Hirdetés
Hirdetés

“Sokba kerül, egyre többe” – Az Artisjust kérdeztük az online jogdíjak kezeléséről

Dr. Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója jelentette be, hogy a magar jogvédő szerződést kötött a francia SACEM-mel (tulajdonképpen az Artisjus francia megfelelőjével), hogy hatékonyabban tudják beszedni az online jogdíjakat.

Arról már mi is írtunk, hogy az olyan online szerzői jogdíjak beszedése, mint a Spotify, Youtube vagy éppen a TikTok és a Facebook zenei tartalmainak engedélyezésével nehézségekbe ütközik a magyar jogvédő. Pedig az itt keletkező összeg magas, és egyre jelentősebb, az Artisjus beszámolója alapján többszöröse, mint például a rádiós lejátszások után érkező jogdíjak. Viszont a felosztásban nehézségekbe ütköznek amiatt, hogy másképpen érkeznek az adatok, illetve rendszeresen merülnek fel konfliktusok a felosztás közben.

A zeneipar bevételének több mint a felét a digitális piac adja

Nagyjából egy éve jelentette be az Artisjus, hogy elkezdik visszamenőlegesen is felosztani az online jogdíjakat, és év közben is megerősítették, hogy folyamatosan zajlik ezek elszámolása. Ennek ellenére most mégis úgy döntöttek, hogy a francia jogvédővel állapodnak meg. Negyed éves elszámolási periódust, átlátható adatszolgáltatást jelent, de a regisztrációban vagy az adatszolgáltatásban ez nem jelent változást a szerzők számára. Hogy miért volt rá szükség, miért most jött létre ez az együttműködés, vagy hogy mit jelent ez a szerzőknek, arra dr. Tóth Péter Benjamin válaszolt a Lángoló kérdéseire.

Mondtad a sajtótájékoztatón, hogy előjönnek konfliktusok a felosztásnál, ez alatt mit kell érteni?

Addig mindig egyszerű egy zeneműnek a sorsa, ameddig csak a szerzők vannak benne, az általában nem szokott semmiféle problémát okozni; igaz, előfordulhat, hogy az egyik szerzőt az egyik, a másik szerzőt pedig a másik képviseli. A zeneműkiadók viszont, akik szintén a zeneművek jogosultjai, országonként különböző megállapodásokat köthetnek, és az, hogy egy adott országban melyik zeneműkiadó képviseli, és az egész zeneműkiadói láncolat jól van-e dokumentálva, az tud konfliktust eredményezni. Az egész zenei adatbázis elég összetett, nagyon sok szereplős. Előfordul, hogy egy dalnak nem három-négy, hanem egy tucatnyi jogosultja is lehet. És ráadásul országonként lehet eltérő jogkezelési viszony, ha például Magyarországon az Artisjus képviseli, de például Ausztriában egy másik jogkezelő, és ha valahol a nyilvántartás nem tökéletes, akkor ütközés, konfliktus van.  

De a magyar szerzőket azért javarészt az Artisjus képviseli, ha jól gondolom? 

Javarészt igen, de azért nálunk is van lehetőség a kilépésre. Ha valaki úgy gondolja, hogy ő például az online jogdíjait szeretné maga képviselni, akkor ki tud lépni és tudja azt mondani, hogy ő szeretné azt valahogy saját úton, vagy egy másik cégen keresztül kezelni.

Azt is mondtad, hogy eltérések vannak abban is, hogy egy-egy szolgáltató, hogyan küldi az adatokat. Ez a metaadatok, ISRC, ISWC kódok korszakában miért okoz gondot? 

Nagyon sokféle további kérdés van még egy ilyen adat állománynál, például eleve az, hogy be lehessen tölteni a rendszerbe, és ahhoz át kell látni az adatállomány struktúráját, hogy melyik adat hol található. Ez már tényleg nagyon részletes eleme a problémának, de lehetnek olyan kérdések, hogy milyen fájlformátumban küldik, hány karakter képezi például a felhasználás időpontját, tehát önmagában a formátum is problémát okoz, ha nem egységes. 

Olyan akadályokba is ütköztünk néha, valamelyik szolgáltató olyan adatot küld, hogy „mínusz egy darab” megtekintés. Ilyenkor izgalmas kihívás, hogy mi ez egyáltalán mit jelent, hogyan kell ezt kezelni, és ennek hogyan tud utánajárni az ember. Ez egyébként azt jelenti, hogy valamilyen meghallgatás, lejátszás után egyszer már elszámoltak jogdíjat, de utólag kiderült, hogy mégsem kellett volna, ezért azt elveszik, mert például kiderül, hogy csaló vagy bot megtekintésről volt szó. Ezeket mind meg kell tanulni kezelni. 

A Youtube, Spotify és Apple Music is szerepelni fog az Artisjus felosztásaiban

Beszéltél arról, hogy IT-fejlesztések is történtek, hogy ezeket tudjátok kezelni. Korábban szó volt arról, hogy szoftvereket fejlesztettetek, ami segíteni tud az adatfeldolgozásban. Mit jelent ez pontosan? 

Ha a folyamaton megyünk végig az elejétől, akkor el kell mondani, hogy a legelső lépésre nem is saját eszközünk volt, hanem egy külső szolgáltatóval kezdtünk dolgozni. Ezt a lépést adatdúsításnak nevezzük; ez az a pont, amikor bejön egy valamilyen minőségű adat a szolgáltatótól, és van egy olyan plusz szolgáltató ebben, amely kiegészíti további adatokkal a saját adatbázisa alapján.  Tehát ahol hiányzik például az előadó neve, vagy ilyesmi, azokat hozzáteszi.  Ezzel dolgozik a SACEM is, vagyis ez a része továbbra is megmarad, csak nem mi leszünk közvetlenül kapcsolatban a szolgáltatóval. A következő lépés a forgalmi adatok betöltése, és azok feldolgozása. Erre valóban fejlesztettünk egy szoftvert. 

Ezekre a fejlesztésekre mennyit szántatok? 

Az informatikai költségeket nem szoktuk így külön, szoftver modulonként elemezni, a működésünk informatikai támogatása egy folyamatos költség. A közös jogkezelésben egyébként jóval nagyobb teher az informatikai fejlesztés, mint ami esetleg kívülről elképzelhető, mert kifejezetten komplex a feladat. A közös jogkezelésben egyértelműen az emberi erőforrás a legdrágább, és utána rögtön a második az informatikai költségek. 

És ha jön a SACEM, mi lesz ezekkel a fejlesztésekkel? 

Egy ideig párhuzamosan kell futniuk, mert nekünk még 2022 végéig fel kell dolgoznunk a negyedéveket. Illetve lesznek még olyan szolgáltatók, amelyek elszámolásait 2023-ban is még mi kezeljük.  Úgy gondolom, hogy 2024 végéig még ezeket a rendszereket fenn kell tartani, működtetni kell. Hozzá kell azt is tenni, hogy nagyjából öt éve, mikor a rendszerek fejlesztését elkezdtük, akkor még nem ez a fajta modell működött, és nem volt lehetőségünk, hogy a SACEM-et bízzuk meg. Ezek szépen egymásra épülő dolgok tapasztalat szempontjából is, és abban is, hogy egy ilyen rendszernek mi az életútja, és hogyan kell váltanunk egy másik rendszerre. 

Korábban szó volt arról is, hogy osztottatok már online jogdíjakat, vagyis működőképes a rendszer. Akkor miért és miért most volt szükség arra, hogy együttműködjetek a SACEM-mel? 

Az, hogy valamit képesek vagyunk megcsinálni, meg az, hogy ez fenntartható-e ha akár már középtávon nézzük, az két külön kérdés. Egyszerűen az látszott, hogy ennek a fenntarthatósága  kérdéses. Ez azt jelenti, hogy sokba kerül és egyre többe. És hogyha az ember ezt a beszedhető jogdíjak mértékéhez képest nézi, akkor az elkezd olyan költség lenni, ami már nem vállalható. 

Pedig nem alacsony összeg, mondtad, hogy már most többet jelent az online jogdíj bevétel, mint a rádiós jogdíjak bevétele. Emiatt terv, hogy a ráosztásos jogdíjak felosztását ez alapján módosítjátok? 

Azt, hogy milyen módon változik a felosztási szabályzat, azt mindig a szerzők döntik el, és fontos elmondani, hogy az Artisjus egy egyesület, tehát a szerzők, meg a zeneműkiadók maguk döntik ezeket el. De igen, ez a téma, ez most abszolút nyitva van, és még az idei évben lesz egy olyan küldöttgyűlés, ahol várható, hogy módosításokat fognak elfogadni.  

zene
Fotó: Unsplash

A SACEM mint francia jogvédő mennyire fogja tudni érvényesíteni a magyar szerzők érdekeit? 

Amikor egy közös jogkezelő tárgyal szolgáltatóval, akkor ott az egy kifejezetten technikai, meg pénzre vonatkozó tárgyalás, tehát ebben nincsen különbség, ugyanolyan feltételeket kapunk, nem is tehetik meg, hogy mást alkalmazzanak, tehát ugyanolyan érdekeket érvényesítenek, mint a többieknek. Az, hogy a magyar művek bekerüljenek playlistekbe, vagy mondjuk legyen magasabb az európai művek aránya, az nem ezeken a tárgyalásokon dől el. A SACEM-megállapodás révén mi is bekerülünk ezekbe a tárgyalásokba, lesz is róla részletes információnk, az biztos, hogy a fontos nagyobb szolgáltatók tárgyalásait nyomon fogjuk követni. 

A szerző továbbra is az Artisjust bízza meg a szerzői jogai kezelésére, mi a helyzet azokkal az adatokkal, amikre a francia jogkezelő ezzel rálát, és az egész magyar piacról kap egy átfogó képet? Ezeket az adatokat ki kezeli, mi lesz velük, ha pár év múlva mondjuk egy másik céggel szerződtök? 

Szeretném azt mondani, hogy bár ez lenne a legfontosabb üzleti kérdés a szerzők számára. Az adatkezelésben három szakaszt érdemes elkülöníteni. Az egyik az a magyar zenei repertoárnak az adata. Ez az egésznek tényleg az origója, ez a kiindulópontja. Tehát mi, amikor megbízzuk a SACEM-et, akkor ezzel azt is tesszük, hogy átadjuk a magyar művek adatbázisát. Nyilván addig, ameddig a szerződésünk fennáll. Továbbra is mi kezeljük a rádiós, tévés, koncert jogdíjakat, és a SACEM eddig is rálátott valamennyire a magyar zeneművekre a jogdíjfelosztásaik miatt. 

Nyilván egy ennél jóval szűkebb részre, mert most az egész magyar repertoárról van szó.

Ameddig ez a szerződés él, addig ez az adatcsere van, és utána meg nincs. A másik szakasz az, amikor maga a feldolgozás zajlik, arra mindenféle adat megtekintési eszközt biztosítanak számunkra, tehát mi tudjuk menet közben is figyelni azt, hogy egyébként például a magyar szerzeményeket megfelelően azonosítják-e be, és lesz lehetőségünk arra is, hogy valamennyi manuális munkát beletegyünk a nagy forgalmú, de nem beazonsított elhangzásoknál és lejátszásoknál. És akkor a harmadik rész, amikor ők elkészítették a feldolgozást, majd átküldik nekünk. Erre is van egy formátum, mi ez alapján végezzük el a felosztást és a kifizetést. 

 

Mennyibe kerül ez a szerzőknek? Azt mondtad, hogy az anyagi részt az Artisjus és a SACEM egymás között intézni, de vegyük azt, hogy a szerző a Youtube-on keres 100 egységet, abból levon a SACEM a veletek kötött megállapodás alapján egy kezelési költséget, majd ebből a csökkentett díjból az Artisjus is levonja a szerzővel kötött megállapodás szerinti kezelési költséget, azaz kétszer csökken a 100 egysége? 

A legtöbb – nem online – jogdíjbeszedésünk esetén van egy 17 százalékos levont kezelési költség nálunk, és az esetek nagy részében egy 10 százalékos felosztási kezelési költség is, de ez nem azt jelenti, hogy a végén ekkora a levonás, mert a levont, de fel nem használt kezelési költséget visszapótoljuk. Az Artisjus egy nonprofit szervezet, tehát mi nem tartalékolhatunk. Ami nekünk mindig fontos szám, és figyelni kell az Artisjus működésének hatékonyságánál, az a teljes ráfordítási mutató. Ez egy  picit olyan, mint a bankoknál a THM, tehát központilag egyféleképpen kiszámolt mutató.  Ez azt állítja egymással szembe, hogy mennyi egy adott évben a jogdíj beszedés és adott évben ténylegesen felhasznált költség. Ez 15-18 között változik, a 2021-es évre 15,37 százalék. Az online jogdíjaknál jelenleg 16 százalék körüli kezelési költséget alkalmazunk. 

Vannak problémák, de kis odafigyeléssel többet kereshetnének a magyar zenészek

Pontosan milyen jogok mennek át? 

Csak az online, azon belül is csak az audio streaming, tehát a VOD (video on demand, mint például a Netflix vagy az HBO stb) nem.  Ezeknél megmaradt az a modell, hogy az Artisjus Magyarországra teljes világrepertoárt kezeli. 

Ha valaki csatlakozik a SACEM-hez szerzőként, akkor különböző szociális juttatásokat kaphat, legyen szó egészségügyi ellátásról, előlegről és egyéb dolgokról. Ezt a magyar szerzők is igénybe vehetik? 

Ilyenek az Artisjusnál is vannak. Megvan az előleg igénylésének szabályzati feltétele, de az egyesületi tagok számára elérhető például fogorvos vagy kedvező nyugdíjpénztári tagság. 

De akkor ennek a köre nem bővül a francia lehetőségekkel? 

Nem. 

A SACEM ugyanúgy jogkezelő mint az Artisjus, a szerzőknek pedig lehetősége van a digitális jogokat kivonni az Artisjus kezelése alól, és közvetlenül a SACEM vagy más hasonló céggel szerződni. Miért maradjanak az Artisjusnál és ne szerződjenek közvetlenül? 

Egyrészt nem jutnak kedvezőbb feltételekhez, másrészt egy ilyen lépés az mindig egy plusz adminisztrációt jelent. Országonként egy-egy jogkezelőt lehet megbízni. A legpraktikusabb nyilván egyet megbízni az egész világra, és akkor az a jogkezelői hálózaton keresztül beszedi a jogdíjat. Most is abszolút lehetséges az, hogy valaki azt mondja, szeretném, ha Németországra a koncert jogdíjakat a GEMA kezelné. De minden ilyen lépés azt jelenti, hogy a műveket több helyre kell regisztrálni, és én azt látom, hogy alapvetően nem ebbe az irányba mozdult el a világ. Azt látjuk, hogy azok, akik már annyira sikeres dalszerzők, hogy sok országból várnak jogdíjat, azok általában inkább zeneműkiadót bíznak meg, akiknek olyan hálózata van, hogy a német iroda, a GEMA-nál tudja pontosan követni az adminisztrációt és az elhangzásokat. Vannak olyan szerzők is, akik megosztják, és azt mondják, hogy Magyarországra az Artisjust, de a világ többi részére egy másik jogkezelőt bíznak meg. Ez jogilag lehetséges, de azt látom, hogy még mindig egy nagyon szűk kör él ezzel a lehetőséggel.  Sok esetben nincsen akkora bevétel, hogy az megérjen ekkora adminisztrációt, akiknél meg mégis, azoknál általában a zeneműkiadó végzi ezt a munkát. 

Az évek alatt többször beszéltünk a visszamenőleges beszedésről, hogy mi van azokkal a digitális jogdíjakkal, amiket 2015 óta még nem tudtatok felosztani? 

Haladunk.

Mikorra várható belőle valami, hol tart most ez a dolog? 

Folyamatosan haladunk, idén már 285 millió forintot fizetünk ki, és ebben elmaradt negyedévek is szerepelnek. És ezt folytatjuk 2023-ban is.

Meddig lehet visszamenni? 

Nincs olyan, hogy elveszett jogdíj. Szolgáltatónként eltérő, hogy melyiket mikor dolgoztuk fel, de nincs olyan, hogy elveszítettünk volna valamilyen negyedévet.

A SACEM-megállpodás tud ebben segíteni?  

Nem, a múlt feldolgozása a mi feladatunk. De tényleg megindult ez szépen. Tehát Spotify-jal kifejezetten közel vagyunk a naprakész állapothoz. A Youtube mindig egy extrán nehéz dolog, eleve teljesen más a folyamat, de ott is tavaly és idén is osztottunk már fel, és jövőre is így lesz. 

A szerzők a pénzüket szeretnék, és ez így is van rendjén

Az idei Bushon interjút adott nekünk Charlie Phillips, szóba kerültek a jogdíjak is, illetve a régiós problémák, és egy esetleges regionális HUB-ról is beszélgettünk, mint az érdekérvényesítés egyik lehetséges megoldásáról. Nem merült fel esetleg ez bennetek magyar vezetéssel? 

Tényleg nagyon jellemző, hogy a régióban egyformák a problémák, és a legjobb viszonyunk egyébként mindig a régiós jogkezelőkkel van, a szomszédos országokkal vagyunk a legjobban.

Amit én látok, meg tényleg ilyen személyes hivatásnak is érzek, az az, hogy a kommunikációs, dalszerző -szakmai munkában próbáljunk közös dolgokat csinálni. Ott van például a dalszerzőtábor, amit kimondottan igyekszünk úgy csinálni, hogy 20-25 résztvevő egyharmada legyen magyar. Ez elsőre talán egy kicsit önfeladó manővernek tűnhet, és felmerülhet, hogy ezt a pénzt miért nem csak magyar dalszerzőkre szánjuk. Aztért mert egyharmad magyar, egyharmad régiós, és egyharmad, pedig valahonnan a világból érkezik, és ezzel részben megpróbáljuk a magyar dalszerzőket a nemzetközi vérkeringésbe bevinni, de most egyértelműen látszik, hogy ezt a régiós dalszerzői kollaborációs munkát is érdemes támogatni. És onnan már szépen jönnek a visszahívások. Most novemberben is utazik magyar dalszerző Lengyelországba egy ottani ilyen filmszerzős táborba, és ez már azért volt, mert mi is meghívtunk a lengyel dalszerzőket a mi táborunkba. Úgyhogy én ebben is nagyon hiszek. 

Inkább ebben, mint a közös központban és munkában? 

Szerintem önmagában az, hogy a dokumentációs rendszereinket hogyan kötjük össze, vagy hogy mi együtt tárgyaljunk egy Spotify-jal, ott szerintem jobb döntés a SACEM alá tartozni. 

Mikortól indul a közös munka, és milyen szolgáltatókra vonatkozik a szerződés?

Pontos információval még nem tudok szolgálni, a Spotify-jal 2023-ig van szerződésünk, a Youtube esetében az első negyedévet még az Artisjus osztja, egyelőre ennyit tudok elmondani. 

Advertisement

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

37,519KedvelőTetszik
2,930KövetőKövetés
1,230FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók