Hirdetés
Hirdetés

Az elemi dühtől a dögűzésig – Dalról dalra a Marlboro Man új albuma, a Kínos

Szeptember végén jelent meg a Marlboro Man legújabb, a nyárvégi EP-premier alkalmával már ezeken az oldalakon is beharangozott albuma, a Kínos, ami a frontember ifj. Gerdesits Ferenc szerint a zenekar eddig legkevésbé vidám anyaga. Ugyanakkor a pengeéles társadalomkritika mellett a lemez dalai rengeteg érdekes és sokszor váratlan zenei fordulatot rejtenek, a mandolinbetéttől egy majd’ tíz perces mini folk-operán át az ördögűző performanszig, szóval bőven van hallgatnivaló a szövegek mellett is az ilyesmire fogékonyaknak. A folytatásban itt a teljes album dalról dalra!

Általában a lemezről

„A Kínos minden szempontból a jelenre reflektál, azaz 2021-re, ugyanis a dalok 98%-a akkor íródott. Még be sem fejeztük az előző, Zene süketeknek albumot, már jöttek az új ötletek, ám a Kínos készítése sokáig tartott, több okból is. Egyrészt a hangmérnök, Basstard mester úgy döntött, hogy az általam írt gitárokat játsszam fel én, ami nem kevés gondot okozott, hiszen a dobolással ellentétben ebben nincs nagy rutinom, ráadásul kifejezett kérésem volt, hogy legyen velem szigorú. Megtette. Aztán az énekekkel is sokat tököltünk, szerettük volna – magamhoz képest – tökéletesen rögzíteni és hát ez is időbe telt. De azt hiszem, mindkét terv sikerült, ráadásul a keverést is maximumra akarta kihozni az öreg és rendkívül alapos munkát végzett. Szerepel az albumon egy feldolgozás is, Joachim Witt „Goldener Reiter” című 1980-as NDW dalára írtam magyar szöveget, a hangszerelést is jelentősen megváltoztattuk és várnunk kellett az engedélyére, ezzel is ment az idő. Úgy érzem ez lett a legkevésbé vidám album a vidám Marlboro Man zenekartól, de ilyen is kell, most ez van, viszont nagyon remélem, hogy sok embert sikerül felháborítanunk és provokálnunk vele. Hiszen a helyzetü(n)k meglehetősen kínos. És akkor még diplomatikusan fogalmaztam.”

Az vagy

„Az elemi düh dala, folk rockba oltott punk, „kurvaanyád” életérzés. A legkönnyebben kigurult szöveg, egy Nagytétényből Nagykovácsiba tartó autóút alatt írtam, csak úgy jöttek a sorok, otthon már csak összerendezni kellett őket. A zene eredetileg a Quimbynek készült, de ott nem aratott osztatlan sikert és nem hozott ihletet. Nem úgy nálam, gondoltam, hogy ráteszem az új albumra és a dolog remekül működött. Nem igazán kedvelem a túl sok jelzőt egy dalszövegben, túl sok teret vesz el a mondanivalótól, inkább a költészetben van helye. Hát itt mégis jó sok van, nem is akármilyenek, jelző kell? – nesztek! Ebben a dalban hallható Mayer Gida szerintem legnagyszerűbb gitározása, pedig több mint 30 éve hallgatom a játékát és nem tudok betelni vele! A végén a mandolinrész csak egy ötlet volt de úgy maradt, szöveget is írtam rá, a fagyos orosz hangulat jól fog jönni a téli gázszámlák nézegetésekor.”

Megérkezett

„Nem sok dalunk van, aminek a szövege előbb készült, mint a zenéje, ez pont egy ilyen. Szerettem volna írni egy szöveget, ami a boldogságról szól és mivel ez mindenkinek mást jelent, számtalan változatát sorolom fel. A boldogság, ami rendszerint csak egy pillanat, ezek a pillanatok jelennek meg a szövegben, ezekre kellene koncentrálnunk az életben. Persze annyira direkt az egész, hogy átfordul iróniába, szinte direkt giccses, de komolyan véve is valós az egész, mindenfajta szókimondás és trágárság nélkül is benne van a Marlboro Manre jellemző többértelműség. A szöveget egy nagyon ismert sláger dallamára írtam, nem árulom el, hogy melyikre, aztán egyszer csak kipattant ez a gyönyörű zene, és kész lett a dal. Rendkívül büszke vagyok rá, ráadásul Basstard olyan lágyra és légiesre keverte, hogy a mai napig megdöbbenek, ha hallom. Videó is készült hozzá, fiam, Gerdesits Pál eddigi legszürreálisabb munkája.”

