcsolat a rendezvénnyel?
Ez már azért egy húszéves történet számomra. Annak idején Márta István gondviselése alatt indult a történet, még a Kistehén zenekarral, és megéltük mi is sok-sok korszakát Kapolcsnak – én már csak így hívom. Voltak nehezebb időszakok, és akkor is mentünk, amikor tulajdonképpen támogatásként léptünk fel, hogy megmaradhasson a fesztivál, és ott voltunk a legelején is, amikor még Szőke András és az egész társaság is nyitott udvarokat. Nagyon jó szellemiséggel indult a fesztivál, amihez hasonló akkoriban talán nem is nagyon volt Magyarországon. Végigkísért minket is ez az egész ilyen-olyan formációkban, zene és más vonatkozásokban, és hála Istennek ez a mai napig is így van.
A fesztivál nyilván sok tekintetben változott a kezdetektől, és ezt leginkább azok látják, akik adott esetben évtizedek óta visszajárnak fellépőként vagy látogatóként. Mit gondolsz, mennyire maradt meg a rendezvény eredeti koncepciója?
Kicsit ambivalens az egész, mert egyrészt az gondolom, hogy ami most van, az tök jó. Ügyesen egyensúlyoz a fesztivál abban a tekintetben, hogy tömegeknek is tudjon szólni, de közben tartson egy művészi színvonalat is. Ez nem egyszerű pálya, tudom magamról is, hiszen ha egy zenész fenn akar tartani egy formációt, ahhoz közönség kell. Csak rétegközönségre alapozva nagyon nehéz működtetni egy fesztivált, ezért muszáj gesztusokat tenni a populárisabb dolgok felé, amikre bejönnek az emberek, hogy életben tudjon maradni egy rendezvény. Ugyanígy kellenek egy zenekarnak slágerek – nálunk mondjuk az Iszom a bort, vagy az Ég az erdő – amik bevonzzák a hallgatókat, hogy utána meg tudjunk mutatni nekik sok minden mást is, hogy milyen színes a világ. Ez működik, és valami ilyesmit csinál a Művészetek Völgye. Értéket kapnak az emberek, miközben nagy tömegekhez is eljut mindez.
Ma Magyarországon nincs a kultúra olyan szinten finanszírozva, hogy bárki megengedhesse magának, hogy valóban csak a legmagasabb művészeteket szolgálja. Ennek az oka szerintem az, hogy a kultúrpolitika nem érti meg, hogy vannak dolgok, amik szinte laborként kell, hogy működjenek. Hogy alkotók korábban még nem létező, nagyon magas szintű dolgokat hozzanak létre, amelyek majd inspirálnak másokat. Ez egy rendszer, de itthon még nem tartunk itt. Ezért azok a fesztiválok, akik nem tesznek gesztusokat a tömegek felé, kínlódnak is, mert közben támogatást meg nem, vagy minimális mértékben kapnak, hiába nagyon magas a színvonal. Piaci alapon értéket közvetíteni marha nehéz, majdhogynem lehetetlen, a Művészetek Völgyének pedig ez nagyjából sikerül, ami nagyon becsülendő.
Van-e esetleg olyan sikerélmény, amit fel tudsz idézni az elmúlt évekből, és esetleg példa lehet a most elmondottakra, tehát hogy mondjuk egy kevésbé populáris formációdra, előadásodra voltak kíváncsiak meglepően sokan?
A siker egy különálló bolygó szerintem, az érték teljesen máshol van jelen, ennek ellenére találkozhat is a kettő, vannak erre példák. Egyetlenegy dolog miatt fontos a siker, hogy amit az ember csinál, azt fenn tudja tartani, és tudja csinálni jövőre is, meg azután. Az összes többi részével nem is foglalkozom. De pont tavaly volt olyan, hogy a Poket zsebkönyvek udvarában adott zenés irodalmi estemre nem fért be a közönség, így a körülötte lévő parkolóban, a fák közül is nézték-hallgatták sokan az előadást. Az ilyesmi azért birizgálja az embert, hiszen az ember gyarló, hiú, és szereti, ha szeretik. Ez például nagyon jó élmény volt, de biztos, hogy volt sok más ilyen.
Hozzáteszem, ha egyetlen ember van, akit látok a közönségben, hogy figyel, és valóban jelen van, mint közönség, az már fel tudja dobni az előadót. Meg tudja határozni egész előadást, ha látsz egyetlen arcot, akiről visszatükröződik mindaz, ami számodra fontos, amiért az adott dolgot megcsináltad. Akkor már boldogan mész haza. Az összes többi, hogy hányan voltak, meg hasonlók, részletkérdés. Ráadásul veszélyes is, mert egy néző még nem fog rossz útra terelni, de a nagy tömeg már elcsavarhatja a fejedet, el tudja homályosítani a gondolataidat.
Az idei fellépéseitekről mi az, amit el lehet mondani elöljáróban?
Ami érdekes lesz, hogy az októberi Margó Fesztiválra megjelenik egy új regényem, Anyám tenyere címmel. Ezen dolgozom három éve, és a Vad című irodalmi est a fesztivál első vasárnapján kicsit ennek a megszellőztetése is lesz, amire nem feltétlenül volt sok példa eddig, még nagyon kevés helyen olvastam fel az anyagot, vagy mutattam be belőle részleteket. Rákövetkező szerdán lesz egy irodalmi beszélgetésünk a Petőfi Színpadon Juhász Annával és Háy Jánossal, július 26-án, pénteken pedig a Zabolátlan lovaim estet játsszuk a Harcsa Veronika Udvarban Farkas Robival és Dargay Marcellel. És ami szintén izgalmas, hogy a Kollár-Klemencz Kamarazenekar az utóbbi években nem nagyon volt jelen Kapolcson, de most ismét kaptunk meghívást. Ennek azért is nagyon örülök, mert a hasonló jellegű fesztiválokon nagy érdeklődés mellett zajlanak a zenekar koncertjei, és látszik, hogy annak a zenehallgatói rétegnek, amelyik ilyen típusú rendezvényekre jár, fontosak vagyunk. Mindig kaptunk visszajelzést, hogy leszünk-e, ha nem, miért nem, most pedig leszünk, és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen lesz a találkozás a közönséggel a Művészetek Völgyében.
Kapcsolódó koncertek:
Kollár-Klemencz László: Vad | önálló est – Poket zsebkönyvek udvara, július 21, vasárnap, 20:00
ZENE+SZÓ | Háy János, Juhász Anna és zenész vendégek – Petőfi Udvar, július 24, szerda, 18:00
Kollár-Klemencz Kamara4 – Petőfi Udvar, július 28. vasárnap, 21:45
További információk a Művészetek Völgye weboldalán és közösségi felületein! Korábbi programajánlónkat itt olvashatod.
Fotók: Dohi Gabriella (borítókép), Bende Csaba (HIPERKARMA), sinco (Elefánt), MűvészetekVölgye.hu
