Az első okostelefonom egy iPhone 3GS volt, azzal ismerkedtem meg az applikációk, a telefonos internetezés és igazából az értékelhető telefonos fotók világával is. Aztán jött egy iPhone 4S, majd az Iphone 6 készülékem, majd csak androidos telefonjaim lettek. Most azonban tesztre kaptuk a Telenortól az iPhone 13 Pro Max, és az iPhone 13 készüléket, így két hétig újra iPhone-os lettem. Rögtön az elején elmondanám, hogy a Pro Max az tényleg nagyon nagy, csak azoknak ajánlott, akiknek eszébe sem jut, hogy a készüléküket a zsebükbe tegyék. De nézzük a többit.
Manapság sok téma mentén lehet kettéosztani egy társadalmat, az iOS-Android harc pedig már hosszú évekre nyúlik vissza. Próbált ebbe beszállni a Windows is, nem túl nagy sikerrel, most pedig a Huawei a saját, igaz androidos alapokon nyugvó operációs rendszerével. A három között, ha nem ásunk a dolgok mélyére, és nem is szeretnénk belemenni a technológia részletekbe, akkor első ránézésre olyan túl nagy különbségek nincsenek, van főképernyő, lehet letölteni alkalmazásokat, vannak szép ikonok, és widgetek.
De azért annyi különbség van hogy mégis az őrületbe tud kergetni embereket az, ha egyik rendszerből hirtelen a másikban találják magukat.
Számomra egyébként ez volt a legzökkenőmentesebb rész, a visszaszokás nagyjából egy nap alatt működik, úgyhogy, ha valaki hasonló cipőben van, felesleges az aggodalma, visszajön gyorsan az egész logikája. Akinek viszont eddig nem volt iPhone-ja, az készüljön fel, hogy idő lesz, amíg hozzászokik, hogy máshogy éri el a beállításokat a főképernyőről, vagy amíg kiigazodik a menürendszerben.
Ennyi pénzért, ez a legkevesebb
Az Android-pártiak egyik legfőbb érve az Android mellett és az iPhone ellen, hogy ezek a telefonok túlárazottak, miközben évek óta képtelenek bármi igazi innovációt bemutatni, és csak kullognak a flagship androidos telefonok után. Az árkérdés az persze mindenkinél egyénfüggő, de tény, hogy a csúcskategóriás androidos telefonok esetén is már rég elmúltak azok az idők, hogy azzal lehessen érvelni mellettük, hogy olcsók. Sőt, vannak olyan eszközök, amelyen drágábbak mint az Iphone, igaz azoknál már a kijelző is hajlik. Az innováció hiányában azonban van igazság, az utóbbi években tényleg nem volt olyan technológiai újítás, amire az egész világ felkapta volna a fejét, vagy ami miatt egy kicsit is sajnáltam volna, hogy áttértem Androidra.
De a márkahű Apple-használók többsége nem is ezt keresi, ugyanakkor tény hogy összességében az a közkeletű ellenérv sem állja meg a helyét, hogy az Apple alapdarabja tulajdonképpen egy szép középkategóriás telefon, drágán. Az alap darab, a Pro kistestvére annak ellenére is jó választás lehet, hogy kevesebbet tud. Azt azért érdemes látni, hogy ha valaki egy friss androidos csúcskészülékről váltana erre, akkor hiányérzete lesz. Ez persze nem meglepő, egy csúcskészülékről alacsonyabb kategóriába visszalépni mindig lemondásokkal és csalódásokkal jár, vagy legalábbis hiába vesz az ember egy újabb telefont, mégis úgy érzi majd, hogy kevesebbet, vagy pont ugyanannyit tud az új készüléke, mint az előző. Itt kicsit más a helyzet, ha valaki 2-3 éves androidos csúcstelefonról vált iPhone 13-ra, akkor már csak az operációs rendszer miatt is újdonságérzete lesz, de egy tavalyi csúcsról az alapkészülékre váltani teljesen felesleges, sőt még a Pro sem jelent majd olyan túl nagy előrelépést. Viszont a legtöbb felhasználó számára az alapkészülék tökéletes választás lehet. Ha viszont a munkájához sokszor jó minőségű videókat kell készítenie, vagy fotóznia kell, vagy egyszerűen csak úgy érzi, hogy az iPhone Proval még mindig lehet menőzni szeretne, akkor a Pro verzióra érdemes hajtani.
Mit tudnak ezek a telefonok, amit más nem?
Az Apple telefonjainak sokáig az volt a legerősebb ütőkártyája, hogy a szoftver és a hardver tökéletesen passzol egymáshoz. Bár az Androiddal futó készülékek gyártói is igyekeznek a lehető legjobban optimalizálni a saját kezelőfelületükkel a készülékeket, és ebben már évek óta ügyesek a legépszerűbb gyártók, az Apple és az iOS szimbiózisát olyan apróságokban lehet észrevenni, mint például az akkumulátoridő. Hiába, hogy nem nagy az akkumulátor, mégis sokáig bírja. Vagy hogy hiába nem mentek bele a megapixel háborúba, mégis éles és jó képeket készít a telefon, és ott a saját chip, ami pedig azt garantálja, hogy a telefon tényleg nagyon gyors.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy szép fotókra, gyorsaságra vagy hosszú akkumulátoridőre ne lenne képes egy androidos csúcstelefon is.
Az igazság az, hogy elég sok telefon, csúcskészülékek, középkategóriás vagy belépő szintű telefonok fordultak már meg a kezemben a közelmúltban is. Ha megnézzük a legnépszerűbb, valóban a piacon lévő többi szereplőhöz képest is csúcstelefonokat bemutató gyártókat, akkor egy átlagos felhasználó számára a különbség minimális. Nem lehet azt mondani, hogy bármelyik érezhetően gyorsabb. Hogy valamelyik sokkal tovább bírná, igaz itt pont azt vettem észre, hogy a gyorstöltés néha tényleg kifejezetten hiányzott. Még csak azt sem lehet mondani, hogy jobb képeket csinálna, inkább azt hogy másmilyeneket, ahol a szoftveres rásegítésnek köszönhetően jobban sikerül például a háttér elhomályosítása. Azt is elhiszem, hogy a profiknak könnyebb lehet vele dolgozni ha Macbookkal szerkesztik a felvételeket, de például a makró kifejezetten nehézkesen fókuszált. Bár én voltam az, aki annak idején hülyeségnek tartotta a telefonos fotózáshoz a zoom funkciót, azóta viszont rendszeresen használom távcsőnek a telefonomat, legyen szó olyan cetliről, amit szabad szemmel nem látok, vagy nyaralás alatt arról, hogy megnézzem, kik vannak az éppen kikötni készülő jachton, és hiába a hatszoros optikai zoom, azért néhol hiányzott ennél egy picivel több. De olyan őrületes különbségek androidos és Apple csúcskészülékek között nincsenek.
Az ördög a részletekben rejlik
Most, hogy ennyi szünet után tértem vissza az iOS-hez, azt hiszem megértettem mindkét oldalt. Az Apple-használók körében a legtöbbet ismételgetett érv az Android ellen, hogy az logikátlan, illetve hogy az iPhone az évek múlva is jó telefon lesz. Utóbbival egyébként nem tudok vitatkozni, a 6-os még mindig működik, nem feltétlenül indulnék el vele sehova, de működik, pedig 2014-es.
Az androidos telefonok viszont a népszerű kritika ellenére nem logikátlanok, hanem az iOS telefonoknál sokkal jobban odafigyelnek az apró részletekre.
A teszt alatt egy csomó olyan apróságot vettem észre, aminél az volt az első gondolatom, hogy na, ez megvan az androidos telefonomon is, csak itt pont egy picivel gondolták tovább, amitől az egész felhasználóbarátabb lett. És ezek pont olyan apróságok, amiknek akkor nagyon örültem, mostanra viszont fogalmam sincs, hogy mik voltak. Vagyis nem szembetűnőek, nem mondom az, hogy lehetetlen nélkülük létezni, de azt sem, hogy mindenképpen szükségesek. Viszont ahhoz pont elegek, hogy az legyen a benyomásom, hogy a telefon egy kicsit elkezdett gondolkozni helyettem és megkönnyítette a dolgom.
Az vitathatatlan, hogy az iOS egy nagyon jól kitalált operációs rendszer, ami leginkább azt szeretné megerősíteni, hogy apple-ösnek lenni az valamiféle menő életérzés. Erre jó a FaceTime és az összes közösségi funkciója, a Messenger helyett. Ez pont arra elég, hogy egyértelmű legyen, hogy van itt egy olyan típusú buli, amit csak az iOS telefonnal rendelkezők érthetnek, míg a Messengert bárki letöltheti. Az Üzenet menü is sokkal élhetőbb, az olyan megoldásokról nem is beszélve, mint mikor a kamerát mondjuk egy névjegykártyára, vagy egy felíratva irányítva rájön, hogy egy telefonszámot lát, és felajánlja azonnal a hívását. Sokkal egyszerűbb az egész telefon beüzemelése, mikor csak az Apple-azonosítót kell beírni, és kérdés nélkül tudja a wifi-jelszavakat is.
A Wallet az, ami miatt a leginkább irigylem az Apple-tulajdonosokat. Az, hogy egy beszállókártya, egy oltási igazolvány, bankkártyák, sőt most már szállodai szobakulcsok is gyakorlatilag automatikusan oda kerülnek, az baromi nagy kényelem, és ha valami igazán hiányzik az androidos káoszomból, akkor ez az.
Vannak persze olyan dolgok is, amikben más gyártók átgondoltabbak, és bár jó a Fókusz mód az új iOS-en, de én továbbra is a Bixby Routines nagy híve vagyok, azaz imádom, hogy helyre, napszakra, vagy wifi hálózatra is be lehet állítani, hogy csörögjön-e a telefon, jöjjenek-e értesítések vagy szóljon a zene. Sőt még azt is be tudom programozni ha szeretném, hogy ha hétvégén későn érek haza, amint rákapcsolódik az otthoni wifimre, bekapcsoljon az elemlámpa, hogy könnyebben kiszedhessem a táskámból a kulcsot, és a zárba is egyszerűbben betaláljak vele. Engem az alsó sávba tett böngésző címsor sem győzött meg, az pedig, hogy a Memojihoz érkeztek színes fejfedők is, tényleg nagy újítás, de nem gondolom, hogy vissza kellene váltanom iOS-re.
A választás inkább ökoszisztéma kérdése
A részletek feletti nagyobb hangsúly mellett a másik nagy előny, az ökoszisztéma. Ezt pedig igyekeznek ugyan kiépíteni az androidos gyártók is, de az egész berendezkedésük teljesen más, ami megnehezíti a dolgot. A klasszikus Apple ökoszisztéma, az áll a telefonból, órából, fülhallgatóból, Macbookból és esetleg még egy tabletből is. A többi gyártó a legjobb esetben a telefon-óra-fülhallgató háromságig jut el, de már ez is képlékeny. Szóba jöhet még a tablet is, viszont az ritka eset, hogy a notebook vagy az asztali gép is ugyanattól a gyártótól jöjjön, így viszont nehéz felvenni a versenyt az Apple hosszú évek óta jól működő ökoszisztémájával. Így a legtöbb esetben nem is kérdés, hogy aki Macbookon dolgozik, az Apple telefont vesz magának, ahhoz meg Apple órát. A Huawei hasonló ökoszisztémát épít, és elég jól haladnak vele, és a Samsung Dex is jó úton jár, de ezek vagy a a Windows és androidos készülék összekapcsolása is elmarad még attól a felhasználói élménytől, amit az Apple ökoszisztéma tud biztosítani.
Na de most akkor jó telefon az új iPhone?
Ha erre röviden szeretnék válaszolni, akkor a válasz az, hogy igen. Nagyon jó képeket és videókat csinál, gyors, könnyű kezelni, egy rakás kényelmi funkciója van, és sokáig bírja. De ugyanezeket el tudom mondani a legnagyobb konkurensük S21 Ultra készülékéről is. Az Apple 3GS készülékemnél persze hogy minden új volt, de mikor 4s-ről 6-ra váltottam, akkor is pontosan emlékszem, mennyi minden újdonság lenyűgözött. Most a 6-hoz képest nyilvánvalóan voltak benne nagyon klassz új dolgok, viszont egy másfél évvel ezelőtti csúcstelefonhoz képest, már nem nagyon nyűgözött le. Ha valaki 2-3 évvel ezelőtti iPhone-ról újítana, annak jó választás, már csak az 5G és a 120 Hz frissítés miatt is, ahogyan azoknak is jó lehet, akik 1-3 évvel ezelőtti középkategóriás androidos telefon után szeretnének valami komolyabbat, és régen szemeznek az Apple telefonjaival. Azoknak is jó, akik az Apple-ökoszisztémájuk miatt vennének új telefont. De 1-2 éves csúcs androidos készülékükről váltanának, azok ha nem is bánják majd meg a döntést, de olyan túl nagy újdonságot nem hoz számukra. Egyelőre pedig én sem érzem úgy, hogy vissza kellene térnem az iOS világába.