A jó ember

„Sokszor találkozunk életünk során a jó emberrel, aki mindig jó, sosem akar ártani, mindig tudja, hogy a világ és mi hogyan működünk, szinte erőlteti magára cukiságot, kedvességet, természetesen mindig segíteni akar, a legmegfelelőbb filozófiát hirdeti, csuda kedves és ártatlan, mindenre tudja a lelki megoldást, mindig rendkívül pozitív, mindennek örül – és én okádok az ilyen embertől. Mert egyáltalán nem hiszem, hogy őszinte és nyilván valami komoly sérülést vagy önző szándékot akar vele leplezni. A zene trip hopra hajaz, végig gépi, csak a legvégén felcsendülő rövid zongora élő benne – hiszen ennyi jóság már nem természetes, és az önszuggesszió és programozás alól néha ki kell bújjon valami kis emberi, még ha gondosan leplezni is akarjuk.”

Aranyifjú

„Joachim Witt Goldener Reiter című dalának egyik feldolgozása (a másik A padlón címet viseli), a pusztulás, a vereség és a bukás története, vidám alter-disco muzsikával. Ez a dal aztán tágan kezeli a dimenziókat, a legszűkebbtől, a személyes tragédiától az egész jelenlegi emberiség tragédiájára vonatkoztatható. A senkit, semmit, köztük önmagát sem kímélő ember végül a jólét, a siker, a mámor és a komfort áldozatává válik, a végtelen önzés végül visszaüt és óhatatlanul összeomlás a vége. A kulcsmondat, hogy „Nem hallgattam a vészjelekre” számomra is ijesztő, hiszen rám is vonatkozik valahol, mivel vészjelek mindig vannak, csak észre kéne venni ezeket. A dalban az elképesztően tehetséges Nagy Nikolett énekel és ezzel egy másik szinte emeli a muzsikát, szerintem még hallani fogunk róla.”

Kínos

„Erről nem mondanék semmit, mivel annyira utálom azt, ami itthon történik, hogy beszélni sem szeretnék róla. A butaság, önzés, aljasság, erőszak, hazugság, gonoszság, kapzsiság ha hatalmat kap a kezébe, az maga a földi pokol és a mérhetetlen szégyen. Videó is van hozzá, nézzétek, hallgassátok, örüljetek, szomorkodjatok – mindegy, de előbb-utóbb cselekedjünk! A zene mondjuk electro punk, de szerintem inkább krautrock, és Kárpáti Dódi trombitál benne, hogy még teljesebb legyen a káosz.”

Az Úr tudja

„Ez az album is eredetileg EP-nek készült, mindössze néhány számmal, koncepciója pedig a vallásról és a vallásos vagy magukat annak tartó, nevező, gondoló emberekről alkotott véleményem lett volna. Természetesen ez aztán kibővült, így a valláskritikát csak néhány dal képviseli, például ez is. Már régi tervem volt olyan szöveget írni, amelyben a rengeteg szörnyűséggel szemben mindig ott van a válasz: de hát az Úr szerint ez rendben van. Hát úgy tűnik, hogy kurvára rendben, hiszen ömlik a szar és a vallásos bullshittel egy gyönyörű csavart fagyit alkot, amit egyre csak nyomnak a szánkba, és van, akinek még ízlik is. Zenéje igazi templomi, amerikai country-s rock, csodás kórussal, 70-es éveket idéző basszusgitárjátékkal, visszaemlékezve arra az időre, amikor még nem csak hogy lehetett ilyet, de egyenesen elvárt volt.”

Van egy álmom

„Egy valódi álom megzenésítve, a dal közepén elhangzó szürreális monológ valóban azt meséli el, amit egyszer álmodtam. Rengeteget álmodok (néha alvás közben is), és ezek a lehető legváltozatosabbak: néha borzalmasak, néha kellemesek, de mindenképp kaotikusak, extrémek és elképesztők. Az álmot körülvevő, szintén szürreális dalszövegben pedig néhol 30 évnél régebbi sorok keverednek mostani gondolatokkal. Ez a dal az agyam legmélyebb bugyraiba enged betekintést, és ahogy el is hangzik, nyilván senkit nem érdekel, de leszarom. Amúgy még a 2018-as Egyre lejjebb albumra készült, de annyira nem illett annak koncepciójába, hogy végül lemaradt róla, ellenben a mostani anyagba belefért. Egészen súlyos, szintetikus alapú a zene, a végén a zenekari részben ráteszünk még egy lapáttal, majd még eggyel és kirepülünk a világűrbe, így jutunk el az emberi agyban keletkezett, valójában nem létező és megfoghatatlan álomtól a végtelensége miatt szintén megfoghatatlan és felfoghatatlan univerzumig. De könnyen lehet, hogy ez csak az agyamban van így.”

Keresztelő

„Egy újabb vélemény a vallásról és az emberekről. Szomorú tapasztalatom, hogy a magukat nagy kereszténynek, vallásosnak tartó emberek nyilatkoznak és viselkednek mások irányába a legintoleránsabban, lenézően és embertelenül, olyan véleményt alkotva, amelyik legkevésbé sem összeegyeztethető a felebaráti szeretettel. Úgy érzem, hogy a vallás csak egy álarc, egy lepel, ami mögé az összes aljasságot és disznóságot el lehet rejteni, a sok szerencsétlen rabszolga pedig elhisz mindent. A divatkeresztényekről most szót sem ejtenék. Mindenesetre úgy gondolom, hogy még Jézus is, aki a sztorik alapján elég békés fickó lehetett, ököllel verte volna az ilyen mostani arcokat, természetesen utána megbocsátva nekik. A dal témája egy több idősíkot felölelő történet, részben valós események és tapasztalatok alapján, itt már erősen szabadjára engedve a fantáziát. Somos András elképesztően gyönyörű zongorázása és szintetizátor szólója pedig a glóriaként ragyog, mennyekbe emeli ezt a mocskos, földi történetet.”

Féreg a dobozban

„Ez egy mini folk-opera, amit az általam legnagyobbnak tartott kortárs énekes gitáros, Roy Harper és munkássága ihletett. A szövegben az egész emberiséget minősítem, sci-fi-be illő nézőpontokból: először a teremtő szemszögéből, aki egy vidám arc, csak a szórakozásnak él és rendkívül sajnálja, hogy az embert tette uralkodó fajjá a Föld bolygón, majd úgy, ahogyan a kozmoszban ide-oda utazgató idegen lények láthatnak bennünket, nem éppen hízelgő véleményt alkotva az emberiségről. Teszik ezt a nálunk tett látogatásuk után meglehetősen jogosan, majd az istenhez hasonlóan ők is itt hagyják ezt a szánalmas kócerájt. A cím egy régi emlékből ered: amikor nagyapámmal horgászni mentünk gyerekkoromban, mindig volt néhány féreg egy kis dobozban, amire úgy tekintettem, hogy ez az ő világuk, ahogy a miénk a lakásunk vagy az egész bolygó. Zeneileg egy több tételes darab, hippi szobazenélés, pszichedelikus space folk, fingerstyle folk gitározás után elektronikus zene akusztikus gitározással keverve – lehet, hogy ijesztően hangzik, de az is. Megéri végighallgatni, még ha mostanság viszonylag kevés a vállalkozó szellemű, zeneileg nyitott, érdeklődő ember, aki még bele mer vágni olyasmibe, ami nem trap, rap vagy metál, és közel 10 perces hosszúsággal bír.”

Dögűző

„A legelképesztőbb darab az albumon, a Quimby-ből és a Mr Privátiból ismert Kárpáti Dódi egyszemélyes performansza, ördögűzés, amelyben a világ összes félrebeszélése és kamuja benne foglaltatik, a rémes marketing dumáktól, pszichológia kamuktól a politikai faszságokig mindenre ráismerhetünk. Leírhatatlan, kíméletlen, fájdalmas és kegyetlen, de hát melyik exorció nem az?”

A padlón

„Az Aranyifjú akusztikus, loner változata. A története annyi, hogy zenekaros változat egyszer épp olyan stádiumban volt, hogy egyáltalán nem tetszett, ezért leültem a gitárral és ez született. Aztán helyrehoztuk persze a másikat, de ez megmaradt bónusznak. A tartalom ugyanaz, a forma és a megszólalás teljesen más, ezáltal a hatás is, komorabb, depressziósabb. Ez is igazolja, hogy minden az előadáson múlik. Amúgy a legszebben szóló akusztikus gitár felvételünk, a Nicotine Stúdió büszkesége.”

A teljes album a Marlboro Man korábbi anyagaival együtt elérhető a zenekar Bandcamp-oldalán. További információk a zenekar Facebookján!

spot_img
Advertisement

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

37,440KedvelőTetszik
2,933KövetőKövetés
1,130FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk