Hirdetés

“Az biztos, hogy szükségünk van a közös zenélésre” – Interjú a Képzelt Város zenekarral

A Képzelt Város Magyarország egyik legmarkánsabb poszt-rock zenekara, akik már több mint másfél évtizede játsszák a védjegyükké vált cselló segítségével megszólaltatott különleges zenéjüket. November 4-én az A38-on ünneplik születésnapjukat a TPSRPRT és a Black Mongo társaságában, ennek kapcsán kérdeztük Miskolczi Marcit és Győrffy Mátét a zenekar elmúlt 15 évéről és az előttük álló időszakról.

2005-ben alakult a zenekarotok, és tavaly lett volna eredetileg a 15. születésnapotok. Hogy éltétek meg, hogy el kellett halasztani ezt a jubileumi koncertet idénre?

Máté: Tavaly a járvány miatt nem is igazán tudtunk azon gondolkozni, hogy akarunk-e 15. születésnapot tartani. Nem olyanok voltak a körülmények. Tavasszal mi is több fellépést mondtunk le, örültünk, hogy az a pár koncert végül összejött egyáltalán 2020-ban. Viszont ahogy telt az idő, javult a járványhelyzet is időlegesen, kialakult egyfajta hiányérzet bennünk. Így mégiscsak úgy döntöttünk, hogy meg kellene ünnepelni.

Számotokra észrevehető valamilyen stílusváltozás, amin keresztülmentetek ezalatt a 15 év alatt?

Máté: Én 2006 óta vagyok a zenekarban, igazából Marci az egyetlen alapító tag. A legelső felállás félig akusztikus volt, szóval akkor volt egy nagyobb váltás a hangzásban. A saját hangunkat szerintem 2007-2008 környékén találtuk meg, ebben biztosan nagy szerepet játszik az is, hogy azóta van cselló a zenekarban. Természetesen azóta is folyamatosan változik a zenénk, de az egész valahogy organikusan történik. Mi is sokat változtunk emberként is, meg több tagcsere is volt a zenekarban, de mind az öt nagylemezünkben megvan a “Képzelt Város-hangzás”.

Igen, több tagcserétek is volt az elmúlt időszakban. Mindegyiknek volt valamilyen vérfrissítő hatása a zenekarra?

Marci: Mindegyiknek volt, ez biztos. Eleve már Máté megérkezése a zenekarba – aki rajtam kívül a legrégebb óta tagja –, elég sok változást hozott az azt megelőző irányhoz képest. De nyilván én is azért Mátét kértem meg annak idején, hogy csatlakozzon, mert ismertem, hogy milyen zenekarokat hallgat, és azok nagyon közel álltak ahhoz, amit én is szeretek, így a közös nevező gyorsan megvolt. Nem akarok minden tagot végigsorolni, de általában mindegyik tagcsere hozott valami váltást. Ami a közönségnek a legfeltűnőbb volt, az az énekesváltás volt. Gergő, az első énekesünk felhagyott a zenéléssel két közös nagylemez után. Viszonylag sok keresgélés után érkezett Ákos 2012-ben, aki azóta is az énekesünk. Különböző hangi adottságokkal rendelkeznek, így óhatatlanul nagy volt a változás.

Máté: Az új énekhang mellett zeneileg is sokat formálódtunk akkor, Ákos a zeneírásban is aktívan részt vesz. Az Anatolij lemezzel elindultunk egy kicsit súlyosabb hangzás felé is. Az meg azóta is megmaradt, hogy mi hárman vagyunk a legaktívabbak a zeneírás terén.

Marci: Ákos egy hasonlóan erős karakter, aki szereti beletenni a saját kreatív oldalát, és szereti is hangoztatni.

A közönségtől voltak ezeknél a tagcseréknél negatív visszacsatolások?

Marci: Ilyen váltás esetén elkerülhetetlenek a negatív kritikák is. Nyilván amikor ennyire karakteresen különböző valami, akkor az ember kap pozitívat és negatívat is.

Máté: Az első két lemezről az instrumentálisakat leszámítva csak 1-2 dalt játszottunk az elmúlt 8 évben. De most ezen a koncerten fogunk játszani olyat is, amit eredetileg Gergő énekelt. Ráadásul még az is előfordulhat, hogy nem csak Ákos előtt lesz mikrofon a 15. születésnapon. November 4-én minden lemezről játszunk legalább egy dalt. Mindegyik korszakból szeretnénk valamit mutatni ezzel a hangzással, ami most van.

Az egykori marionette ID-ből alakult Black Mongo lesz az egyik előzenekar az november 4-ei A38-os koncerten, aminek Máté is tagja volt egy ideig, és ami időben átfedésben állt a Képzelt Várossal.

Máté: Igen, zenél volt marionette ID-tag a Black Mongóban meg nálunk is. Mondhatni rajongó voltam, 2008. október 31-én voltam először marionette ID-n, a Russian Circles előtt játszottak a Dürer kistermében. Meghatározó élmény azóta is. Ha már itt tartunk, vegyétek meg Bali Dávid kisterem című könyvét, mindkét zenekar kapott egy-egy oldalt! Visszatérve, óriási megtiszteltetés volt nekem három évvel később, hogy engem kértek meg Ákosék, hogy ugorjak be basszusgitáron, mondjuk igazi despota volt, ugyanazt és ugyanúgy kellett játszanom, ahogy az meg volt írva a lemezen. Egy ideig saját hangszerem sem volt, megkaptam azt, amit előtte használt Kővári Gabi – aki amúgy a berriloomban ordít mostanában –, kaptam előre beállított torzítót meg erősítőt is kölcsön, de végül nagyon megtaláltam magam basszusgitáron, nem véletlen, hogy végül itt kötöttem ki a Képzelt Városban is. Igazából valahol a gitár és a basszusgitár között van, ahol én megszólalok, mondjuk úgy, hogy gitározok basszusgitáron, mellé néha indokolatlanul sok effektet használok. Sajnos a marionette ID-val addig már nem jutottunk el, hogy új dalokat is írjunk, de az élet úgy hozta, hogy 2012-ben Ákos lépett be hozzánk, hogy kisegítsen minket ének fronton.

Nem volt nehéz összeegyeztetni a két zenekart, ahogy egymás mellett működött?

Máté: Nem igazán. Az elején én jártam le Tatabányára, de az utolsó évben egy helyen próbáltunk a Keleti Blokkban. Aztán sajnos annak a zenekarnak vége lett, de tovább élt a Rosa Parksban, a Black Mongóban meg persze nálunk is.

Tavaly kijött az ötödik lemezetek is, a Samizdat, ami az előző négyhez képest formabontó módon angol nyelven jelent meg. Van valamilyen különös oka, hogy ezt angol nyelven írtátok meg?

Máté: Ákos hangjának szerintem jobban áll az angol. Magyarul egy ilyen zenére, mint a miénk, eleve sokkal nehezebb énekelni. Az van, hogy ha bármilyen olyan gitárzene, ami működne amúgy Nyugat-Európában, Amerikában vagy bárhol, és megszólal rajta egy magyar szöveg, akkor az a berögződés, hogy abból egyszerűen magyar alter lesz. A mi zenénkben szükséges, hogy belesimuljon a zenébe az ének. A magyar nyelv ritmusa, dallama, a sok mássalhangzó viszont ezt kevésbé engedi meg.

Marci: Én azt gondolom, hogy nagyon nehéz jó magyar szöveget írni, és kialakult irányvonal, hogy ha valaki magyarul nem mainstream, vagy alternatív zenei közegben magyar szöveget ír, az azonnal lovasis vagy kispálos, vagy jobb esetben Isten Háta Mögött-es, ha több hülyeség van a szövegben. Nálunk nem feltétlen szövegközpontú a zene, az angol szöveggel talán jobban megtaláltuk az egyensúlyt a hangszerek és az ének között.

Próbálkoztatok már régebben is, hogy angolul írjatok szövegeket?

Marci: Ákosnak a kamu angol a szövegíró módszere. Miután arra a dallam megvan, és nagyjából van már egy kép, hogy milyen lehet a szöveg ritmusa, akkor ahhoz írja hozzá a szöveget. Nincs identitás- vagy marketingcélja, hogy magyarról angolra váltottunk, egyszerűen úgy gondoltuk, hogy ehhez a stílusú zenéhez ez most jobban állna, de az sincs kizárva, hogy a következő lemez részben újra magyar nyelvű lesz.

Elkezdtetek már dolgozni a következő lemezen?

Máté: Igen, csak jellemző volt az elmúlt másfél évre, hogy elindultunk, volt pár próba, aztán lezárás, betegség vagy munka miatt nem tudtunk tovább próbálni. Van már három dalkezdemény, amit fel is akartunk venni a nyáron, de ez végül elmaradt. Dolgozunk rajta, reméljük, hogy nem húzzuk majd olyan sokáig, mint a Samizdatot. Az a lemez már nagyon régen kész volt, csak a stúdiózás előtt dobos nélkül maradtunk, és nem is azonnal találtuk meg a megfelelő dobost. Tomi kicsit úgy járt, mint én a marionette ID-ben, kész dalokat kellett megtanulnia és feljátszania a stúdióban, de nagyon jól vette ezt az akadályt. Tavaly februárban mutattuk be végül a lemezt, utána kezdtünk el végre új dalokkal foglalkozni, és szerencsére kiderült, hogy ez is nagyon jól működik Tomival, rengeteg jó ötletet hoz.

Viszonylag kevés koncertetek van egy évben. Ez annak tudható be, hogy nehezen tudjátok a próbákat összeegyeztetni?

Marci: Ez egy bizonyos szinten tudatos, hogy nem akarjuk agyonkoncertezni magunkat. Olyan státuszban van a zenekar, hogy már előzenekarnak nem feltétlen megyünk el, de a stílusból adódóan a közönségünk meg nem olyan óriási, hogy sűrűn lehessen Budapesten játszani. Inkább azon vagyunk, hogy ha a zenekar életében van egy fontos esemény, mint például most a 15 éves koncert, vagy megjelenik egy dal, EP, lemez, akkor koncertezzünk, de akkor normális színpadon, olyan hang- és fénytechnikával, amit a zene megkíván.

Máté: Underground zenekar vagyunk, mondjuk általában kívülállók voltunk az undergroundhoz képest is. 2-300 embert mozgatunk meg Budapesten, de nagyon kitartó a közönségünk. Akinek kell, az megtalálja a zenénket, és utána szerintem velünk is marad. Nem az van, mint a trendeket nagyon követő zenekaroknál, hogy elfogynak a rajongók, ahogy kicsit idősebbek lesznek.

Mondtátok, hogy már dolgoztok a következő lemezen. Ezenkívül mik a terveitek a jövőre nézve?

Marci: Igen, valamilyen megjelenés biztosan lesz jövőre.

Máté: Sokszor nem egyszerű azért összeegyeztetni öt ember naptárát, mindenkinek megvan a saját élete, de az biztos, hogy szükségünk van a közös zenélésre, leginkább ezért is működik már 15 éve a zenekar. Szóval nekem annyi a tervem, hogy minél többet zenéljünk, akkor meg úgy is jönnek az új dalok, koncertek.

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
875FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk